2013. október 04., 14:132013. október 04., 14:13
Mindenekelőtt az újságíró is ember – még akkor is, ha a mai világunkban nem mindig tekintik annak. Ahogyan a politikusok is azok a maguk módján.
A viccet félretéve: ha valaki a kereskedelmi csatornákon és hírtelevíziókon szocializálódik Romániában, joggal feltételezheti, hogy a „zsurnaliszta” – ahogyan egyes mélyrepüléses médiában dolgozó személy előszeretettel nevezi magát – idegbeteg, üvöltöző, mindenkit letorkoló, elvetemült egyén, aki a nézettség növelésének a kedvéért minden elemi szabályt, jóérzést, és újságírói etikát képes mellőzni. A médiát felügyelő hatóság dolga, hogy büntesse a félrelépőket – ami, valljuk be, igen ritkán történik meg. Mocskolhat bárki akárkit, a rágalmazás majdhogynem ismeretlen fogalom, a törvények kétértelműek vagy nem is léteznek.
A romániai magyar sajtónak gyakran azt róják fel, hogy – a román médiumokkal összehasonlítva – lagymatag vizeken evez, nem csap le vasököllel a tévelygőkre, nem tátja ki a száját, az oknyomozás műfaja kiveszőben van, kritika nincs, az újságírók elvannak, mint anagymama befőttje.
A megállapítás igaz is, meg nem is.
Talán valóban csendesebbek és visszafogottabbak vagyunk. Ennek oka lehet a neveltetés, az önkontroll, a vérmérséklet, és nem utolsó sorban a kisebbségi sors. Nem lehetünk állandóan a saját magunk ellenzéke, amúgy is minden oldalról rugdosnak bennünket. Mindazonáltal a legtöbb újságíró nem vállal cinkosságot a korrupt, hazug politikusokkal, és gyakran a szókimondás sem hiányzik a problémák felvetésében. Ám ami igencsak frusztráló az újságíró számára, amikor jóhiszeműen századszorra hívja fel a figyelmet ugyanazokra a gondokra, és a döntéshozók még mindig magasról tesznek rá. Pedig a média fő feladata a hétköznapi emberek szócsövének lenni, rávilágítani amindennapi ügyes-bajos dolgokra. A hiábavaló szócséplés következménye olykor – ahogyan nemrégiben meg is történt –, hogy elszakad a cérna, és a kétségbeesett hírlapíró keresetlen szavakat intéz a vélt bűnösökhöz. És teszi mindezt egy közösségi oldalon, ami legalább annyira nyilvános felület, mint az újság, ahol dolgozik.
A politikus is, az újságíró is közszereplő. Mindkettő esetében működnie kell(enne) az önkontrollnak, mérlegelésnek, esetleg a diplomáciai érzéknek. A politikumnak szüksége van a nyilvánosságra, amit nagyrészt a médiában kap meg. És mivel az élet politika, az újságíró legbőségesebb forrása is (sajnos) ez. Így alakult ki bizonyos szimbiózis a politikum és a média között. Ennek az együttélésnek pedig megvannak a maga írott és íratlan szabályai. Az alpári, trágár beszédmód nem való a nyilvánosság elé, főleg, ha az illető véleményformálónak tartja magát. A szakma képviselőit – mindegy, hogy az írott, az elektronikus sajtóban, netán az internetes felületeken szerepelnek – hangadóknak tekintik, akiknek véleményével egyet lehet érteni vagy sem. Az újságíró valamilyen módon mindig felelősséggel tartozik a leírtakról, elmondottakról, ezért nem szerencsés meggondolatlanul vagdalózni jobbra-balra.
Arról nem is beszélve, hogy talán már másnap interjút kell készítenünk nyilvános szitkaink célpontjával…
Balázs Ferenc (1901–1937), a kiemelkedő unitárius lelkész, költő, író, faluszervező szellemi örökségére összpontosít 2026-ban a Magyar Unitárius Egyház. Kovács István püspök megkeresésünkre Balázs Ferenc szerteágazó tevékenységéről beszélt.
Az Alföldön ügyes kezű mesteremberek is készítették, Erdélyben tamburaként emlegették, Kodály a szegények hangszerének nevezte. Ma virágkorát éli: hungarikum lett, és egyre többen veszik kézbe. Gyermek- és ifjúsági citeratalálkozón jártunk Maros megyében.
A börtönlelkészi szolgálat láthatatlan, mégis létfontosságú terület a lelkipásztori munkában. Szabó-Salánki Tibor református lelkipásztor a szamosújvári és besztercei börtönökben vigaszt, reményt és Isten igéjét viszi a rabok számára.
„Reformátusnak kell maradnunk, a Szentírásra és hitvallásainkra építve” – vallja Kolumbán Vilmos József erdélyi református püspök. Interjúnkban Kolumbán Vilmos József a Református Egyházak Világközössége progresszív teológiai irányáról is beszélt.
Legyen szó képzőművészetről vagy irodalomról, műveiben visszaköszönnek a természettel összhangban élő faluközösségbe kapaszkodó gyökerek, az irányt mutató népi bölcsességek, a sallangok nélküli kifejezések, a deportálást túlélők közösségi traumája.
A rövid ideig tartó hideghullámot követően szerdától ismét enyhe, csapadékban gazdag időjárás várható, a nappali csúcshőmérséklet elérheti a 10 fokot. Melegfronti hatásokra kell számítani.
Kutyaszorítóba kerültek a négypárti bukaresti kormánykoalíciót alkotó politikai alakulatok, köztük is kiemelten az RMDSZ: úgy kell elszámolniuk a felháborodott polgárok előtt a népszerűtlen intézkedésekért, hogy a döntést közösen hozták meg.
Házi készítésű hústermékek és pálinkák versenyét szervezi immár negyedik éve egy lelkes fiatalokból álló csapat a Kolozsvártól mintegy húsz kilométerre fekvő Tordaszentlászlón. A többség számára a rendezvény remek gasztronómiai alkalomnak számít.
A reformáció genfi emlékművétől kőhajításnyira fekvő gyülekezeti házban ma is hangzik a magyar ige. A svájci városban Dániel Levente erdélyi ösztöndíjasként szolgál, amely a magyar diaszpóra számára egyszerre lelki otthon, kulturális kapaszkod&oac
Csütörtök délután nyílt meg az Apáczai 400 című képzőművészeti kiállítás a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum dísztermében. A tárlat Apáczai Csere János sokoldalú szellemi öröksége előtt tiszteleg, kort&am
szóljon hozzá!