Tom és Jerrytől a Hupikék törpikékig

William Hanna két évtizeden át dolgozott a Metro-Goldwyn-Meyer (MGM) stúdió teátrális animációs rövidfilmjein. Joseph Barberával először 1940-ben az Elbocsátás (Puss Gets the Boot) című rövidfilmen, amelynek főszereplői egy Casper nevű macska és egy Jinx nevű egér voltak. Eredetileg nem terveztek folytatást, a fogadtatás azonban sorozatot szült: megszületett a Tom és Jerry duó. A 114 epizódból 13-at Oscar-díjra is jelöltek „a legjobb animációs rövidfilm” kategóriában, közülük 7 befutó lett. Hihetetlen népszerűsége ellenére rengeteg támadás érte egykor a rajzfilmet a brutális erőszak bemutatása miatt, ami veszélyes lehet a kicsikre nézve. Ezért előfordult, hogy az eredeti részeket erősen megvágva mutatták be, de az említett jelenetek mégis a mai napig a legkedveltebbek. 1969-ben több szülői szervezet is összefogott, hogy a tévében látható rajzfilmek erőszakos jeleneteit kivágják. A vádak leginkább a Hanna–Barbera stúdió akció-rajzfilmsorozatokat érték, mint például a Space Ghostot, amelyek gyártását egy időre fel is függesztették. A két filmes azonban ebben is felfedezte az üzletet: felkérték e szervezeteket, legyenek tanácsadóik, milyen rajzfilmeket gyártsanak ezentúl. Így a nézők biztos elégedettsége és töretlen siker kísérte további munkájukat is.

A televízió térhódítása miatt az MGM 1958-ban bezárta rajzfilmes részlegét, Hanna és Barbera pedig megalapították közös stúdiójukat, a Hanna-Barberát, amivel átvándoroltak a tévéhez, és az elsők között kezdtek családi televíziós rajzfilmsorozatokat gyártani. Személyesen rendezték az 1958–1972 között készült sorozataik valamennyi epizódját. Az első Hanna–Barbera-sorozat az NBC-n sugárzott The Ruff&Reddy Show volt, az első csatornafüggetlen műsor pedig 1958-ban a Foxi Maxi, amelynek része volt Maci Laci és Infi és Finci. Népszerűsége miatt Maci Laci 1961-ben önálló műsort kapott, amelynek Nyegleó is része volt.

Legnagyobb sikerét 1960-ban érte el a stúdió, amikor az ABC-n elindult a Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki című sorozat – Romániában a Flinstone család néven ismerhettük meg –, az első, egyenként félórás részekkel jelentkező animációs sitcom. Arajzfilmsorozatok között elsőként szerepeltetett emberi főszereplőket, egy-egy epizód 22 perces volt, az addigi 7 perces rajzfilmek helyett. A Frédi és Béni volt az első főműsoridős Hanna–Barbera-sorozat, ezt követte A Jetson család, a Turpi úrfi és a Jonny Quest.

1969-ben debütált a Scooby-Doo, amely egyaránt tartalmazott krimi és horror elemeket. A rejtélyeket megoldó, nyomozó kutya egy Frank Sinatra rögtönzés után kapta a nevét: az énekes egy alkalommal ugyanis a Strangers in the Night című dal előadása után elkiáltotta magát, hogy „doo-be-doo-be-doo”. Ez annyira tetszett a filmkészítőknek, hogy szállóigévé vált, majd később a világhírű rajzfilm hősének nevévé. A kutyát egyébként egy dán dogról mintázták, karakterének kialakításához a valóságban is tanulmányozták a fajta viselkedését.

A nyolcvanas évek végén megtört a szombat reggeli tévés műsorsáv sikere, a Hanna–Barbera Productions problémákkal szembesült, s amikor az NBC 1990-ben megszüntette a Hupikék törpikéket, a stúdiónak nem maradt más bejáratott címe. Végül a klasszikus karakterek visszahozása mellett döntöttek, mint Frédi és Béni vagy Scooby-Doo, az 1990-es Jetsons: The Movie pedig 20 millió dollárt hozott a cégnek. 1987-ben a Great American Insurrance Company tulajdonosa, Carl Lindner Jr. megvette a H-B részvényeinek döntő többségét, de hamar kiszállt az üzletből, 1991-ben eladta a Turner Broadcasting Systemnek, amely így megszerezte a teljes archívumot, és 1992-től sugározni kezdte a Cartoon Network tévés csatornán. A stúdiót is bezárásra ítélték, de a Hanna–Barbera Fred Seibert által vezetett új csapata rendkívül sikeres új sorozatokat indított, mint például a Dexter laboratóriuma, a Johnny Bravo, aBoci és Pipi, az Én vagyok Menyus, a Pindúr pandúrok vagy a Bátor, a gyáva kutya. A Cartoon Network később a régi Hanna–Barbera-rajzfilmeket a Boomerang csatornára „küldte”.