Hirdetés

A Facebook-diktatúra elleni harcról

A Facebook közösségi oldal egyre gyakrabban tilt le tartalmakat és felhasználókat „közösségi elvek” alapján •  Fotó: Pinti Attila

A Facebook közösségi oldal egyre gyakrabban tilt le tartalmakat és felhasználókat „közösségi elvek” alapján

Fotó: Pinti Attila

Borbély Zsolt Attila

2020. augusztus 16., 08:262020. augusztus 16., 08:26

A globális háttérhatalom a kétezer éves keresztény civilizáció ellen évtizedek óta folyó ostromának erejét magasabb fokozatra kapcsolta az elmúlt öt évben. Már a kétezres években akadtak olyanok, akik figyelmeztettek: Nyugat-Európában belátható időn belül többségbe kerül a migráns hátterű lakosság. Vagyis az iszlám hitűek, hiszen a migráns fogalom nem kellően pontos. Még a könnyen beilleszkedő és jellemzően már a második nemzedékben asszimilálódó, dolgos, törvénytisztelő, fehér, keresztény kelet-európai is annak nevezi magát Németországban vagy Angliában. Velük aligha lesz rendszerszintű problémája a befogadó államoknak. Ellentétben a templomgyújtogató, a mindennapi terrorral fenyegető, a bűnügyi statisztikákat erősen átrajzoló és egyre több várost, városrészt uralmuk alá hajtó muzulmánokkal.

Kinek fontos a folyamat katalizálása?

Európa 2015-től szabályos ostrom alatt áll. A hódító szándékkal érkező, vallási alapú harci ideológia által mozgatott, alkalmazkodást a befogadótól elváró iszlám betolakodók egyre csak jönnek.

Hirdetés

Mindeközben az Európai Uniós baloldali elit – a keresztény világ első emberével, a római pápával szövetségben – azon mesterkedik, hogy az illegális bevándorlást legálissá tegye. (Hadd idézzem Ferenc pápa árulkodó nyilatkozatát erről: „nem papírokat kell kérni a menekültektől, hanem szeretni kell őket”). Hogy a balliberális mákonyból a saját mindennapi tapasztalat által kijózanodó európai bennszülötteket „érzékenyítse”, a politikai jobboldal jelentős része a kőkemény ellenállás helyett megfelelési kényszer alatt beáll a migránspárti erők mellé. Az európai keresztény lakosság önvédelmi képességét tervszerűen morzsolják fel.
Az utóbbi hónapokban

elérték, hogy a fehér lakosság jelentős részében lelkiismeretfurdalást ébresszenek pusztán bőrszíne alapján olyan múltbeli atrocitások miatt, amelyekhez a ma élőknek semmi közük,

tehát az európai őshonos nemzetek bőrszín szerinti önazonossága is a globalisták célkeresztjébe került.
A Black Lives Matter (BLM) nevű terrorszervezet letérdelteti a rendőröket, a sportolókat és az egyszerű embereket annak ürügyén, hogy egy bűnöző rendőri túlkapás következtében elhunyt. Miközben a BLM áldozatainak emléke előtt kellene inkább tisztelegni a meggyilkolt fekete (!) és fehér rendőrök, a saját tulajdonukat védő meglincselt fekete (!) és fehér törvénytisztelő polgárok vagy ama édesanya emléke előtt, akinek bűne annyi volt, hogy ki merte nyilvánítani, szerinte „minden élet számít”.

Akik a véleményterror mögött állnak

E hadjáratban élen járnak a baloldali politikusok, a multinacionális vállalatok, a filmsztárok és a zenei előadók jelentős része, a fősodratú sajtó, beleértve az online média legnagyobb, legeredményesebb hatótényezőit, a Facebookot, a Google-t és a YouTube-ot.
Ezek hatékonyságát az adja, hogy mesterkedéseiknek az emberek nagyobb része nincs tudatában. Az engedelmes többséget soha nem tiltják le: ők nem veszik észre, hogy a telefonjukon naponta használt Google-kereső alatt felugró hírek előválogatottak, hogy a YouTube egyszerűen kitöröl olyan csatornákat, amelyeknek eszmei üzenete ellenkezik a liberálisok értékrendjével és politikai szándékával. Említhetem példaként a PestiSrácok csatornájának törlését, vagy a magyar jobboldali közszereplők ismételt, ok nélküli letiltását.

A Facebook önkényesen tilt és nem bizonyít. A „közösségi” elvek, amelyek alapján tiltanak, homályban maradnak, s a tiltási gyakorlat még azt a szabályrendszert sem követi, amit maga hirdet meg.

Miután valakit letiltanak 24 órára, azzal fenyegetik, hogy következő alkalommal 3 napra tiltják le, amennyiben ismét olyan tartalmat közöl, ami sérti a szándékosan titokban tartott elveket. (Utána következik az egyhetes, majd az egyhónapos tiltás.) Viszont, ha az illetőt egy szervezett csoport, egy politikai kommandó jelent fel, akkor letilthatják olyan „vétségért”, amit öt vagy tíz éve követett el. Tehát nem az első büntetés utáni időszakban. Ez nyilván önellentmondó és igazságtalan.
Ide illenek a magam tapasztalatai is. 2017 áprilisát követően, amikor a Jobbik ismételt nemzetárulása arra késztetett, hogy nyílt színen szakítsak ezzel a hitehagyott, értékrendjét, másfél évtizedes politikai múltját megtagadó párttal, egyre gyakrabban tiltottak le, több esetben évekkel korábbi bejegyzésekért. Akadt közöttük olyan is, amibe belekötni is nehéz lett volna, de még olyan is, amelyben én magam kifogásoltam azt, ami miatt tiltottak, vagyis hogy a jobbikosok lerománpatkányozták az Alfahír nevű pártportálon az erdélyi hozzászólókat, akiknek annyi volt a „bűnük”, hogy kiálltak a magyar állampolgárság kiterjesztése mellett. Bő hónappal ezelőtt pedig törölték a tízéves, 5000 ismerőssel bíró oldalamat, mert a kiemelt képek közé beemeltem olyat, amelyről én magam közöltem néhány héttel korábban, hogy RomEr koncerten készült. A képen nem látszott a Facebook által teljes elhallgatásra ítélt együttes, csak jómagam, meg a kisebbik fiam. Ez erősen emlékeztet az orwelli „gondolatrendőrségre”. Ráadásul azt írták, hogy 24 órára tiltanak, azóta sem elérhető az oldalam senki számára. A hivatalos, személyi igazolványmásolattal kísért reklamáció lehetőségét igénybe vettem, választ nem kaptam.

Lehet-e törvénnyel rendszabályozni a Facebookot?

A Facebook-tiltás érzékenyen érinti az embereket, hiszen a felület napi használata sokak számára létformává vált, továbbá a tiltás ideje alatt a Messenger-alkalmazás sem használható, amit sokan az e-mail és Skype helyett használnak. Erre nem válasz az, hogy akkor legalább nem veszítik a letiltottak haszontalansággal az idejüket.
Azon lehet vitatkozni, hogy haszontalanság-e vagy sem igénybe venni e tömegek által használt felületet arra, hogy a felnyissuk az emberek szemét a rejtett összefüggésekre. Szerintem nyilván nem az, sőt, ez is a lelkekért folytatott harcnak egy fontos terepe. Akkor is, ha az emberiség ellenségeinek kezében van. De

azon aligha lehet vitatkozni, hogy az önkényes és célirányos tiltások gyakorlata több síkon is cenzúrát jelent, súlyosan sérti a gondolat- és szólásszabadságot.

Egyrészt közvetlenül, hiszen a tiltott tartalom törlődik, nem jut el a többi emberhez. Másrészt közvetve, hiszen azok jelentős része, akit letiltottak, beáll a sorba, és a továbbiakban öncenzúrát gyakorol. Mindeközben a baloldalról jövő, leguszítóbb, leggátlástalanabbul hazudó nemzet- és jobboldalellenes propaganda burjánzik a legnagyobb közösségi portálon.
Péterfalvi Attila magyarországi adatvédelmi biztos helyesen vetette fel a Facebook önkényeskedéseinek törvényi korlátozási lehetőségét. Melyik párt volt az, amelyik elsőként állt ki a nemzeti értékek és érdekek ellen dolgozó Facebook „szabadsága” mellett? A hajdani nemzeti, anti­globalista, unióellenes párt, a Jobbik. Képviselői odáig mentek, hogy a globalista véleményterrort gyakorló Facebookot próbálták az Index utáni következő „áldozatnak” beállítani. (Az Index azóta sem szűnt meg, a kormány sem támadt ellene, csupán a tulajdonos baloldali képviselője okkal és alappal váltotta le az általa korruptnak és illojálisnak tartott főszerkesztőt.) S persze felsorakozott a Jobbik mellé az SZDSZ-es utódpárt, a gyurcsányista DK is, amely szerint a Facebook tevékenységének összehangolása a magyar jogelvekkel az ellenzéket korlátozná.
A kérdés valójában nem az, hogy joga van-e a kormánynak arra, hogy a lényegében közszolgáltatást nyújtó, az emberek gondolkodását befolyásolni tudó, a magyar lakosság immunrendszerének, lelki önvédelmi képességének leépítésén fáradozó globalista óriás tevékenységét jogi keretek közé szorítsa. Ez nemcsak joga, de kötelessége is. A kérdés inkább a következő: miként tegye ezt úgy, hogy legyenek e harcban szövetségesei, és ne politikai hisztériát indítson el a globalista körökben, valamint hogy nem veszít-e többet a vámon, mint amennyit nyer a réven?

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. január 02., péntek

Kolozsvár, New York, Fülöp-szigetek, de a legjobb Erdélyben: Baloga István vízilabdázóval sportról és családról

Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.

Kolozsvár, New York, Fülöp-szigetek, de a legjobb Erdélyben: Baloga István vízilabdázóval sportról és családról
Hirdetés
2025. december 30., kedd

Kemény hideggel indul az újév, de a hétvégére enyhül az idő

Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.

Kemény hideggel indul az újév, de a hétvégére enyhül az idő
2025. december 28., vasárnap

Spanyolországi útinapló: narancsfák és mór erődök árnyékában

Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.

Spanyolországi útinapló: narancsfák és mór erődök árnyékában
2025. december 27., szombat

Baricz Lajos plébános harmincöt éve a közösségért: nem pont, csak vessző

Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.

Baricz Lajos plébános harmincöt éve a közösségért: nem pont, csak vessző
Hirdetés
2025. december 26., péntek

Így lesz közönségből közösség. Színpad és katedra között Miklós Gyurival (INTERJÚ)

Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.

Így lesz közönségből közösség. Színpad és katedra között Miklós Gyurival (INTERJÚ)
2025. december 23., kedd

Édes időutazás Gyulán: érdemes belekóstolni a Százéves Cukrászda kínálatába

A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.

Édes időutazás Gyulán: érdemes belekóstolni a Százéves Cukrászda kínálatába
2025. december 23., kedd

Hidegfront és havazás: bekeményít az idő az év utolsó hetében

Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.

Hidegfront és havazás: bekeményít az idő az év utolsó hetében
Hirdetés
2025. december 22., hétfő

Ceaușescu diktatúrája rózsaszín fényben – Történelemtanár a fiatalokat elérő TikTok-tartalmakról

A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.

Ceaușescu diktatúrája rózsaszín fényben – Történelemtanár a fiatalokat elérő TikTok-tartalmakról
2025. december 21., vasárnap

Advent a rohanásban – Lelkipásztorok vallanak a karácsonyra készülő emberről (VIDEÓ)

A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.

Advent a rohanásban – Lelkipásztorok vallanak a karácsonyra készülő emberről (VIDEÓ)
2025. december 18., csütörtök

Reptéri felfedezés: amikor a karate legendája mellém ült

Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.

Reptéri felfedezés: amikor a karate legendája mellém ült
Hirdetés
Hirdetés