Monarchiák és köztársaságok az Unióban

A „középkorias” szokás, a koronázás elmaradt ugyan ezúttal Amszterdamban – az ékszert az Újtemplomban, a Nieuwe Kirkben kikészítették egy asztalra –, Vilmos Sándor, az új holland király azonban felöltötte az uralkodói palástot, letette az államfői esküt, és ezzel teljessé vált a holland trónváltás hivatalos eseménysorozata. A ceremóniára több mint kétezer vendéget hívtak meg. Jelen voltak a holland politikai élet vezetői és a világ számos uralkodóházának tagjai, köztük Károly brit trónörökös és felesége, Kamilla cornwalli hercegnő, továbbá Fülöp spanyol koronaherceg nejével, Letiziával – Vilmos Sándorral ellentétben mindannyiuknak meg kell várniuk, amíg a trón természetes módon megürül –, valamint II. Albert monacói herceg.

 Király a királynők napján

Vilmos Sándor személyében 123 év után először lépett férfi a holland trónra: az eddigi utolsó király, III. Vilmos 1890-ben hunyt el. Az udvarban nyílt titoknak számít, hogy Vilmos Sándor nem fogadta lelkesen az uralkodói jogkörök megnyirbálását. Az új király fiatal korában – 2002-ben elhunyt apja, Claus herceg tanácsát megfogadva – nem csak a történettudományokban, hanem a vízgazdálkodás terén is képezte magát, ami nagyon jól hasznosítható szaktudománynak számít a csatornák és gátak hazájában.

Az új király hitvesével, az argentínai születésű Máxima hercegnővel és a trónról leköszönt édesanyjával együtt az eskütételt követően megjelent a palota erkélyén, és üdvözölte a lelkendező tömeget. Vilmos Sándor, mint fogalmazott, „a holland nép nevében” köszönetet mondott anyjának az elmúlt évtizedekért. Később Máxima mellett a 9 éves Catharina-Amalia, az új holland királyi pár legidősebb gyermeke – a trón következő várományosa –, valamint két húga, a hétesztendős Alexia és a hatéves Ariane hercegkisasszony is kiment az erkélyre, és onnan integetett.

Beatrix január végén töltötte be 75. életévét, és 1980 óta, azaz 33 esztendeje uralkodik. Vilmos Sándor beiktatását április 30-án tartották, ez a nap ugyanis a Királynők Napja (Koninginnedag): Julianna királynő születésnapja (1909), Beatrix trónra lépésének napja (1980), s ez a nap Hollandia nemzeti ünnepe.

 Hömpölygő csónakok

A Dam tér zsúfolásig megtelt – a holland nemzeti ünnepen a nagy népünnepélynek egyébként is hagyománya van. A hömpölygő színes csónakok-hajók kavalkádja még elviselhető volt, de a szűk utcákon és hidakon összetorlódó tömeg néha annyira ijesztővé vált, hogy megfutamodásra késztette azt, aki nem szokott hozzá a hasonló ünnepléshez. Az emberek nagy része az uralkodóház narancssárga színébe öltözött, hasonló színű, erre az alkalomra készített és árusított, korona formájú fejfedőt viselt, vagy narancsszínű zászlókat lengetett, illetve léggömböket emelt a magasba. A téren ugyan csak 25 ezer ember fér el, ám mintegy 800 ezren érkeztek Amszterdamba a királyi beiktatási ünnepségre. Szerte a városban hatalmas kivetítőket állítottak fel, amelyek segítségével figyelemmel lehetett kísérni a 14 órás eseménysorozat részleteit.

A „magországok” kezdték

Beatrix holland királynő bejelentése, hogy 33 esztendei uralkodás után lemond fia javára, akaratlanul is számos egyéb összefüggésre irányította rá a figyelmet az Európai Unióval kapcsolatban. A köztársaság mindenek felettiségét hangoztatókkal szemben ugyanis szembeötlő, hogy a tizenöt „magország” (azaz bővebb értelemben a keleti bővítés előtti Tizenötök, szűkebb értelemben pedig az EU „ősét” megalapító Hatok: a fele-fele arányban monarchisztikus Benelux-államok, Németország, Franciaország és Olaszország) esetében a mai napig a „túlhaladottnak” tartott monarchiák vannak (voltak) túlnyomó többségben.

Hollandiában egyébként a trónról való lemondásnak van hagyománya, ellentétben Nagy-Britanniával. Az idén 87 esztendős II. Erzsébet brit királynő – híven birodalma tradícióihoz – a közvélemény egy részének nyomása dacára sem kíván lemondani, a szigetország uralkodói ugyanis haláluk napjáig ülnek a trónon; ráadásul egyes közvélemény-kutatások azt is kimutatták, hogy követőjeként nem a trónörökös Károlyt, hanem az unoka Vilmost látnák a legszívesebben. Vilmosnak sokat köszönhet a brit monarchia: neki és feleségének, a várandós Katalin hercegnőnek sikerült visszaszereznie azt a tekintélyt, amelyet a Windsor-ház botrányai az évtizedek során megtépáztak.

 Egy akolban

Minden jel arra mutat tehát, hogy napjainkban békésen megférnek egyazon akolban a monarchiák és a köztársaságok. Épp a brit fejlemények mutatják, hogy demokrácia tekintetében Európában manapság már semmiféle különbség nem mutatkozik a kétféle berendezkedés között. Sőt, a monarchiákban az öröklődés rendje miatt nem dúl ádáz pártküzdelem az ország élén álló személy megválasztásáért. Tekintsünk csak a térképre! A „magországok” közül monarchia működik Nagy-Britannián és Dánián kívül Norvégiában, Svédországban, Spanyolországban és Luxemburgban, továbbá olyan „zárványokban”, mint Monaco és Andorra – a különleges státusú Vatikánról nem is beszélve. Andorra helyzete többszörösen is érdekes, hiszen fejedelemként hercegi rangban két társuralkodója van: a mindenkori francia köztársasági elnök és a barcelonai püspök. Az pedig csak tovább árnyalja a képet, hogy mind a „magországok”, mind pedig a kétlépcsős keleti bővítés után felvett államok döntő többsége egykor királyság volt.