Somogyi Botond
2020. április 11., 09:362020. április 11., 09:36
Egy filmcím, amely akaratlanul is eszembe jut a jelenlegi vírusjárvány idején. Hiszen ha kinézünk az utcára, és látjuk, mi történik, akkor önkéntelenül is arra gondolunk, hogy egy sci-fi film forgatókönyve zajlik körülöttünk.
A filmben Klaatu a világűrből érkezik a Földre, és űrhajójával a New York-i Central Parkban száll le. Különös tervvel áll elő, amellyel meghökkenti és elborzasztja a világot. Szerinte bolygónk rendkívül rossz állapotban van. Ezért mindent elpusztít, hogy azután a most élő fajok klónjaival újra benépesítse a Földet. Úgy véli, az embernek nincs helye e világon, ugyanis őt tartja felelősnek a jelenlegi katasztrofális állapotért.
A film fikció. De ha magunkba nézünk, elgondolkodhatunk.
A globalizáció okozta elszegényedésre, a modern rabszolgaságra, amikor harmadik országbeli emberek éjt nappallá téve gürcölnek, hogy jóléti társadalmakban élők munka nélkül henyélhessenek. És akkor nem említettem még a lelki elszegényedést, az Istentől való elfordulást. És mindent, ami ezzel együtt jár. A hedonista életmódot, amikor mindenki csak a saját örömét, jólétét, szórakozását helyezi előtérbe, nem gondolva családra, jövőre, szűkebb és tágabb közösségére, nemzetére.
Az elmúlt évtizedek alatt a liberális életforma és felfogás, a politikai korrektség generációk sokaságából irtotta ki az áldozatvállalást, a nemzeti érzést, a családi értékeket, egymás megbecsülését, az összefogás szükségének érzését vagy éppen Isten tiszteletét. Elindította a migrációt, hogy a Föld egy kevert fajtájú, vallástalan, meghasonlott, jellegtelen embertömeg legyen. Ennek érdekében pedig piedesztálra emelte a rosszul értelmezett másság tiszteletét, szinte istenítve a szexuális kisebbségekhez tartozó embereket és minden személyt, aki a normális, hagyományos életmód elleni harc szószólója. És ez
A többit populista, nacionalista, náci, szélsőséges, konzervatívan maradi, idejét múlt, ócska, kivetnivaló jelzővel illeti.
Csupán idő kérdése volt, hogy a saját vesztébe rohanó világnak mikor és mi fog gátat szabni. Egyesek világháborút jósoltak, mások a migrációt és az annak következtében kirobbanó vallásháborút gondolták befolyásoló tényezőnek. Közben megjelent a járvány, amelynek következtében a Földön szinte leállt az élet. Milliárdok kényszerülnek otthonaikba, a kulturális és sportélet, mint megannyi más területe az életnek megszűnt. Az utcák és terek kihaltakká váltak, a kórházak megteltek, ahol az orvosok élet és halál között választanak, s egyes helyeken az élelemért vagy pénzért már verekedések törnek ki.
Érdemes megállni és újragondolni az életet. Sokat tartózkodunk otthon, és rájöhetünk, hogy a szűkebb és a tágabb család a megtartó erő. Bár még templomba sem járhatunk, de talán a nehéz körülmények között többet imádkozunk. A kórházban a magát tehetetlennek érző orvos Istenhez tér. Kiderül, hogy a légiesített határok mégsem olyan nagyszerűek, és ha baj van, akkor az országok élnek megmaradt szuverenitásukkal, és lezárják azokat, hogy állampolgáraikat védjék. Rájövünk, hogy a nyílt társadalom helyett a zárt közösség nemcsak értékteremtő, hanem biztonságosabb is. Újraértelmeződik az állampolgárság kérdése is. Megnő az egymás iránti és a mások iránti felelősség. Jobban kezdjük értékelni az egészségügyi alkalmazottak, a tanárok, a bolti eladók, a katonák és rendőrök, a közterület-fenntartók vagy éppen a kukások munkáját.
Átértékelődik bennünk sok minden. Részben változik az értékrendünk, mert azt látjuk, hogy a hedonizmus és a globalizmus sokkal inkább a pusztulásba visz, míg az önkorlátozás és a jó értelemben vett aszketizmus a megtartatás egyik feltétele.
Meglepődve tapasztaljuk, hogy a Forma–1-es Mercedes mérnökei a gyárral közösen képesek lélegeztetőkészülékeket gyártani, mint ahogy a Gucci vagy a Versace maszkokat és orvosi védőruhát.
a Föld szén-dioxid-szennyezettsége a töredékére csökken…
Az említett film végén Klaatu – aki időközben megismerkedett egy érző szívű asszonnyal és fiával – látja, hogy az emberekben van szeretet, és esetleg képesek a változásra. Ezért megállítja a pusztítást.
Református szociáletikusok felhívják a figyelmet, ne gyártsunk összeesküvés-elméleteket, és a lelkipásztorok ne prédikálják azt, hogy a járvány Isten büntetése, mert a Megváltó a kegyelem istene. Hát legyen, bár Szodoma és Gomora hallatán talán több minden eszünkbe juthat. Mint ahogy a járvány megjelenése gazdasági szempontból is felvet egy-két kérdést.
De azt mindenféleképpen meg kell kérdezni: tanulunk-e a helyzetünkből? Valószínűleg a járvány elmúltával a „kiéhezett” emberek megrohanják az éttermeket, bárokat vagy éppen a stadionokat. De megrohamozzák-e a templomokat? És változik-e valami a veszély elmúltával értékrendünkben, egymáshoz való viszonyunkban, Istennel való kapcsolatunkban?
Vagy ott folytatja az emberiség, ahol a koronavírus előtt abbahagyta?
Rostás Szabolcs
Miközben Magyarországon az elmúlt választási ciklusok legkiélezettebb és -feszültebb politikai kampánya zajlik, Erdélyben – és több magyarlakta vidéken a Kárpát-medencében – már megkezdődött a szavazási folyamat.
Balogh Levente
Amint az várható volt, a szociáldemokraták által a költségvetés szociális vonzatai kapcsán kikényszerített kompromisszum körüli vita csupán tovább mélyítette az ellentéteket a bukaresti kormányt alkotó koalíciós pártok között.
Páva Adorján
A drága energia, a méregdrága üzemanyag és az egyre erőteljesebb megélhetési nyomás korában egyre kevésbé látszik elvont brüsszeli jelszónak, buta és költséges hóbortnak a zöld átállás Erdélyben.
Gazda Árpád
Mi történne, ha Szoboszlai Dominik a magyar foci botladozásait megelégelve egy napon úgy döntene, hogy az angol válogatottat erősíti? Elgondolni is rossz. Márpedig a sport elüzletiesedésének világában a nemzeti identitás, a zászló is lecserélhetővé vált.
Rostás Szabolcs
Mi a hasonlóság a román Szociáldemokrata Párt (PSD) ellenzékbe vonulással való fenyegetőzése és a bukaresti kormánynak az üzemanyag-drágulással szembeni hatékony fellépése között? Hát csak az, hogy nagy valószínűséggel egyik sem fog bekövetkezni.
Balogh Levente
Üzenetértékű, hogy Románia és Ukrajna partnerségi megállapodást kötött, de kérdéses, mi lesz a kisebbségekkel – az időzítése kapcsán pedig némi olyan érzése is van az embernek, hogy Kijev és Bukarest a magyar választási kampányba is beszállt egy kicsit.
Somogyi Botond
,,Biztosan nem lesz világháború?” – kérdezte tőlem hosszú évekkel ezelőtt a lányom. ,,Emlékszem, apa – mondta nekem a minap – azt válaszoltad, háború biztos nem lesz, legfennebb gazdasági, digitális háború.”
szóljon hozzá!