Összeesküvés-elméletek: mi igaz és mi nem?

De maradjunk egyelőre a mindenki által ismert vagy olvasott elméleteknél, amelyek olykor szöges ellentétei annak, amit hivatalosan állítanak.

Kennedy és Gagarin

A John Fitzgerald Kennedy amerikai elnök ellen elkövetett 1963-as merénylet háttere a mai napig foglalkoztatja az embereket. A múlt század egyik legmegrázóbb bűntényéhez kapcsolódó összeesküvés-elméletek tárháza rendkívül bőségesnek mutatkozik, és ezek általában egy szélesebb körre kiterjedő összeesküvés eredményeként igyekeznek láttatni az Egyesült Államok 35. elnökének tragikus halálát. Talán azért is születhetett ebben az ügyben megszámlálhatatlan elmélet, mert a nyomozás aktáit 75 évre titkosították. Az Egyesült Államok levéltárának több tízezer oldalnyi aktája van a Kennedy-gyilkosságról, amiket részben már nyilvánosságra hoztak, de további titkos részletei is vannak. Tény, hogy az amerikaiak több mint fele ma is azt hiszi: Kennedy elnök összeesküvés áldozata lett.
Nem csoda, hogy

Így aztán a „világraszóló” eredmények jogosan megkérdőjelezhetők…
Alig két és fél évvel a Kennedy elnök ellen elkövetett dallasi merényletet megelőzően a nagyvilág tudta nélkül nagy eseményre készültek a Szovjetunióban. Állítólag ekkor repült az első ember az űrben Jurij Gagarin személyében. Nos, a 108 perces űrutazásnál sokkal érdekesebb, amit ezzel kapcsolatban később híreszteltek. Az összeesküvés-elméletek hívei a mai napig azon gondolkodnak, hogy Gagarin egyáltalán keringett-e akár egy percet is a Föld körül. Sokaknak valószínűleg ostobának tűnik a kérdés, de ha belegondolunk, hogy Jurij Gagarint az ominózus napon senki (a szovjeteken kívül) nem látta felszállni a Földről, hangját senki sem hallotta a kozmoszból, ő maga semmilyen filmet vagy fényképet nem készített történelmi repülése közben, és Földet éréséről eleinte legalább három – ma már viccnek számító – verzió látott napvilágot, akkor talán van értelme a kétkedésnek. Valaki felszállhatott az űrbe – ezt senki sem tagadja –, de hogy ki, mikor és honnan, azt talán sosem tudjuk meg. Minden jel arra mutat, hogy a szovjetek már 1957-től végeztek űrrepülési kísérleteket emberekkel a fedélzeten.
Alex Bolokin csaknem harminc évet töltött el a szovjet űrkutatás felelős posztjain, majd az Egyesült Államokba menekült. 1991-ben megjelent könyvében több olyan űrhajósról tesz említést, aki jóval Gagarin előtt vesztette életét az űrben. A szovjetek letagadták e kísérleteket, a CIA viszont érdekes dolgokat derített ki: az ötvenes években sok rádióamatőr orosz nyelven zajló beszélgetést, sokszor segélykéréseket hallott az űrből. Állítólag 1961 áprilisában, pár nappal Gagarin állítólagos űrútja előtt, egy kollégája repült, de a szerencsétlen olyan állapotban került vissza a Földre, hogy nem lehetett a nagy nyilvánosság előtt mutogatni. Így kapta Gagarin az „űrből sikeresen visszatért űrhajós” szerepét.
Utólagos beszámolóiban rengeteg a hiba, az ellentmondás.

Gagarin saját repüléséről írt könyvét többször is átírták az idők során. Ebben az űrhajós a szovjet nép nagyságáról, a kommunizmus halhatatlanságáról értekezik, és alig említi az űrutazást. Az egyik kiadásban narancsszínű űrruhában repül, a másikban világoskéket visel. Az „imperialista” szakemberek akkor derültek a legnagyobbat, amikor megemlíti: az űrhajóban vette észre, hogy otthon felejtette a fényképezőgépet… Mégis inkább hihető az, hogy Gagarin csupán egy báb volt, akit a halott szovjet űrhajós helyett mutogattak, mint az, hogy a szeptember 11-i terrortámadást az amerikaiak rendezték volna meg.  

World Trade Center

Térjünk kicsit vissza a bevezetőben említett New York-i terrortámadásra. Ez esetben a legnagyobb gond az, hogy senki sem hiszi el, hogy az ikertornyok úgy dőlhettek össze a repülők becsapódásától, ahogyan az megtörtént. Valami másnak kellett lennie a háttérben, hiszen szemmel láthatóan a leomlásuk úgy történt, mintha a bázisuktól robbantották volna fel őket. Az elméletek terjesztői arra alapozzák véleményüket, hogy

Egy másik azt veti fel, hogyan lehetséges, hogy a világ legerősebb légiereje képtelen reagálni arra, hogy négy utasszállító gépet is eltérítenek, és amerikai földön lévő célpontokat támadnak meg velük? A válasz: ez csakis úgy lehetséges, hogy a NORAD (North American Aerospace Defense Agency) szándékosan nem avatkozott közbe. Mások állítják, hogy a Pentagon oldalában keletkezett 18 méteres lyukat nem okozhatta az American Airlines 77-es járata. Egy Boeing 757-es fesztávolsága 38 méter, a hossza pedig 47 méter, így a méretek nem passzolnak. Ezért valószínűleg egy rakétával robbantották fel a saját radar- és rakétavédelmi rendszerrel felszerelt Pentagont. (Ennek némiképpen ellentmond, hogy roncsdarabok és holttestek borították az épület környékét, és a járat két utasa, Renee May és Barbara Olson is felhívta a családját, hogy közölje velük, a gépet elrabolták.)

Ami igaznak bizonyult

Léteznek azonban olyan összeesküvés-elméletek is, amelyekről utólag bebizonyosodott, igazat mondanak. Ilyen volt például az, miszerint az amerikai kormány kísérleteket folytat abból a célból, hogy befolyásolja a polgárok gondolkodását. Az Egyesült Államokban még 1950-ben indították útjára az MK-ULTRA nevű programot, amely az emberek pszichikai manipulációjának kutatására irányult. A tesztalanyok egyebek mellett LSD-t és más drogokat kaptak, gyakran beleegyezésük nélkül, majd megkínozták őket. Olyan anyagot akartak kifejleszteni, amely befolyásolja a gondolkodást. Több mint negyedszázadig sikerült eltitkolni a kísérleteket, aztán 1977-ben robbant a bomba: törvény született az információk szabad hozzáféréséről, és a programról 20 ezer oldalas dokumentum került nyilvánosságra.

Ám ez sem volt mindig így, jó fél évszázaddal ezelőtt még elkönyvelték azt, hogy ez is összeesküvés-elmélet. Aztán az 1960-as években Joe Valachi maffiózó elsőként tárta fel a működő szervezett bűnözést a társadalom részeként. Ekkor vált bizonyítottá, hogy milyen mértékben működik a CIA, a politikusok és a legnagyobb vállalkozások ellenőrzése alatt a maffia.
Általában az összeesküvés-elméletek csak úgy szárnyra kelnek, aztán évtizedeken át beszélünk róluk. Egyesek esetleg több-kevesebb sikerrel megpróbálják bebizonyítani azokat. De hogy sikerül-e lerántani valakiről a leplet, ritkán fordul elő. Sokunkat érint például a dohányzás, aminek káros hatásáról évtizedeken át állították a gyártók: pusztán kitaláció, összeesküvés-elmélet. Viszonylag későn, 1998-ban derült ki az igazság, amikor a Philip Morris dohányóriás elismerte: termékük negatív hatással van az emberek egészségére, és tüdőrákot, valamint más súlyos egészségügyi problémákat okozhat.
Néha tehát érdemes odafigyelni az elméletek terjesztőire is, mert őrült beszédükben olykor lehet rendszer. Azért mondjuk a laposföld-hívők elméletei mellett jobb mosolyogva elmenni. Még a végén minket néznek bolondnak…