Montreaux: zene a tó partján

Ha lelki békére vágysz, gyere Montreaux-be – mondta egykor Freddie Mercury, a Queen néhai legendás frontembere. A Genfi-tó partján fekvő festői település azonban 1967 óta két héten át minden nyáron megbolydul, és a világ nyüzsgő zenei fővárosává alakul át: az idén július 4. és 19. között zajló Montreaux Jazz Fesztivál az igényes élőzene szentélye, világsztárok találkahelye, rengeteg feledhetetlen fellépés és felvétel helyszíne.

Hatperces rekord

Hogy éppen a svájci Alpok lábánál megbújó Montreaux vált a nemzetközi zenei élet egyik legfontosabb eseményévé, az ötletgazda Claude Nobs-nak köszönhető, aki helyi lakosként és a montreaux-i turisztikai hivatal vezetőjeként 31 évesen szervezte meg az első dzsesszfesztivált, amely egyből átütő sikert aratott. A tavaly januárban egy síbaleset következtében elhunyt fáradhatatlan fesztiváligazgató szellemisége most is áthatja a tóparti koncerttermekben zajló seregszemlét. A promenádon számos pólóról mosolyog vissza ránk, az őt ismerő fellépők is minduntalan megemlékeznek róla, a fesztivál pedig megőrizte az általa teremtett laza, barátságos hangulatot. Igaz ugyan, hogy a Sztravinszkij Auditóriumban fellépő hírességek koncertjére szóló jegyárak 80 és 450 svájci frank (mintegy 320 és 1640 lej) között mozognak, ám számos ingyenes helyszín is várja a látogatókat. A legnépszerűbb közülük egy apró domboldallal szemben felállított szabadtéri színpad, ahol a dzsessz és a vele rokon stílusok saját hazájukban már befutott kitűnőségei váltják egymást – a fellépők Chilétől Japánig a világ minden sarkából érkeznek. A műfaji és földrajzi sokszínűség amúgy is a Montreaux Jazz Fesztivál sajátja: a rock, a blues és a világzene már a hetvenes évektől beszivárgott, majd követte a pop, a funk, a reggae, az R&B és az elektronikus zene is.

Freddie Mercury virágai
Freddie Mercury szobra szintén a tóparti sétányon áll – a rá jellemző színpadi pózt örökítette meg az alkotó –, és a helyiek büszkék arra, hogy mindig friss virág díszíti. A Queen 1978-ban itt rögzítette a stílszerűen Jazz névre keresztelt sikeralbumot, Mercury pedig annyira beleszeretett a festői környezetbe, hogy vett egy tóparti lakást és egy stúdiót is berendezett itt.

A borsos jegyárak ellenére a két legnagyobb idei sztárfellépő koncertjére pontosan hat perc alatt keltek el a belépők: a július 7-én fellépő slágergyáros Pharrell Williams és a 16-án koncertező 22-szeres Grammy-győztes Stevie Wonder egyfajta funky keretbe foglalta az idei fesztivált. Óriási közönségsikert aratott a Led Zeppelin egykori énekese, a rock élő legendájának számító Robert Plant is, aki a The Sensational Space Shifters nevű új zenekarával tért vissza Montreaux-be – ahogy a koncerten megjegyezte, igazából nem tudja hányadik alkalommal, mert a Led Zeppelinnel adott koncertekre nem igazán emlékszik…

Füst a víz felett
Az abszolút világhírt a Deep Purple hozta meg a Montreaux Jazz Fesztiválnak és egyúttal Claude Nobs-nak is – a brit hard rock banda 1971-ben itt rögzítette a Machine Head című albumát, amikor egy Frank Zappa koncerten támadt tűz miatt porig égett a montreaux-i kaszinó épülete. A tó felett lebegő füst ihlette a rocktörténelem egyik leghíresebb dalát, a Smoke on the Water című szerzeményt, amelynek szövegében feltűnik a bulizó fiatalokat kimentő „Funky Claude” is.

Fesztivál másképp

Az évtizedek során amúgy mindenki megfordult itt, aki számít – idén például Chris Rea, a Massive Attack vagy Herbie Hanckock is fellépett még –, a Grammy-díjakat valószínűleg százasával volna érdemes számolni. De a montreaux-i már csak a környezet miatt sem tipikus fesztivál: a színpadok és koncerttermek nem egy kiterjedt küzdőteret fognak közre, hanem a Genfi-tó elegáns partszakaszán sorakoznak. Itt sétálni már önmagában is élmény, és az általános tisztaság sem nevezhető megszokott fesztiválsajátosságnak – a szemeteskukák mindegyike szelektív, a helyben vásárolt cigarettákhoz ingyen jár a hordozható hamutartó, a műanyag söröspoharak pedig visszaválthatók. Az ételkínálat a tradicionális svájci falatoktól az indiai, thai, japán, olasz, argentin és mexikói konyhán át a klasszikus amerikai hamburgerekig mindent felölel – számos gasztronómiai fesztivál büszkén hirdetné a globalizált felhozatalt. A különböző sátrakban kapható pólók, ruhák, kiegészítők és ékszerek árai sokszor a legelegánsabb bevásárlóutcákéval vetekednek – ám ez korántsem meglepő a világ egyik leggazdagabb és egyben legdrágább országában.

Kelet-európai szemmel a közönség reakciói is visszafogottnak tűnnek – árulkodó gesztus volt, ahogy Robert Plant koncertjén a mellettem álló tele-tetovált, hosszú hajú fiatalember egy kifejezetten szolid „Ó jeee” bekiabálással nyugtázta a Led Zeppelin egyik legnagyobb slágere, a Whole Lotta Love első akkordjait, majd komótosan a fülébe helyezte a bejáratnál ingyenes osztogatott füldugókat. Mindezzel együtt a hangulatot korántsem érezni mesterkéltnek, a vasútállomáson, a parkokban vagy a parti kövek mellett minduntalan vidám társaságokba és örömzenélő fiatalokba botlani, akik a gitártól a dobokon át az egzotikus afrikai hangszerekig mindent megszólaltatnak. Mert a zene igazán otthon érzi magát Montreaux-ben.