A nagyromán propaganda és a pápa

Noha Erdély és Románia egyesülésének centenáriumáig másfél év van hátra, máris forognak a bukaresti propagandagépezet fogaskerekei, előkészítve a terepet a nagyromán évforduló megünnepléséhez. Egyrészt borítékolható, hogy jövőre elkerülik a nagy politikai válságok a Dâmbovița partját, és a százéves évforduló kedvéért ideiglenesen a jobbközép államfő és a balliberális kormány is elássa a csatabárdot. Másrészt az elmúlt időszak fejleményei is arra engednek következtetni, hogy a románok minden eszközt és alkalmat megragadnak az 1918-as gyulafehérvári kiáltványban testet öltött román nacionalizmus és a dákoromán-kontinuitás kidomborítására. Ami végső soron érthető lenne. A gond ott van, hogy a románság egy része a számára jeles történelmi eseményt sem képes elképzelni ellenségkép nélkül. E téren a Román Akadémia hangyaszorgalommal gyártja a muníciót, obskúrus agytrösztökkel szövetkezve a vélelmezett orosz és magyar információs hadviselés ellensúlyozására. Attól sem riadva vissza, hogy „kormányzati románellenes propaganda-főosztályként” állítson be egy történészekből álló budapesti akadémiai kutatócsoportot.

Ebben a kontextusban még inkább felértékelődik a pápa esetleges jövő évi romániai látogatása. Amelynek egyre nagyobb az esélye, sőt az is valószínűsíthető, hogy Erdélyt is felkeresi a katolikus egyházfő. Továbbra is bizonytalan azonban, hogy a vizit kitér-e Csíksomlyóra, amivel sok százezer magyar hívő katolikus álma válna valóra. Egy hónappal ezelőtt az erdélyi római katolikusok még úgy vélekedtek, mindaddig nem teljesülnek egy romániai pápalátogatás feltételei, amíg az országban sérülnek az alapvető emberi jogok, és amíg a hívek nem gyakorolhatják az alkotmány biztosította kisebbségi és felekezeti jogaikat. Jakubinyi György érsek áprilisban azt követően adott ki kemény hangú állásfoglalást a témában, hogy Klaus Johannis államfő vatikáni látogatása alkalmával másodjára is meghívta Romániába Ferenc pápát. Az érsekség sérelmezte többek között, hogy a román állam nemzetközi kötelességvállalás ellenére sem szolgáltatta vissza az elkobzott egyházi javakat, a marosvásárhelyi római katolikus iskola létrehozása ügyében pedig a tanintézet működését is ellehetetlenítő ügyészségi eljárás folyik. A Romániai Katolikus Püspöki Konferencia Kolozsvárt rendezett tavaszi ülése után azonban a gyulafehérvári érsek már úgy nyilatkozott, hogy még ezen a héten elküldi Rómába a pápa Csíksomlyóra történő meghívását. Vagyis a jelek szerint a gyulafehérvári római katolikus érsekség „beadta a derekát” az ügyben.

Pedig nyilvánvaló, hogy sem a restitúcióra, sem az iskolaügyre nem született megoldás. És az is borítékolható, hogy Ferenc pápa romániai látogatásának helyszínei nagyban függnek majd a bukaresti ortodox patriarchátus beleegyezésétől. E téren nem sok jót ígér II. János Pál pápa 1999-ben tett romániai vizitje – amely történelminek számított, mert első ízben látogatott el a katolikus egyház feje egy többségében ortodox vallású országba –, amikor Teoctist akkori görögkeleti pátriárka lobbija miatt a szentatya Erdélyt nem kereste fel. Bármennyire is nyilvánvaló, hogy a pápa külföldi látogatásai lelkipásztori jellegűek, és nem kapcsolhatók össze polgári és politikai évfordulókkal, egyértelmű, hogy Bukarest jövőre a propaganda szintjén mindenképpen összekötné az egyházfői vizitet Erdély és Románia egyesülése századik évfordulójának megünneplésével. Márpedig ebbe ortodox szemszögből nyilvánvalóan nem fér bele, hogy Ferenc pápa ellátogasson az idén 450 éves búcsújáról, az összmagyarság legjelentősebb keresztény zarándoklatáról nevezetes Csíksomlyóra. Sajnos az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy Bukaresten kívül a pápa legfeljebb két másik helyszínt keres fel Romániában, erre pedig nagy eséllyel pályázik a görög katolikus püspökség székhelye, Balázsfalva, de a moldvai Bákó is, ahol szintén nagy számban élnek katolikusok, elég csak a csángómagyarokra gondolni. De a románok intenzíven lobbiznak azért is, hogy a szentatya felkeresse az egyesülést kimondó 1918-as román nagygyűlés helyszínét, Gyulafehérvárt is. Ha ez létrejönne, óriási hátszelet biztosítana a bukaresti propagandának, amely ország-világ előtt hirdetné, hogy maga a katolikus egyház feje legitimálta a nagyromán egyesülést annak centenáriumán.