Nánó Csaba
2021. április 23., 18:352021. április 23., 18:35
Furcsa a politika. És még ennél is furcsábbak a politikusok. Általában akkor jön meg a hangjuk, amikor kirúgják őket valamilyen tisztségből, eltávolítják a zsíros bödön közeléből, a munka tárgya nélkül maradnak, visszasüllyednek a névtelenségbe, arctalanságba. Ám mielőtt újból eltűnnének a semmibe, valami isteni sugallattól vezérelve kinyílik a szemük, megszólal a szájuk, és megtalálják a válaszokat azokra a kérdésekre, amelyekre munkájuk során sehogy sem tudtak rájönni. Mintha hirtelen kiderülne felettük az ég, és az igazság fénysugárként érinti meg őket. Ezzel csak az a baj, hogy mindig akkor, amikor ennek már gyakorlatilag nincs semmi tétje. A polgár pedig sehogyan sem érti, miért mindig utólag világosodik meg a politikus, a tárcavezető, a levitézlett miniszterelnök vagy bárki más, aki vezéresdit játszik. Pedig a képlet egyszerű: őket
Most éppen a leköszönő egészségügyi miniszteren volt a sor, hogy beolvasson a hatalomnak. Persze, miután elvesztette munkahelyét, és mehet vissza ő is a nihilbe. Vele vagy nélküle, Romániában sok egyéb mellett az egészségügy is padlón van. Ám ami most belülről kiszivárgott, az egyszerűen elképesztő. Amire a volt miniszter felhívja a figyelmet, azt mindenki sejtette, de tőle hallani, hát abba bizony beleremeg kicsit az ember. Eddig sem voltak illúzióink afelől, hogy minden rendben lenne, ám Voiculescu kirúgása utáni elkeseredett szövegétől égnek áll az ember haja. Ha egy volt miniszter, aki az események kellős közepéből érkezik, úgy fogalmaz, hogy aggódik „az ebben az országban élő emberekért, azokért, akiknek segítségre van szükségük, azokért, akikre a politikusok csak választópolgárokként tekintenek, a rendszerben dolgozó emberekért, azokért, akik változást akarnak”, akkor el kellene gondolkodni azon, mi történik ebben az országban. Hatalmas optimizmus kell abban hinni, hogy bármilyen változás áll be életünkben, és egyszer talán normális időkre ébredünk. Ezt a mondatot egyébként bármelyik politikus elmondhatta volna az utóbbi 30 évben – ha lett volna bátorsága hozzá. És akkor nem éldegélnénk mi sem édes naivitásunkban, hogy tudniillik „ott fent” értünk dolgoznak, izzadnak, törik magukat igen tisztelt választottaink.
A volt miniszter szerint immár maga a miniszterelnök is előlépett járványügyi szakemberré, és olyasmibe üti bele az orrát, amihez nem ért.
Sőt, aki másként látja ezt az egész tragédiát, mint ő, azt egyszerűen eltávolítja a döntéshozásból.
Bizonyára a kirúgott Vlad Voiculescu vagy államtitkára, az ugyancsak elküldött Andreea Moldovan sem a Messiás, de itt olyan érdekütközésről van szó, amelynek a koalíción túl a lakosság is kárát látja. Mifelénk amúgy is az a divat, hogy a tárcavezetőket menesztik, mielőtt még elkezdenék az érdemi munkát. Ám járványhelyzetben úgy cserélgetni az egészségügyi minisztereket, mint a piszkos zoknit, egyszerűen égbekiáltó felelőtlenség. Sajnos még nem született bele ebbe a világba az a politikus, ideológus vagy akárki, aki olyan rendszert vagy „izmust” találna ki, amelyik Romániában is működőképes lenne. A kommunizmus csődöt mondott, a diktatúra fájdalmas volt, és a (vad)kapitalizmus sem hozott lényeges változást. Szembe lehet menni a rendszerrel, lehet tiltakozni, ám ez mindig azzal jár, hogy valaki kiesik a hatalom kegyeiből. Legjobb esetben eltűnik a süllyesztőben, rosszabb esetben páriává válik, akitől még saját „harcostársai” is elhatárolódnak. „Azt hittem, túl vagyunk a rangjelzések, a különlegesek, a mérhetetlen kiváltságok korán. Tévedtem: még van mit megtennünk odáig. Abban viszont biztos vagyok, hogy ezen az úton kell haladnunk” – kesergett a volt miniszter. Csak az a gond, hogy ennek az útnak se vége, se hossza…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Rostás Szabolcs
Miközben Magyarországon az elmúlt választási ciklusok legkiélezettebb és -feszültebb politikai kampánya zajlik, Erdélyben – és több magyarlakta vidéken a Kárpát-medencében – már megkezdődött a szavazási folyamat.
Balogh Levente
Amint az várható volt, a szociáldemokraták által a költségvetés szociális vonzatai kapcsán kikényszerített kompromisszum körüli vita csupán tovább mélyítette az ellentéteket a bukaresti kormányt alkotó koalíciós pártok között.
Páva Adorján
A drága energia, a méregdrága üzemanyag és az egyre erőteljesebb megélhetési nyomás korában egyre kevésbé látszik elvont brüsszeli jelszónak, buta és költséges hóbortnak a zöld átállás Erdélyben.
Gazda Árpád
Mi történne, ha Szoboszlai Dominik a magyar foci botladozásait megelégelve egy napon úgy döntene, hogy az angol válogatottat erősíti? Elgondolni is rossz. Márpedig a sport elüzletiesedésének világában a nemzeti identitás, a zászló is lecserélhetővé vált.
Rostás Szabolcs
Mi a hasonlóság a román Szociáldemokrata Párt (PSD) ellenzékbe vonulással való fenyegetőzése és a bukaresti kormánynak az üzemanyag-drágulással szembeni hatékony fellépése között? Hát csak az, hogy nagy valószínűséggel egyik sem fog bekövetkezni.
Balogh Levente
Üzenetértékű, hogy Románia és Ukrajna partnerségi megállapodást kötött, de kérdéses, mi lesz a kisebbségekkel – az időzítése kapcsán pedig némi olyan érzése is van az embernek, hogy Kijev és Bukarest a magyar választási kampányba is beszállt egy kicsit.
Somogyi Botond
,,Biztosan nem lesz világháború?” – kérdezte tőlem hosszú évekkel ezelőtt a lányom. ,,Emlékszem, apa – mondta nekem a minap – azt válaszoltad, háború biztos nem lesz, legfennebb gazdasági, digitális háború.”
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!