Örkényről egy percben

Eddig is mindent kitaláltam, ezentúl is azt teszem. Az életnek nem jut soha semmi eszébe – írta Örkény István, és tett is azért jócskán, hogy a világ ne legyen egy unalmas hely. A magyar abszurd legjelentősebb képviselője százkét esztendővel ezelőtt, 1912. április 5-én született Budapesten. Apja patikus volt, nem csoda, hogy a fiatalember a Műegyetemen vegyészmérnöki karán kötött ki. Később átiratkozott a gyógyszerészeti szakra, ahol végül 1934-ben le is diplomázott. Mi több, évek múlva, a világháború kitörésének idején, miután bejárta fél Európát, és egy ideig Párizsban alkalmi munkából tengette napjait, a mérnöki szakot is befejezte. Igaz, már jelentek meg írásai a Szép Szóban, európai kóborlásai idején pedig Londonban egy orvosi lapot is szerkesztett.

A háborúban a 2. Magyar Hadsereg katonájaként megjárta a Don-kanyart, majd hadifogságba esett, ahonnan csak 1946-ban szabadult. Ezt az időszakot dolgozta fel a Lágerek népe című, 1947-ben megjelent kötetében, de a katonák figurája sok más novellájában és drámájában is visszatérő elem. Az ötvenes évek kultúrpolitikusai nem nagyon tudták lenyelni Örkény stílusát, 1956 és 1963 között hallgatásra volt ítélve. Csupán ekkor jelenhetett meg a Macskajáték című kisregénye, majd 1967-ben jelentkezett először egyperces novelláival. Nemcsak Magyarországon, de a világirodalomban is újdonság volt a rendkívül rövid, tömör, filozofikus vagy groteszk írásmód. Egyperceseiben azt mutatta meg, hogy a hétköznap tényei más közegbe helyezve milyen megdöbbentő hatást kelthetnek. Örkény élete végéig csiszolgatta remekeit, ezért az egypercesek majd mindegyik kiadásában találni új darabot. Ugyanabban az évben mutatták be a Tóték című drámáját, amit később több nyelvre is lefordítottak, s meghozta számára a világsikert. A drámából 1969-ben film is készült Fábri Zoltán rendezésében, az Isten hozta, őrnagy úrban olyan feledhetetlen színészek játszották a főszerepeket, mint Latinovits Zoltán, Sinkovits Imre, Fónay Márta és Páger Antal. 1979-ben Kolozsváron is bemutatták – óriási sikerrel – a Tótékat Harag György rendezésében.

Örkény a magyar abszurd dráma kitűnő képviselője. Írásait groteszk humor hatja át, nincs bennük egyértelműen jó vagy rossz ember – a tragédiák néhol komédiába fordulnak, s írásainak szereplői hol így, hol úgy reagálnak az eseményekre.

1965-ben vette el a nála 26 évvel fiatalabb Radnóti Zsuzsa dramaturgot. 1979-ben mondott örökre búcsút az általa groteszknek ítélt, és abszurd helyzetektől a valóságban is hemzsegő világnak.