A Facebook-diktatúra elleni harcról

Mindeközben az Európai Uniós baloldali elit – a keresztény világ első emberével, a római pápával szövetségben – azon mesterkedik, hogy az illegális bevándorlást legálissá tegye. (Hadd idézzem Ferenc pápa árulkodó nyilatkozatát erről: „nem papírokat kell kérni a menekültektől, hanem szeretni kell őket”). Hogy a balliberális mákonyból a saját mindennapi tapasztalat által kijózanodó európai bennszülötteket „érzékenyítse”, a politikai jobboldal jelentős része a kőkemény ellenállás helyett megfelelési kényszer alatt beáll a migránspárti erők mellé. Az európai keresztény lakosság önvédelmi képességét tervszerűen morzsolják fel.
Az utóbbi hónapokban

tehát az európai őshonos nemzetek bőrszín szerinti önazonossága is a globalisták célkeresztjébe került.
A Black Lives Matter (BLM) nevű terrorszervezet letérdelteti a rendőröket, a sportolókat és az egyszerű embereket annak ürügyén, hogy egy bűnöző rendőri túlkapás következtében elhunyt. Miközben a BLM áldozatainak emléke előtt kellene inkább tisztelegni a meggyilkolt fekete (!) és fehér rendőrök, a saját tulajdonukat védő meglincselt fekete (!) és fehér törvénytisztelő polgárok vagy ama édesanya emléke előtt, akinek bűne annyi volt, hogy ki merte nyilvánítani, szerinte „minden élet számít”.

Akik a véleményterror mögött állnak

E hadjáratban élen járnak a baloldali politikusok, a multinacionális vállalatok, a filmsztárok és a zenei előadók jelentős része, a fősodratú sajtó, beleértve az online média legnagyobb, legeredményesebb hatótényezőit, a Facebookot, a Google-t és a YouTube-ot.
Ezek hatékonyságát az adja, hogy mesterkedéseiknek az emberek nagyobb része nincs tudatában. Az engedelmes többséget soha nem tiltják le: ők nem veszik észre, hogy a telefonjukon naponta használt Google-kereső alatt felugró hírek előválogatottak, hogy a YouTube egyszerűen kitöröl olyan csatornákat, amelyeknek eszmei üzenete ellenkezik a liberálisok értékrendjével és politikai szándékával. Említhetem példaként a PestiSrácok csatornájának törlését, vagy a magyar jobboldali közszereplők ismételt, ok nélküli letiltását.

Miután valakit letiltanak 24 órára, azzal fenyegetik, hogy következő alkalommal 3 napra tiltják le, amennyiben ismét olyan tartalmat közöl, ami sérti a szándékosan titokban tartott elveket. (Utána következik az egyhetes, majd az egyhónapos tiltás.) Viszont, ha az illetőt egy szervezett csoport, egy politikai kommandó jelent fel, akkor letilthatják olyan „vétségért”, amit öt vagy tíz éve követett el. Tehát nem az első büntetés utáni időszakban. Ez nyilván önellentmondó és igazságtalan.
Ide illenek a magam tapasztalatai is. 2017 áprilisát követően, amikor a Jobbik ismételt nemzetárulása arra késztetett, hogy nyílt színen szakítsak ezzel a hitehagyott, értékrendjét, másfél évtizedes politikai múltját megtagadó párttal, egyre gyakrabban tiltottak le, több esetben évekkel korábbi bejegyzésekért. Akadt közöttük olyan is, amibe belekötni is nehéz lett volna, de még olyan is, amelyben én magam kifogásoltam azt, ami miatt tiltottak, vagyis hogy a jobbikosok lerománpatkányozták az Alfahír nevű pártportálon az erdélyi hozzászólókat, akiknek annyi volt a „bűnük”, hogy kiálltak a magyar állampolgárság kiterjesztése mellett. Bő hónappal ezelőtt pedig törölték a tízéves, 5000 ismerőssel bíró oldalamat, mert a kiemelt képek közé beemeltem olyat, amelyről én magam közöltem néhány héttel korábban, hogy RomEr koncerten készült. A képen nem látszott a Facebook által teljes elhallgatásra ítélt együttes, csak jómagam, meg a kisebbik fiam. Ez erősen emlékeztet az orwelli „gondolatrendőrségre”. Ráadásul azt írták, hogy 24 órára tiltanak, azóta sem elérhető az oldalam senki számára. A hivatalos, személyi igazolványmásolattal kísért reklamáció lehetőségét igénybe vettem, választ nem kaptam.

Lehet-e törvénnyel rendszabályozni a Facebookot?

A Facebook-tiltás érzékenyen érinti az embereket, hiszen a felület napi használata sokak számára létformává vált, továbbá a tiltás ideje alatt a Messenger-alkalmazás sem használható, amit sokan az e-mail és Skype helyett használnak. Erre nem válasz az, hogy akkor legalább nem veszítik a letiltottak haszontalansággal az idejüket.
Azon lehet vitatkozni, hogy haszontalanság-e vagy sem igénybe venni e tömegek által használt felületet arra, hogy a felnyissuk az emberek szemét a rejtett összefüggésekre. Szerintem nyilván nem az, sőt, ez is a lelkekért folytatott harcnak egy fontos terepe. Akkor is, ha az emberiség ellenségeinek kezében van. De

Egyrészt közvetlenül, hiszen a tiltott tartalom törlődik, nem jut el a többi emberhez. Másrészt közvetve, hiszen azok jelentős része, akit letiltottak, beáll a sorba, és a továbbiakban öncenzúrát gyakorol. Mindeközben a baloldalról jövő, leguszítóbb, leggátlástalanabbul hazudó nemzet- és jobboldalellenes propaganda burjánzik a legnagyobb közösségi portálon.
Péterfalvi Attila magyarországi adatvédelmi biztos helyesen vetette fel a Facebook önkényeskedéseinek törvényi korlátozási lehetőségét. Melyik párt volt az, amelyik elsőként állt ki a nemzeti értékek és érdekek ellen dolgozó Facebook „szabadsága” mellett? A hajdani nemzeti, anti­globalista, unióellenes párt, a Jobbik. Képviselői odáig mentek, hogy a globalista véleményterrort gyakorló Facebookot próbálták az Index utáni következő „áldozatnak” beállítani. (Az Index azóta sem szűnt meg, a kormány sem támadt ellene, csupán a tulajdonos baloldali képviselője okkal és alappal váltotta le az általa korruptnak és illojálisnak tartott főszerkesztőt.) S persze felsorakozott a Jobbik mellé az SZDSZ-es utódpárt, a gyurcsányista DK is, amely szerint a Facebook tevékenységének összehangolása a magyar jogelvekkel az ellenzéket korlátozná.
A kérdés valójában nem az, hogy joga van-e a kormánynak arra, hogy a lényegében közszolgáltatást nyújtó, az emberek gondolkodását befolyásolni tudó, a magyar lakosság immunrendszerének, lelki önvédelmi képességének leépítésén fáradozó globalista óriás tevékenységét jogi keretek közé szorítsa. Ez nemcsak joga, de kötelessége is. A kérdés inkább a következő: miként tegye ezt úgy, hogy legyenek e harcban szövetségesei, és ne politikai hisztériát indítson el a globalista körökben, valamint hogy nem veszít-e többet a vámon, mint amennyit nyer a réven?