Ahol magyar embert faragnak

Éveken át arról folyt a vita, hogy milyen stratégia mentén lehetne megmenteni a magyar nyelvű szórványoktatást. Sokféle elképzelést ütköztettek tanárok, lelkészek, politikusok, mígnem kialakult a járhatónak tűnő út: szórványközpontokban kell összegyűjteni a magyar nyelven tanulni akaró gyerekeket. A próbálkozásnak volt már fiaskója is, mindezt azonban feledtetik a sikertörténetek. A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium teljes felújítása és a Szamosújváron felépült mezőségi szórványgimnázium átadása bizonyítja, hogy a stratégia működik. Ebbe a körbe tartozik a szórványvidékekről is sok gyereket fogadó Kolozsvári Református Kollégium ódon épületének kívül-belül történő teljes korszerűsítése.

Adott tehát a lehetőség arra, hogy a mezőségi szórvány mintegy harminc településéről a 21. század követelményeinek megfelelő modern iskolába járjanak a magyar diákok, akárcsak az egyre szórványosodó kalotaszegi falvak magyar gyerekei a kalotaszentkirályi iskolaközpontba. Nagyenyednek ugyanakkor Dél-Erdély a jól körülírható vonzáskörzete azokkal a településekkel, ahol néhány évtizede még virágzó magyar élet volt, de mára ennek csak az emléke maradt. E néhány példa nem a teljes felsorolás, hiszen Nagybányától Temesvárig ma már több helyen van olyan szórványiskola, amelyik képes magához csábítani a vidék magyar iskolásait. Van tehát működő stratégia, és a magyar kormánynak köszönhetően biztosított a rendszer finanszírozása is. Mindezzel együtt a szórványoktatás nem könnyű feladat. Egyik fő gondja-baja, hogy a román tanügyi rendszer nehezen vesz tudomást sajátságos helyzetünkről: az alacsony gyereklétszám Damoklész kardjaként lebeg az iskolafenntartó alapítványok és a tanári kar feje fölött. A gyermekkvóta alapján kiutalt állami támogatás egy zsúfolt belvárosi iskolában tisztességes oktatást biztosít, a minden gyerekért megküzdő szórványiskolákban azonban ez semmire nem elegendő. Így aztán a magyar állam legtöbb esetben nemcsak felépíti és berendezi ezeket az iskolákat, hanem közalapítványai révén a fenntartásukhoz is folyamatosan hozzájárul. Mindez a bukaresti kormányzatnak és a hatalmon lévő erdélyi magyar politikusainknak egyaránt kényelmes megoldás, a status quót tehát nem akarják megbolygatni.

De ne legyünk ünneprontók. A sokáig szélmalomharcnak tűnő szórványoktatás ma már működőképes. Aki Erdély bármelyik részén magyarul akar tanulni, ezt akkor is megteheti, hogy szegény sorsú családból származik. Az ötletgazdák és támogatók mellett mindezért a fő érdem azoké a pedagógusoké, akik magyart embert faragnak az amúgy elkallódásra ítélt csemetékből.