Szerenádok, májusfák, majálisok – a népi hagyományokban a szerelmesek játszották a főszerepet május elején

Május elseje tehát a magyar néphagyományban a szerelmesek ünnepe volt, de ma is sokan adóznak e szép alkalomnak. Ha nem másként, egy közös májusfaállítással, amely alatt aztán majálist vagy családi ünnepet is szokás szervezni.
A Kárpát-medencében a fiatal legények májusfát állítottak a lányos házak előtt vagy a települések központjában. Általában zsenge nyírfát használtak, amelyet legtöbbször színes szalagokkal díszítettek fel. Ilyen fákat nemcsak nálunk, hanem a tőlünk keletre élő türk és mongol népek között is találunk. A lányoknak szánt effajta meglepetéseket a legények titokban szerezték be és készítették elő. Sokszor éjszaka mentek érte, éjszaka vágták ki, és hajnalra állították fel a hajadon háza előtt. Bizonyos vidékeken cukorkát, almát és kisebb ajándékokat aggattak rá, sőt egyes magyar falvakban tükörrel is ékesítették, amelyek a szerelem zálogai voltak. A felállított szerelemszimbólumot olykor őrizni-őriztetni is kellett, nehogy más legény bosszúból vagy féltékenységből elvigye, tönkretegye.
Az Érmelléken a májusfa helyett zöld ágakat vagy kivirágzott orgonaágat is szokás volt tűzni a lányos ház kapujára. A polgáriasodó világban e gesztus kijárt a fiatalon megözvegyülteknek, nem utolsósorban az elvált asszonyoknak is. A szerenád szintúgy.

ahol nemhogy fény gyúlt volna az ablakba, de egy bősz, életerős gazda ugrott ki az utcaajtón – gatyaszárban – lekenve egy istenes „macsarit” előbb a „trubadúrnak”, majd a gyanútlan harmonikásnak is, aki ezután már sehogy sem akart a billentyűk közé csapni egyetlen ablak alatt sem. Így maradt Rozáli éjjeli zene nélkül. A reszegei legényről pedig az eső sem mosta le többet a szóbeszédet, hogy a fiatal Virágnénak húzatta május éjszakáján a szere­nádot. Azért egybekelt Zálival, de a kis melléfogás árnyéka elkísérte a fiút élete végéig. Az idő viszont megszépítette ezt is, mint megannyi búbánatot, így már csak derültek rajta később a jóemberek.

Egy igazi férfiember jelleméhez hozzátartozott az effajta megnyilvánulás, hiszen jó híre forgott kockán, ha szerelmét nem tudta kellőképpen megtisztelni. Aki másként cselekedett, arról le nem mosta a jégeső sem, hogy fösvény, sajnálja a muzsikusoktól a bankót. Május éjszakáján nagyvonalúnak illett lenni, hangzatosan, szépen kellett szeretni, búsulni, látványosan kellett borba fojtani minden szerelmi bánatot. A kocsmárosok nem kis megelégedésére fogyott is a jó férfibúsító nedű akószámra.
A más faluból átruccanókkal hajnal felé indult a szekér haza. Emitt-amott még felhangzott a távolból a „szeretnék május éjszakáján letépni minden orgonát” kezdetű nóta, de virradatkor már csak néhány megfáradt kutya válaszolgatott a távolodó muzsikaszóra…
A május elseje egyik legjellegzetesebb eseménye a majális. Ez nem csak a múlt rendszer találmánya és divatja volt, sokkal régebbi keletű. A 19. században is igazi népünnepélynek számított. Az emberek 200 évvel ezelőtt is tömegesen mentek ki a szabadba ezen a napon. Május elsején a polgárság szabályos népvándorlásként hagyta el a városokat, és nagy pompával adta meg a módját e romantikára alkalmas napnak. Mint említettük, vidéken szokás volt a májusfaállítás is. Egyes források szerint már a 15. században szokás volt, de eredete valószínűleg még régebbre vezethető vissza, egészen a rómaiak Floralia pogány ünnepéig. E több napig tartó fesztiváloknak a késői utóda a majális. A májusfa a tavasz, a természet újjászületésének a szimbóluma, de jelenti a lányok elismerését, a nagylányokhoz való tartozást is.

Sok helyen pünkösdkor vagy május végén „kitáncolták” a fát, vagyis táncmulatság keretében, muzsikaszó mellett kidöntötték.
Partium-szerte ma élik reneszánszukat ezek a szokások, leszámítva az utóbbi két évet, amikor a járvány miatt ellehetetlenedtek az effajta események. Bepótlandó, vasárnap nagy tömegek mentek ki a szabadba, csülökpörköltek, babgulyások, szalonnasütések illata lengte be az erdők alját. Néhány helyen a bevállalós férfiak még énekeltek is a szépasszonyok kedvéért egy régi világ szépszokásait elevenítve fel mai görcsberándult világunkban.