A nap, amikor megállt a Föld

A globa­lizáció okozta elszegényedésre, a modern rabszolgaságra, amikor harmadik országbeli emberek éjt nappallá téve gürcölnek, hogy jóléti társadalmakban élők munka nélkül henyélhessenek. És akkor nem említettem még a lelki elszegényedést, az Istentől való elfordulást. És mindent, ami ezzel együtt jár. A hedonista életmódot, amikor mindenki csak a saját örömét, jólétét, szórakozását helyezi előtérbe, nem gondolva családra, jövőre, szűkebb és tágabb közösségére, nemzetére.
Az elmúlt évtizedek alatt a liberális életforma és felfogás, a politikai korrektség generációk sokaságából irtotta ki az áldozatvállalást, a nemzeti érzést, a családi értékeket, egymás megbecsülését, az összefogás szükségének érzését vagy éppen Isten tiszteletét. Elindította a migrációt, hogy a Föld egy kevert fajtájú, vallástalan, meghasonlott, jellegtelen embertömeg legyen. Ennek érdekében pedig piedesztálra emelte a rosszul értelmezett másság tiszteletét, szinte istenítve a szexuális kisebbségekhez tartozó embereket és minden személyt, aki a normális, hagyományos életmód elleni harc szószólója. És ez

A többit populista, nacionalista, náci, szélsőséges, konzervatívan maradi, idejét múlt, ócska, kivetnivaló jelzővel illeti.
Csupán idő kérdése volt, hogy a saját vesztébe rohanó világnak mikor és mi fog gátat szabni. Egyesek világháborút jósoltak, mások a migrációt és az annak következtében kirobbanó vallásháborút gondolták befolyásoló tényezőnek. Közben megjelent a járvány, amelynek következtében a Földön szinte leállt az élet. Milliárdok kényszerülnek otthonaikba, a kulturális és sportélet, mint megannyi más területe az életnek megszűnt. Az utcák és terek kihaltakká váltak, a kórházak megteltek, ahol az orvosok élet és halál között választanak, s egyes helyeken az élelemért vagy pénzért már verekedések törnek ki.

Érdemes megállni és újragondolni az életet. Sokat tartózkodunk otthon, és rájöhetünk, hogy a szűkebb és a tágabb család a megtartó erő. Bár még templomba sem járhatunk, de talán a nehéz körülmények között többet imádkozunk. A kórházban a magát tehetetlennek érző orvos Istenhez tér. Kiderül, hogy a légiesített határok mégsem olyan nagyszerűek, és ha baj van, akkor az országok élnek megmaradt szuverenitásukkal, és lezárják azokat, hogy állampolgáraikat védjék. Rájövünk, hogy a nyílt társadalom helyett a zárt közösség nemcsak értékteremtő, hanem biztonságosabb is. Újraértelmeződik az állampolgárság kérdése is. Megnő az egymás iránti és a mások iránti felelősség. Jobban kezdjük értékelni az egészségügyi alkalmazottak, a tanárok, a bolti eladók, a katonák és rendőrök, a közterület-fenntartók vagy éppen a kukások munkáját.
Átértékelődik bennünk sok minden. Részben változik az értékrendünk, mert azt látjuk, hogy a hedonizmus és a globalizmus sokkal inkább a pusztulásba visz, míg az önkorlátozás és a jó értelemben vett aszketizmus a megtartatás egyik feltétele.
Meglepődve tapasztaljuk, hogy a Forma–1-es Mercedes mérnökei a gyárral közösen képesek lélegeztetőkészülékeket gyártani, mint ahogy a Gucci vagy a Versace maszkokat és orvosi védőruhát.

a Föld szén-dioxid-szennyezettsége a töredékére csökken…
Az említett film végén Klaatu – aki időközben megismerkedett egy érző szívű asszonnyal és fiával – látja, hogy az emberekben van szeretet, és esetleg képesek a változásra. Ezért megállítja a pusztítást.
Református szociáletikusok felhívják a figyelmet, ne gyártsunk összeesküvés-elméleteket, és a lelkipásztorok ne prédikálják azt, hogy a járvány Isten büntetése, mert a Megváltó a kegyelem istene. Hát legyen, bár Szodoma és Gomora hallatán talán több minden eszünkbe juthat. Mint ahogy a járvány megjelenése gazdasági szempontból is felvet egy-két kérdést.
De azt mindenféleképpen meg kell kérdezni: tanulunk-e a helyzetünkből? Valószínűleg a járvány elmúltával a „kiéhezett” emberek megrohanják az éttermeket, bárokat vagy éppen a stadionokat. De megrohamozzák-e a templomokat? És változik-e valami a veszély elmúltával értékrendünkben, egymáshoz való viszonyunkban, Istennel való kapcsolatunkban?
Vagy ott folytatja az emberiség, ahol a koronavírus előtt abbahagyta?