Ha nem akarunk a platóni barlanglakók módjára szellemileg leszíjazva ülni és versengeni egymással abban, hogy ki mennyire képes azonosítani a szemünk előtt elvonuló árnyakat, ha kíváncsiak vagyunk, hogy mi zajlik az európai parlamenti vagy helyi parlamenti politikai bábjáték mögött, célszerű alaposan szelektálni az információforrásainkat.
2013. szeptember 28., 11:572013. szeptember 28., 11:57
Jean Sevillia a Kairosz Kiadó gondozásában megjelent, Az értelmiség terrorizmusa című munkája felettébb tanulságos kötet. Precízen leírja mindazt, amit a magyar szakirodalomban Pokol Béla tanulmányozott nyelvpolitika címszó alatt. A jeles magyar társadalomtudós azt mutatta be elméleti síkon, de gyakorlati példákkal is illusztrálva, hogy miként lehet érveléskerülő technikákkal megverni az ellenfelet, mielőtt az még pástra lépett volna. Ezt a technikát Sevillia a következőképpen foglalja össze: az első lépés, hogy „egy nép képzeletébe ültesse a Rossz ősmintáját. A második világháború óta ezt a végzetes képet testesítették meg a fasizmus, a kapitalizmus, az imperializmus, a kolonializmus, az idegengyűlölet, a rasszizmus és az erkölcsi rend nevében harcolók. Ezek a címkék legalábbis eltorzítják a valóságot, legrosszabb esetben hazudnak. (…), olyan határozatlan értelemmel rendelkeznek, hogy mindenre rá lehet húzni, amit az ideológusok nyilvánosan meg akarnak hurcolni. Aztán azonosítják az ellenfelet a Rossz archetípusával.”
Miként azt a szerző elöljáróban elmondja, a cél, hogy „elhallgattassák az ellenfelet, aki egy leölni való állattá válik.” A Sztálinnak mindig igaza van című esszében találóan állapítja meg Sevillia: „A fasizmus kifejezéshez nem tartozik objektív tartalom. Nem több egy sértésnél, amely fegyverül szolgál az ellenség kizárására.” Sevillia arra is rámutat, hogy a fasizmusnak a nácizmus szinominájaként való használata – amely a román közéletben éppúgy, sőt, talán még inkább elterjedt, mint a magyarban – már a második világháború előtti Franciaországban jellemző volt a kommunisták körében: egybemosták „a nácizmust, a Mussolini-féle rendszert és a nemzeti katolikus államokat valamint a liberális államok nacionalista jobboldalát”, a közös pont, az antikommunizmus ürügyén.
Alaptalan egybemosás
Hasonló a helyzet Magyarországon, ahol a fasizmussal együtt szokták használni (a legtöbb esetben alaptalanul) a nácizmust, a rasszizmust és a szélsőségességet is. A durva összemosás jelensége nem újkeletű. Több, mint húsz esztendeje, 1992-ben jelent meg az egyik leggonoszabb, legigazságtalanabb kötet Karsai László szerkesztésében Kirekesztők címmel, amelyet meglehetős esetlegességgel állítottak össze, így szinte bárki bekerülhetett, aki másként mert gondolkodni a zsidó–magyar együttélésről és közös történelemről, mint ahogy azt az SZDSZ-es kánon előírta. Hitler, Szálasi Endre László és Bosnyák Zoltán mellé bekerült a szelíd szavú Csoóri Sándor, a mindig tárgyilagosságra törekvő, mindenféle szélsőségtől távol álló, sokszor túlontúl is mérsékelt Szekfű Gyula, a galamblelkű Püski Sándor vagy a kilencvenes években igen termékeny naiv idealista, MDNP-s kötődésű Krómer István.
Ellenlépések
Lehet-e tenni valamit ezekkel a technikákkal szemben, s ha igen, mit? Lehet. Ha mást nem, akkor a magunk kis köreiben terjeszteni az igazságot. De most, hogy a nemzeti oldal jelentős pozíciókat birtokol a magyarországi privát és a közmédiában egyaránt, mást is lehet tenni. Mindenekelőtt óvakodni a megfoghatatlan és bizonyítatlan, megbélyegző szándékú rágalom terjesztésétől, az ellenség nyelvpolitikai fegyvereinek használatától, az említett jelzőfüzér jellemzően igazságtalan, pártpolitikai célú kihangosításától. Még azok is, akik korunk közismert hazugságait hittel vagy hit nélkül, de pozíciójukból fakadóan kénytelenek mantrázni, tartózkodhatnak azok megbélyegzésétől, akiknek a helyzete nagyobb fokú valóságkimondást engedélyez.
Másodsorban a nemzeti oldal orgánumai tehetnek a nemzeti sorskérdések kibeszélését is akadályozó tabuk feloldása érdekében, a megbélyegzési technikák leleplezéséért, a tévhitek eloszlatásáért. Jó példa erre a következetesen Fidesz-hű Demokrata című hetilap, amelyben Gazdag István stílusosan egy leleplező sorozatot indított szeptember 11-én, a 2001-ben történt tragikus események évfordulóján. Idézi például Francesco Cossiga egykori olasz köztársasági elnököt (!) aCorriere della Serra 2007. november 30-i számából, rámutatva, hogy az újbeszél hazugságait népszerűsítők valójában jól tudják szerte a világon, hogy „ezt a pusztító támadást a CIA és a Moszad tervelte ki és hajtotta végre a cionista világ segítségével, hogy vád alá helyezzék az arab országokat és rábírják a nyugati hatalmakat az iraki és afganisztáni beavatkozásra”.
Végül, de nem utolsó sorban az igazság birtokában a nemzeti oldalnak, a politikumnak és a médiának közösen kell arra kísérletet tennie, hogy saját érdekeinek megfelelően maga húzza meg a szalonképesség határait, hogy a baloldal nyelvpolitikai fegyvereit azok ellen fordítsa, akik e fegyvereket megalkották.
Akár hiszünk Bibó Istvánnak abban, hogy a politikában nem lehet (hosszú távon) hazudni, akár nem, korunk félrevezetőinek és a nemzeti sorskérdésekről való őszinte beszéd akadályozóinak leplezésével tartozunk önmagunknak, nemzeti közösségünknek és az egyetemes igazságnak.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!