Szerb Antal legendája

Budapesten született 1901. május 1-jén asszimilált zsidó családba. Édesapjával 1907. december 20-án a római katolikus vallásra tért át, ebben a szellemben nevelték (keresztapja Prohászka Ottokár püspök volt.) Apja, a magát szabadkőművesnek valló Szerb Károly 1911 őszén beíratta a budapesti piarista gimnáziumba, ahol Sík Sándor költő tanította magyarra és támogatta irodalmi ambícióit az önképzőkörben. Itt írta élete első verseit, novelláit, sőt felsős gimnazista korában megjelentek esszé- és drámakísérletei is. Jeles érettségi után 1920 szeptemberében iratkozott be a pesti egyetem bölcsészkarára, magyar–német szakra. Mire magyar–német–angol szakos tanárként huszonhat éves korában tanítani kezdett egy kereskedelmi középiskolában, már nemcsak ismert, hanem nagyra tartott író és tudós hírében is állott. Húszéves volt, amikor a Nyugatban versei és novellái jelentek meg, amelyekben már teljes pompájában nyilvánult meg biztonságos formaérzéke, stíluseleganciája és humora, irodalomtörténeti esszéi pedig új hangot, új szellemet éreztettek az értő olvasókkal akkor is, ha külföldi klasszikusokat jellemzett, akkor is, ha a magyar irodalmi múlt valamelyik korszakának összefüggéseit tárta fel. Az akkor divatos ún. „szellemtörténeti iskola” hívének és követőjének tudta magát.

Közben megtanult angolul és franciául, és utolsó szigorlata, valamint a Kölcseyről írt értekezésének benyújtása után 1924. július 24-én doktorrá avatták.

Írásait a Napkelet című folyóirat is közölte, majd az akkoriban szerveződő Minerva című tudományos, szellemtörténeti, arisztokratikus és reprezentatív jellegű folyóirat írógárdájához csatlakozott. A szerkesztőség 1926-ban teljes egészében közölte Kölcseyről írt doktori disszertációját.

Különös házasságok

Igencsak furcsán alakultak az író házasságai: 1925. december 19-én Budapesten feleségül vette a nála öt évvel fiatalabb Lakner Amália Irént, akitől 1928-ban elvált. Négy év elteltével, 1932-ben ismét összeházasodott Irénnel, hogy egy év múlva ezúttal végleg elváljanak. Öt év egyedüllét után 1938-ban elvette Bálint Klárát, barátjának, a Nyugat című folyóirat képzőművészeti kritikusának a lányát. (Szerb Antalné Bálint Klára 1951-ben, Szerb Antal halála után hat évvel szült egy gyereket, aki Szerb János néven lett a magyar neoavantgárd egyik legfiatalabb tagja. Bár Szerb Antal csak szellemi értelemben volt az apja, úgy tűnik, mégis nyomasztotta ez az örökség, s mintegy ellentételezésként az ifjú Szerb János az akkor szinte mozgalomszerűen működő pesti undergroundhoz, a „szellemi alvilághoz” csatlakozott. A hetvenes-nyolcvanas években költészeti akciókkal jelentkezett, Györe Balázs így emlékezett rá: „Majdnem mindent és mindenkit utált. Saját magát is. Majdnem mindent és mindenkit unt. Identitászavara volt, nem tudta megmondani, hogy vagány piás akar-e lenni, világhírű Tibet-kutató vagy marihuána-szívó hippi.” Szerb János 1988-ban, 37 évesen öngyilkos lett). Házasságai ellenére Szerb Antal szexuális irányultsága – különös naplójának megjelenése után – irodalomtörténeti viták tárgyává vált. Kétségtelen, hogy a naplóban Szerb számos utalást tesz homoerotikus vágyaira, kapcsolataira, amely egyesek szerint nyilvánvaló bizonyítékai az író homoszexuális beállítottságának. Mások azonban kétségbe vonják ezen életrajzi adatok jelentőségét, és azt fiatalkori útkeresésnek tartják.

Irónia, misztikum

Az 1930-as évek írói termésének nagy részében eltűnnek a látványos történelmi ihletések, helyükre a csodák, a misztikus borongás lép, és egy kedvesen ironikus lírai önarckép bukkan fel. A Pendragon legenda, első hosszabb prózai műve a detektívregény, a kísértethistória és az esszéregény ötvözete. Az Utas és holdvilág alapmotívuma az elfojtott legbelső sejtelmekhez vezető utazásélmény. 1935-ben Baumgarten-díjat kapott.

Hegedüs Géza írja A magyar irodalom arcképcsarnokában: „Aligha vitatható, hogy Szerb Antal szépirodalmi főműve A Pendragon legenda. Ennek az 1934-ben először megjelent és azóta nagyon sokszor újra kiadott regénynek előzménye egy ösztöndíjjal Angliában töltött esztendő emléke. Hőse Bátky János, az angol szakos magyar bölcsész, aki okosságával, örök kíváncsiságával és filozopter kétbalkezességével az író önparódiája. Bátky régi angol kéziratokat tanulmányoz, és belekerül egy olyan bonyolult és mulatságos történetbe, amelyről maga sem tudja kideríteni, hogy bűnügy-e vagy erotikus kaland vagy kultúrtörténeti felfedezés vagy valamilyen misztikus titokban rejtező igazság. Ez a regény sosem volt keveréke a régi angol kísértetregények paródiájának, a hajdani rózsakeresztes tanítások ismeretterjesztésének, bűnügyi regények sajátos változatának, a kutató filozopter gúnyképének, finoman erotikus regénynek, angol archeológiának és a tétovázásnak, hogy az érthetetlent fogadjuk-e el misztikus, örök titokként, vagy felvilágosodott elmével nevessünk-e rajta... Kevés mulatságosabb regényt írtak magyar nyelven. A magánéletében dogmamentesen vallásos és ugyanakkor minden hitben kételkedő Szerb Antal egész filozófiai bizonytalansága nemcsak benne van ebben a fölöttébb szórakoztató könyvben, hanem egyben ugyanennek a bizonytalan világnézetnek a fölényes kritikája is kiolvasható belőle.” 1944. december 4. és 1945. március 31. között az NSDAP és az SS felügyeletével a soproni vidék egyik legnagyobb erődítő munkatáborát létesítették a Sopron melletti Balfon azzal a céllal, hogy az ide hurcolt zsidó és keresztény kényszermunkásokkal, munkaszolgálatosokkal és más foglyokkal felépítsék az akkori német–magyar határvidéken a Südostwall (Délkeleti Fal) erődrendszert.

Szerb Antal nem érte meg a tábor felszabadítását. A pályatársai és kortársai által oly kedvelt embert agyonverték az embertelen katonák, tetemét pedig egy tömegsírba vetették. Korai halálával maga is egyfajta legenda lett...