Hirdetés

A varázslatos India – nem európai szemmel kell megítélni a kontinensnyi országot

Áldozatbemutatás az udaipuri Jagdish-templomba •  Fotó: Csermák Judit

Áldozatbemutatás az udaipuri Jagdish-templomba

Fotó: Csermák Judit

India a tudományhoz és a kultúrtörténethez is jelentősen hozzájárult. A mesés kincsek és a fűszerek országában a gazdagok egy része a tudás, a szépség oltárán is áldozott.

2020. június 06., 09:062020. június 06., 09:06

2020. június 06., 09:072020. június 06., 09:07

(folytatás a 19. lapszámunkból)

Az Indus-völgyi kultúra nyomai a Kr. előtti harmadik évezredből valók. A világ első egyetemeként tartják számon a Kr. e. több száz évvel alapított taxilai egyetemet, fejlett volt az orvoslás. A sebészet atyjaként ismert Sushruta, a Π értékét négy tizedesjegyig kiszámító Aryahhatta is itt dolgozott. Az általunk arab számoknak nevezett jelek kiindulópontja is India. Kiemelkedő volt a miniatúrafestészet.
Bár az iszlám tiltja az emberábrázolást, Indiában szétfeszítették a merev vallási kereteket, s művészi alakábrázolások születtek. Külön iskolát képvisel a radzsasztáni stílus élénk sárga, vörös, kék, zöld színeivel. Az iparművészet mesteri alkotásait csodálhatjuk meg a szőttesekben, hímzésekben. A hitbéli és a fényűző élettér megteremtésére létrehozott épületek építészeti remekművek, díszítésük a több ezer év alatt kifinomult, nemzedékeken át hagyományozódott technikai tudás és szépségigény kifejezője.

Hirdetés

Magyar szálak

A 19–20. század fordulóján élt polihisztor, Rabindranáth Tagóre a modern hindu irodalom kiváló, Európában ismertté vált Nobel-díjas írója, költője a keleti életszemléletet, bölcsességet népszerűsítette. Bengálban, Szantiniketánban egyetemet létesített, ahol az apja által alapított új, erőszakmentes vallásban éltek. Magyar kapcsolata is volt: járt Magyarországon, Balatonfüreden gyógykezelték, ott sétány és szobor őrzi emlékét. Távol-keleti egyetemén Germanus Gyula orientalistánk is tanított. Szantiniketánban több magyar is megfordult.
Budapesti szülőházán emléktábla őrzi az 1913-ban – szikh apától, magyar anyától – született, rövid életű Amrita Sher-Gil festőművésznő nevét, aki Baktay Ervin híres orientalistánknak volt az unokahúga. A róla szóló megemlékezések több nyelvet beszélő, rendkívül művelt, az akkori világ szabályait felrúgó nőt örökítenek meg. Magyar tájat, embereket ábrázoló festményei is ismertek. Igazi öröksége Új-Delhiben, a Modern Nemzeti Művészeti Galériában látható, ahol festményeinek kiállításán a modern indiai művészet női úttörőjeként nevesítik. India budapesti kulturális központja 2014-ben felvette a művésznő nevét.

Az indiai filmgyártás egyik központja, Bollywood, ontja a filmeket. A részletes, szerelmi jelenetekben visszafogott stílusú, hosszú történetek a nyugatiak számára furcsák. De nemcsak ilyenek a bollywoodi filmek. Hármat is láttam, ami kimondottan élvezhető volt.

Budapesten is belemerülhetünk kissé az indiai kultúrába. Az Indiai Kulturális Központ eseményei mellett javasolom meglátogatni a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumot. A névadó műgyűjtő a 19. század végén járt Indiában, tárgyait, Andrássy úti villáját a közre hagyta. A múzeum kertjében Gándhí mellszobra fogadja a látogatót. A 150 éves születési évfordulóra ötletesen színes fonalakkal szőtték be a szobor hátlapját, amelyre a látogatók fehér fonalat kötözhettek. A jelképes gesztus arra utalt, hogy Gándhí rokkájával szőve, közösséget alapítva akarta rávenni népét a saját termékek, termények előállítására. Ezáltal nagy lökést adott az angol gyarmatosítóktól való függetlenség erőszak nélküli kivívásához. Az oktatásban is lelhetünk kapcsolódási pontokat Indiával. 1969 óta Delhiben egyetemi szintű magyar nyelvoktatás, az ELTE-n indológia, míg a Debreceni Egyetem Orvosi Karán – az ősi indiai – ájurvédaoktatás folyik.

korábban írtuk

A sokszínű indiai hitvilág – turistaszemmel a világhírű nevezetességek és a mindent behatároló szegénység árnyékában
A sokszínű indiai hitvilág – turistaszemmel a világhírű nevezetességek és a mindent behatároló szegénység árnyékában

Az indiai vallástörténetet kutató az idők mélyébe nyúlhat vissza, de találkozhat újonnan létrejött vallásokkal is. Mind a hindu, mind a muszlim uralkodók maradandó építészeti emlékkel gazdagították az utókort.

Nők az özvegyi máglyán

Dzsódhpur az egykori Merwar állam fővárosa volt, sivatagi területen fekszik. Kék jelzővel illetik, s való igaz, erődjének mellvédjéről letekintve kék színű házak sora tűnt szemünkbe. Lélegzetelállító a sziklán magasodó várfalakat megtörő, homokkőből faragott, áttört csipkeablakok, kőrácsok látványa. A hatalmas kapukon átkelve, felfelé haladva ismerős dallam kúszott felénk: egy hölgy s egy fiú a „Bruder Jakob” -ot zenélte. Az egyik kapu belső falán kéznyomok vöröslenek, szati során meghalt feleségek emlékére.

Színes szárikban pompázó anyák. Örülnek, ha fényképezik őket •  Fotó: Csermák Judit Galéria

Színes szárikban pompázó anyák. Örülnek, ha fényképezik őket

Fotó: Csermák Judit

A hagyomány megkövetelte, hogy a meghalt férjeket a feleségek kövessék a halotti máglyára. A szatinak mély rituális gyökerei voltak.

Az özvegyelégetés gyakorlatát már a 19. század elején tiltották, Viktória királynő 1857-ben törvényt hozott ellene, mivel az önkéntesség sokszor megkérdőjelezhető volt. Ha azt gondolnánk, ez régi történet, akkor tévednénk, még 1987-ben is megesett. Unokáim kezdenek Verne-könyveket olvasni, így én is néha kézbe veszem azokat, egy kis múltidéző olvasásra. Így tudatosult bennem, hogy az író a Nyolcvan nap alatt a Föld körül című regényében írt a feleség tűzhaláláról. A főhős, Phileas Fogg Indiát Bombaytől Kalkuttáig vasúton és elefántháton szelte át, miközben találkozott Auda hercegnővel, akit inasa megment a máglyahaláltól. Mielőtt mélységesen elítélnék az indiaiakat, gondoljanak arra, hogy Magyarországon 1762-ben még történt boszorkánykivégzés. 1968-ban pedig egy tanyán az utolsó pillanatban akadályozták meg egy, a környezet által boszorkánynak tartott nő elégetését.

Lélegzetelállító szépségű templomok

„A dzsaina templomok a művészet csodái. Mintha érzékeltetni akarták volna a dzsaina építők, hogy eleven életet látnak az élettelennek tartott anyagban is; a templomok márványának minden tenyérnyi foltját eleven, mozgalmas, nyüzsgő alakzatokkal népesítették be,… bámulatos arányérzékkel, a fény és árny hatásainak tévedhetetlen ismeretével ellensúlyozzák a kavargó formákat” – írja Baktay Ervin Indiáról szóló könyvében. Igazat kell adnom neki. Számomra Ranakpur 15. században épült Adináth dzsain temploma vetekedik a Tádzs Mahal szépségével. A fehér márványoszlopokra és falakra növényeket, állatokat, kecses ember- és istenalakokat véstek.

A jelképek rendszerében idegenvezetés próbálja az embert eligazítani. Az elefántokhoz, majmokhoz, kígyókhoz legendák kapcsolódnak.

Az eredeti hindu vallás jelképeinek ábrázolása egybefonódik e templomban a dzsainizmussal. De a lélegzetelállító szépség látványa az, ami megfogja a lelket s megérinti a spiritualitás szellemét. Udaipur fekvése megragadó. Rádzsasztán legnagyobb városi palotája dombról tekint le a Pichola-tó vizére, amelynek szigetein kisebb palotákat építtettek a mogulok idejében.
Az idők során folyamatosan bővülő nagy palota részben múzeum – gazdagon díszített termei és kiállítási anyaga figyelemre méltó –, részben luxusszálloda, illetve uralkodói leszármazottak otthona. Kedves élmény volt a tavon hajózni, látni a parton a színes száriba öltözött asszonyokat s az egyik szigetről a palota méltóságteljes tömbjét, miközben a melegben, pergola alatt a hideg sört kortyolgattuk. Szívembe lopta magát az udaipuri Jagdish-templom. Kívülről körbejárva faragványait csodáltam, amikor egy csempenagyságnyi, kopottabb, emberpárt ábrázoló formát láttam, fölötte virágokat. Megtudtam: Ráma királyfit és feleségét, Szítát ábrázolja. Lekopott alakjuk a hívők ragaszkodásának tanúja.

korábban írtuk

Gandhi és Teréz anya Indiája
Gandhi és Teréz anya Indiája

India több évezredes történelme során hódítások sorát szenvedte el. Uralkodói mesés kincseket halmoztak fel, csodás palotákat építtettek fővárosaikban. Az építészeti emlékek közül a leghíresebb a Tádzs Mahal.

A lányok férjhez adása anyagi csőd

Utunk során az ábrázolt sok kecses nőalak látványa, a színes szárikban pompázó, magukat mosolyogva fényképezni engedő, sőt kérő nők mosolya elgondolkodtatott, milyen is a helyzetük. A hagyomány szerint, ha egy nő férjhez megy, nagy hozomány illeti meg a férj családját. Ez a szokás ma is él. A lánynak a férj családjához kell költöznie, anyósa fennhatósága alatt él. Olyan mértékben – bár ez már a nagyvárosokban vélhetően nem így van –, hogy mobiltelefonját is akkor használhatja, ha ehhez anyósa hozzájárul.

A lányok férjhez adása anyagi csőd, emiatt kezd felborulni a nemek arányának természetes rendje: megszaporodtak a nemet megállapító hirdetések. Ha lány a magzat, elvétetik, hogy a későbbi megterhelő kiadásoktól megszabaduljanak.

Dzsódhpur vára. Lélegzetelállító a homokkőből faragott, áttört csipkeablakok, kőrácsok látványa •  Fotó: Csermák Judit Galéria

Dzsódhpur vára. Lélegzetelállító a homokkőből faragott, áttört csipkeablakok, kőrácsok látványa

Fotó: Csermák Judit

A lányok, asszonyok némelyike még mindig takarja arcát. A szokást a muszlim hitű hódítók terjesztették el. Eredendően csak Mohamed próféta feleségei fedték el arcukat. Ezt kiváltságosnak tekintvén terjedt el a nők körében.
Érdekes a nők választási helyzete. Egy IPM magazin cikkében két érdekesség ragadott meg. Az egyik: fotó ábrázolta a szavazóhelyiség előtt kígyózó nők sorát. A színes szárikba öltözött hölgyeknek külön kell szavazniuk, hogy férjeik ne befolyásolhassák őket. A másik érdekesség, hogy több millió szavazásra jogosult nő eltűnt a rendszerből, mivel családjuk fiatalabbnak hazudja őket, hogy férjhez menési esélyeiket növelje. Gáthy Vera írja India című könyvében: irgalmatlan mennyiségű jelölő festékanyag kell egy szavazáshoz, hogy aki már volt, még egyszer ne adhassa le voksát. Erre a sok azonos név és az analfabétizmus miatt van szükség.

A fűszerek konyhája

Minden Indiát megjárt ismerős az utazás örömét tönkre tevő gyomorproblémákkal riogatott minket. Ennek megfelelően nagy mennyiségű gyógyszerrel indultunk útnak. De szerencsére nem sújtott bennünket ilyesmi. Ezt nyilván köszönhettük a kiválasztott és kipróbált éttermeknek és szállodáknak. Az ételek – annak ellenére, hogy nem vagyok erőspárti – ízlettek. A sokféle módon elkészített zöldség igencsak kedvemre való volt. Így visszagondolva talán csak egyszer ettem húst. Kedvencemmé a paneer vált, ami nekem a tofura hasonlított, s kellemesen csípős mártással szolgálták fel. A dahl, a lencseétel mindenütt helyet kapott. A kenyérlepény fokhagymával átdörzsölve magában is finom volt. Sokféle fűszert használtak, az ízek kavalkádjában sokszor nem ismertem fel azokat. Egy bazárban meglátogattunk egy többszintes fűszerüzletet, ahol a kínálat bősége bizonytalanított el. Végül fokhagymás maszala és teák mellett döntöttünk. Az előbbi különleges indiai fűszerkeverék, többféle fajtája létezik.

Utcai árusoktól nem vásároltunk ételt, számunkra elképzelhetetlen higiéniai körülmények között kínálták portékáikat.

Az ivókutaknál a legtermészetesebb dolog, hogy egymás után a leláncolt bögréből isznak. Még a múzeumokban is láttunk ilyet. A hetvenes évek moszkvai szörpautomatáit juttatta eszembe.
A jelenlegi India – idézve Gáthy gondolatait – az indianizáció, nacionalizáció és spiritualizáció felé mozdul el. A történelemoktatás nacionalista szemlélete tagadja más népek, hódítók hatását az indiai kultúrára. A hindu vallást a túlfokozott nemzeti eszmék szolgálatába állítják. Az intelligenciateszt mérése helyett a spirituális koefficiens a meghatározó. Mindezek ellenére a külső szemlélő elragadtatottan csodálhatja a több évezredes kultúra lenyomatait. S vérmérséklettől függően élvezheti az indiai és nyugati mentalitás ütközéséről – Rushdie a Joseph Anton című önéletrajzi művében – leírt gondolat megjelenését a valóságban. „A világ, amelyben semmi sem működik, és minden számít, annak a világnak, amelyben minden működik és semmi sem számít.” Namaszté! – köszönnek az embernek összetett tenyérrel, meghajolva. A szanszkrit eredetű szónak eredetileg spirituális jelentése volt: tiszteletadás a másikban lakó léleknek, s a barátság kifejezése. Kedves olvasó! Namaszté!

Csermák Judit

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. július 08., szerda

Reális veszély Románia leminősítése, a bóvli kategóriát valamennyiünk pénztárcája megsínylené

Pénzügyi összeomlás fenyegetné Romániát, ha beigazolódna megannyi elemző félelme, és a nemzetközi hitelminősítők bóvli kategóriába sorolnák az országot. Az április óta tartó politikai instabilitás miatt számolni kell ezzel a sötét forgatókönyvvel.

Reális veszély Románia leminősítése, a bóvli kategóriát valamennyiünk pénztárcája megsínylené
Hirdetés
2026. július 05., vasárnap

Las Palmas történelmi és kulturális kincsei: Kolumbusz nyomában Gran Canarián (2. rész)

Gran Canaria Európától jóval távolabb fekszik, mint Afrikától, a hódítások során azonban spanyol gyarmattá vált. Az Atlanti-óceánban elfoglalt stratégiai fekvése miatt Kolumbusz Kristóf is érintette a szigetet útjai során.

Las Palmas történelmi és kulturális kincsei: Kolumbusz nyomában Gran Canarián (2. rész)
2026. július 04., szombat

Kanári-szigetek: utazás az őslakosok nyomában Gran Canarián (1. rész)

Afrika északnyugati partjai közelében találhatók a Kanári-szigetek. A Spanyolországhoz tartozó szigetcsoport egyik legnépszerűbb tagját, Gran Canariát kerestük fel. Megkapó hegyvidéki tájak, homokos partok és különleges régészeti emlékek fogadtak.

Kanári-szigetek: utazás az őslakosok nyomában Gran Canarián (1. rész)
2026. június 30., kedd

Tanítónőportré: a kút lett a tábla, a játékból pedig hivatás

Már kisgyermekként tudta, hogy tanítónő szeretne lenni. Azóta harminchét év telt el, Komjátszegi Fábián Réka kezei közül pedig tanítványok százai kerültek ki. Ő ma is ugyanazzal a lelkesedéssel lép be az osztályterembe, mint pályája kezdetén.

Tanítónőportré: a kút lett a tábla, a játékból pedig hivatás
Hirdetés
2026. június 29., hétfő

Cápák, repülőgéproncsok és búvárélmények a Vörös-tengertől Erdélyig – Búvároktató a „víz alatti moziról”

Egy elsüllyesztett repülőgép belsejében úszni vagy cápákat figyelni a Vörös-tenger mélyén sokak számára életre szóló élmény. Szabó Kolos brassói búvároktatóval a búvárkodás veszélyeiről, vonzerejéről és az erdélyi lehetőségekről beszélgettünk.

Cápák, repülőgéproncsok és búvárélmények a Vörös-tengertől Erdélyig – Búvároktató a „víz alatti moziról”
2026. június 27., szombat

Korzika megosztja Franciaországot: autonómia vagy egységes nemzetállam?

A francia Nemzetgyűlés első olvasatban elfogadta a Korzika autonómiájáról szóló alkotmánymódosítást, amely élénk politikai vitát váltott ki Franciaországban és az Európai Parlamentben is.

Korzika megosztja Franciaországot: autonómia vagy egységes nemzetállam?
2026. június 23., kedd

Rövid enyhülés után újra erősödik a hőség

A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.

Rövid enyhülés után újra erősödik a hőség
Hirdetés
2026. június 16., kedd

Elbuktak Nicușor Dan proxyjai, és az RMDSZ jól tette, hogy hozzájárult ehhez

Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.

Elbuktak Nicușor Dan proxyjai, és az RMDSZ jól tette, hogy hozzájárult ehhez
2026. június 15., hétfő

Terroristagyanús futballvilág?

Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.

Terroristagyanús futballvilág?
Terroristagyanús futballvilág?
2026. június 15., hétfő

Terroristagyanús futballvilág?

2026. június 13., szombat

Svájc: Chaplin világába csöppentünk a Riviérán

Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.

Svájc: Chaplin világába csöppentünk a Riviérán
Hirdetés
Hirdetés