Tyúkom-búkom, jaj, de szép!

A vidéki ember számára a világ legtermészetesebb dolga a baromfiudvar. Kora reggel kiengedik, sötétedéskor bezárják a szárnyasokat, különös tekintettel rókakomára. Talán egy nyugodtabb élet fogalmazódik meg a tarka szárnyas sereg gondtalan csipogása, kapirgálása láttán. Eldöntöttem én is mostanában, hogy akkortól számítok nyugdíjasnak, ha beszereztem az első csórényakú csirkeállományomat. Édesapám mérnöki szintre emelte a baromfitartást: nem a mennyiség, hanem a hatékonyság szempontjából. Nagy brojler tyúkjait egyenként megszámozta, és folyamatosan követte a produkciót, mindig tudta, hogy a nagy sárga szárnytőre erősített, műanyag karszámos tyúkok közül melyik a kevésbé termékeny, tehát vágásra ítélt. A vágást természetesen senki sem vállalta a családból, Lujzi néni végezte el a szomszédból, nagy szakértelemmel. De apámnál fordítva történt, míg aktív falusi állatorvos volt, annyi baromfit tarthatott, amennyit csak akart, nyugdíjazása után el kellett hagynia ezt a csodálatos játszóteret és városra költöznie.

Hibridek és az erdélyi csórényakú

Tetra SL, harco, borans goldline, hybro N, sharer redbro. Ezek itt nem internetes játékok, hanem tojó- és húshibridek nevei.

Szóval ezeket a furcsa nevű hibrideket neveljük manapság, ha nem ragaszkodunk a hazai fajtákhoz. Fontos tudni, hogy a tojóhibrideket közvetlenül a tojástermelés megkezdése előtt, úgy 18–20 hetes korban érdemes beszerezni, és tartásuk végéig tojótáppal etetni, vigyázva arra, hogy a világos órák száma 16 alá ne essen. A húshibridek esetében meg kell oldanunk a zárt tartást, és természetesen brojler nevelőtáppal kell etetnünk az állatokat, és héthetes korban egyszerre levágni őket. Ha ezeket a feltételeket nem tudjuk vagy nem akarjuk megteremteni és folyamatosan fenntartani, akkor nem érdemes hibrideket választani. Mert az általuk kínált nagy termelőképességet nem tudjuk kihasználni, ráadásul a kettős hasznú fajtáknál igényesebbeknek bizonyulnak. A baromfiudvarba főként a magyar tyúkokat ajánlanám. Fehér, sárga és kendermagos színben kaphatók s ugyanezek kopasznyakú változatban is megtalálhatóak. Akárcsak a mi őshonos csórényakú fajtáink. Ezek a tyúkok annyi tojást raknak, mint a New-Hampshire, kicsit kisebb testűek, viszont nagyon életerősek és rendkívül jó élelemkeresők.

A baromfitartás alapszabályai

Fontos betartani a baromfitartás alapszabályát, miszerint, soha ne tartsunk együtt különböző fajú, hasznosítási irányú és életkorú baromfiakat. Részben azért, mert a különböző fajoknak más és más az igénye az elhelyezéssel, a takarmánnyal, az etetőkkel, itatókkal szemben. Részben mert különböző erőviszonyokat képviselnek és az erősebbek üldözik a gyengébbeket, de legalábbis nem engedik az etetők közelébe, s végül azért, mert az idősebbek megfertőzhetik a fiatalabb állatokat olyan kórokozókkal, amelyek rájuk nézve nem veszélyesek, a fiatal állatot azonban megbetegítik, esetleg elpusztítják.

Annyiféle baromfit tartsunk, amennyinek külön elhelyezésére lehetőségünk és helyünk van. Együtt tarthatók a különböző fajtájú, de egy korcsoportba tartozó baromfik. Például nem szerencsés együtt tartani a ludat a tyúkkal, valamint a tavalyi tojótyúkot az idei csirkékkel, de jól megférnek együtt az idén tavasszal kelt különböző fajtájú csirkék. Először döntsük el tehát azt, hogy a rendelkezésünkre álló helyen milyen baromfit tartsunk. Ez elsősorban attól függ, hogy milyen céljaink vannak az állatokkal: a család eltartása hússal, tojással vagy a kedvtelés? Gyakran teszik fel a kérdést: doktor úr, sehogy sem fejlődnek ezek a csirkék, pedig gabonát is kapnak és nem keveset. Nehéz megértetnem az egyszerű emberrel, hogy az intenzív fajtáknak intenzív takarmányra van szükségük, és azok, akik ezeket a fajtákat árusítják, a tápot is forgalmazzák, ami nélkül nem fejlődnek ki ezek az igényes egyedek. Akárcsak az az autó, ami ólommentes benzinhez van gyártva, nem kínozhatjuk 75 oktános ólmos üzemanyaggal, be sem indul...

Keresse meg az élelmet!

De miként etessünk télen, miként biztosítsuk az energiát, a vitamint, az ásványi anyagokat szárnyas állatainknak? Miként pótoljuk télen az igencsak hiányzó zöldet? A sárgarépa és a cékla elősegíti a csirkék tollasodását, valamint jó hatással vannak a tojótyúkok termékenységére. A burgonya télen is nagyon jó, főként hízóállatoknak, de mindig főzve vagy párolva adjuk, tyúkoknak max. 5 dkg-ot. A marharépa, a cukorrépa is fontos energiaforrás és folyadékban gazdag. Sokan csicsókát termesztenek a majorság számára, amit imádnak a szárnyasok, a probléma az, hogy annyira elszaporodik a növény, hogy aztán nehezen lehet féken tartani. A természetes tartáshoz való visszatérés lényege, hogy a majorság maga keresse meg az élelme javát, kapirgálás során jusson hozzá a természetes fehérjeforrásokhoz, így csupán élelemkiegészítésnek számít a kukorica, búza, árpa, zab vagy napraforgómag.

Szárnyasaink téli tollazata

Télen nagyon fontos, hogy pótolni tudjuk a zöld takarmányt. Ehhez elég, ha nyáron akáclevelet vagy lucernát szárítunk, hálókba téve felakasztjuk télen a tyúkudvarban, olyan magasra, hogy felugrálva kicsipkedhessék a vitaminban és ásványi sókban gazdag eledelt. Ezzel a módszerrel elszórakoztatják magukat, és nem egymást kezdik csipegetni (kannibalizmus). Őszi bükkönnyel vagy tavasszal zabos bükkönnyel is bevethetünk területeket, amit aztán a tyúkok szívesen lelegelnek. Télen pótolhatjuk a zöld takarmánykáposztával (kelfélékkel), spenóttal, salátával, répalevéllel, hagymaszárral stb. Pótlásra alkalmasak a csiráztatott magvak: köles, zab, árpa, búza. Tálcán, melegben már 24 óra alatt a csíráztatás elérhető és fehércsíra állapotában is etethető. A tyúkok vedlését (esedékes) nagyban elősegíthetjük a napraforgómag etetésével. Láthatóan növekedik a tollazat, fontos, hogy a vedlés időben és gyors lefolyású legyen, hogy tyúkocskáink felkészülhessenek a télre és a téli tojásra.