Somogyi Botond
2021. július 24., 12:562021. július 24., 12:56
2021. július 24., 13:002021. július 24., 13:00
Ez az Orbán megint odaadja a pénzt másoknak! Mikor áll már le? Nem szégyelli magát? – fakadt ki nemrég egyik ismerősöm Erdélyből Magyarországra telepedett, s onnan a nyáron hazalátogató szomszédja. – Ugyan, Pisti, mi történt már megint? – jött a kíváncsiskodó kérdés. – Hát a sokgyerekes családoknak jelentősen csökkentették az adójukat. Vagyis a közpénzt, amihez én is hozzájárulok, odaadják nekik. Tehát az én pénzemet kapják meg – érkezett a „koherens” válasz a felháborodott egykori szomszédtól.
– Nézd, Pisti, a sokgyerekes szülők is dolgoznak, ráadásul elég nehéz fenntartaniuk a családot, eltartani a három-négy gyereket, sokkal többet költenek, mint te arra az egy gyermekre. Természetes, hogy az állam segíti őket – jött a magyarázat. – Akkor meg minek vállaltak annyi gyereket? Hogy elvegyék a pénzemet? Az én adómból az állam senkit ne segítsen! – háborgott tovább tajtékzó szájjal a hosszú évek alatt pestivé vedlett Pisti.
– Figyelj ide – próbálta ismerősöm jobb belátásra bírni egykori szomszédját –, örvendjünk, hogy egyre többen vannak, akik legalább három gyermeket akarnak vállalni. A családtámogatás lassan-lassan meghozza gyümölcsét, érdemes támogatni az ilyen családokat, hiszen fennmaradásunk is nagyrészt ettől függ, s ezen kívül a nyugdíjtámogatás rendszere sem mellékes.
Ám ekkor már a gyökereit is megtagadó Pistit nem lehetett jobb belátásra bírni, folyamatosan kiabálta, hogy nem Orbánért kell több gyermeket vállalni – amiben természetesen igaza is volt. Csakhogy nem erről volt szó.
Ismerősöm nagyot csalódott egykori szomszédjában, és igencsak elszomorodott. Pedig nem kellett volna. Az embereket kevésbé érdekli, hogy 20–30 év múlva milyen lesz a nyugdíjrendszer, hány alkalmazott fogja eltartani az országot, mennyi lesz a nyugdíjkorhatár. Az pedig sajnos még kevésbé, hogy megmaradunk-e magyarnak a Kárpát-medencében. Egyesek ugyanis gürcölnek a megélhetésért, a mindennapi betevőért, mások pedig a minél sikeresebb karrierért, a sok pénzért, a minél modernebb autóért teszik tönkre akár az egészségüket is. Ilyen körülmények között kit érdekel ma a Kárpát-medencei jelenlétünk, az 1100 éves történelmünk, a magyar kultúra és jövő? Jóformán senkit. A magyarországiak közül igencsak keveset, s már itt Erdélyben sem sokakat. Mert mit hallunk állandóan a fősodratú sajtóból? Az egységesülő Európát, az idegen kultúrájú és vallású, színesbőrű embertömegek minél előbbi befogadását, az LMBTQ-propagandát, amely már nemcsak a felnőtt társadalmat mételyezi, hanem a fiatalokat is rontja… Halljuk azt a liberális-globalista mantrát, amely nem a családi értékeket, a keresztyén kultúrát és közösséget helyezi előtérbe, hanem az egyént, az egyéni boldogulást, a hedonista – egyre inkább elfajzó, sőt kimondottan perverz – életstílust. Éppen ezért kellene minél többet beszélni e természetellenes jelenségekről a sajtóban s az iskolában. Csak hát kérdés, hogy a polkorrektség egyre nagyobb diktatúrájában van-e ki, s van-e kivel.
Balogh Levente
Régi, évek óta nagy kedvvel rágcsált gumicsont került elő ismét a költségvetési hiány lefaragásához szükséges kiadáscsökkentési javaslatok között az elmúlt hetekben: a parlament létszámának csökkentése.
Makkay József
Románia lakossága és politikai elitje nem szabálykövető társadalmat alkot: az emberek többsége keresi a kiskapukat. Az adócsalás felismerésében és a helyzet orvoslásában rejlik, miként lehet az ország gazdaságát megmenteni az összeomlástól.
Páva Adorján
Talán ezen már az asszonyt, gyereket néha-néha jól elnáspángoló, gyepáló, agyabugyáló, puháló, döhölő „tisztességes” erdélyi magyar emberek sem röhögnek egy jót a kocsmában: tizenöt késszúrás a közös kisgyermeket karjaiban tartó fiatalasszonynak.
Rostás Szabolcs
Nicușor Dan kedden ismét egyeztet a négypárti kormánykoalíció vezetőivel a bírák és ügyészek speciális nyugdíjának ügyében, kétséges azonban, hogy sikerül-e kialakítani az államfő által meglebegtetett politikai kompromisszumot a pártok között.
Balogh Levente
Felszállt hát végre a fehér füst a román kormánykoalíció legerősebb tagjában, a Szociáldemokrata Pártban (PSD), miután a múlt heti kongresszuson az összes harcba szálló Sorin Grindeanu közül Sorin Grindeanut választották pártelnökké.
Balogh Levente
Az amerikai csapatkivonásra adott egyes román reakciók alapján szinte már arra lehetett következtetni, hogy az Egyesült Államok az utolsó közlegényt is repülőre ültette, majd szívélyesen felkérte az oroszokat, hogy vegyék át a helyét.
Rostás Szabolcs
Székelyföld önrendelkezése napjának „megünneplése”, majd egy bukaresti parlamenti felszólalásra érkezett szokásos hőzöngés apropóján rövid időre a figyelem középpontjába került a területi autonómia kérdése.
szóljon hozzá!