2015. szeptember 19., 13:142015. szeptember 19., 13:14
Malmö belvárosában bokáig áll a szemét. Délelőtt fél tíz van, még kihalt az ódon tér, a hivatalok zárva, az élet egyelőre csak készülődik újra kibontani vitorláit. A soha szűnni nem akaró szél szanaszét hordja a papírt, a csikkeket, az éjszakai „mozgalmak” nyomait. Értetlenkedve fordulok kísérőmhöz, aki sokatmondóan legyint: a bevándorlók…
Nem, ők még nem „azok”. A legutóbbi hullám eleje csak az esetet követő napon érte el a dél-svédországi kikötővárost, Skandinávia kapuját, ahol szárazföldön is kényelmesen meg lehet érkezni Észak küszöbére. „Ezek” még csak a régiek, akikkel a svédországiak jó ideje igyekeznek együtt élni. Ha beledöglenek, akkor is.
A kulcsszó éppen ez a „mindenáron”. A mérhetetlenül befogadó, toleráns Svédország lakói évtizedeken át olyan mintával szolgáltak a világnak, amely révén elismerést érdemeltek ki, s a fél világ által irigyelt, a tömegek számára mágnesként működő szociális rendszerben öltött intézményi testet. A gazdasági jólét által táplált és legitimált rendszer ugyanakkor olyan „őshonos” társadalmat termelt ki, amelynek tagjai rég elfeledték a karakteres véleménynyilvánítás gyakorlatát. A politikai korrektség semmitmondásának prototípusai táplálják, ugyanakkor haszonélvezői egy sokáig az ideálishoz közelítő társadalmi modellnek.
A világ változóban. Európa egyre több országában mind életszerűbben, az egészséges önvédelmi reflexeket szabadon engedve próbálják megmenteni mindazt, ami eddig az életük volt. Svédország viszont érthetetlen bénultságban szemléli az egyre gyarapodó bevándorló tömegeket, álldogálnak az Isten hozott benneteket feliratú színpadok előtt. Mint a beteg, aki egyelőre visszautasítja a betegség tényét. A más módszereket próbálgatókat elítélő maszkok mögött elfojtott félelmek szűkölnek, művi és bűnös módon késleltetett reakciók, amelyeknek robbanását már egyre többen vizionálják, szinte félve emlegetve a radikálisok népszerűségének növekedését.
Egyelőre csak a szemetet hordja a szél Malmö belvárosában. Hogy miért nem takarítanak? Állítólag takarítanak, éjfél után nem sokkal elindulnak a korszerű gépek, s rövid időn belül patika tisztaságúvá varázsolják az utcákat, tereket. Csakhogy az éjszakai élet még javában tart, a köztisztasági vállalat vezetői pedig egyelőre nem látszanak tudomást venni az élet ilyetén megváltozásáról. Veterán svédországi magyarok szerint tíz-tizenöt év folyamatos állapota kell ahhoz, hogy a szakszervezetekkel, megszokásokkal és egyéb hasonló tényezőkkel való „kiegyezés” nyomán hajnali ötkor (újra) elinduljanak a seprűs autók. De hol lesz akkor már a tavalyi szemét...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!