Gorbacsov, a birodalom sírásója: a Nyugat csodálta, az oroszok kételkednek benne

fő érdeklődési körébe tartozott a történelem és a matematika. Tizenhárom éves korától az iskola mellett már a kolhozban is dolgozott, 15 éves korától pedig a gépállomáson kombájnos segéd volt. Kiemelkedő intelligenciája azonban fontosabb jövőt vetített előre számára: 1950-ben bejutott a Moszkvai Egyetem jogi szakára.
Egyetemi évei alatt ismerkedett meg későbbi feleségével, Rajszával, akivel 1953 szeptemberében házasodott össze. A fiatal Gorbacsov politikai karrierje meredeken ívelt felfele, végül Konsztantyin Csernyenko halála után, 1985. március 11-én 54 évesen őt választották meg a Kommunista Párt főtitkárának.

A Szovjetunió tulajdonképpeni vezetőjeként megpróbálkozott a kommunista párt és az állam gazdaságának megreformálásával: 1986 februárjában, az SZKP 17. kongresszusán vezette be a glasznoszty (nyíltság), a peresztrojka (átalakítás) és az uszkorenyije (a gazdasági fejlődés „gyorsítása”) intézkedéseit.

Siker és bukás

Óriási népszerűség övezte személyét, az oroszok a bolhapiacokon adták-vették a beszédeit tartalmazó videókazettákat, miközben radikális leszerelési politikájával külföldön szerzett elismerést. Találkozott az összes akkori vezető politikussal: Ronald Reagan amerikai elnökkel, Margaret Thatcher brit miniszterelnökkel, Francois Mitterrand francia államfővel és Helmut Kohl német kancellárral.
1990 elején nemzeti forrongások törtek ki, azeriek, moldovaiak, litvánok tüntettek a szabadságuk mellett. 1991 elején további zavargásokra került sor a Baltikumban. Január 10-én Gorbacsov ultimátumszerű követelést adott ki a Litván Legfelsőbb Tanács részére, amelyben a Szovjetunió alkotmányának helyreállítását követelte Litvániában, és minden alkotmányellenes litván törvény azonnali hatállyal történő visszavonását. A szovjet hatalom keményvonalas tagjai, akik magukat Állami Vészhelyzeti Bizottságként határozták meg,

Ekkor Gorbacsov három napot (augusztus 19–21) házi őrizetben töltött krími dácsájában, mielőtt kiszabadították onnan és hatalmába visszahelyezték. Visszatérte után azonban szembesülnie kellett azzal, hogy sem a szövetségi, sem az orosz hatalmi központok nem engedelmeskedtek utasításainak. Ezek már Jelcint támogatták, akinek keménysége végül a puccs összeomlását is eredményezte.
Lemondása és a Szovjetunió felbomlása után Gorbacsov továbbra is aktív maradt Oroszország politikai életében, bár gyakorlatilag semmibe sem volt beleszólása. 1996-ban indult az elnökválasztáson, de támogatottsága mindössze 5 százalék körül volt. 1999-ben elhunyt felesége,Rajsza Gorbacsova.

„Gorbi” emberközelben

Tavaly könyv jelent meg Mihail Gorbacsov életéről Zolcer János tollából. Nem az első és vélhetően nem is az utolsó, amely az egykori szovjet vezetőről szól. A kötet érdekessége, hogy az érdeklődő 35 személyes történetet olvashat „első kézből”. Így pedig már sokkal érdekesebb felidézni azokat a dolgokat, amelyeket korábban történészek írtak meg.
A szerző televíziós szerkesztőként találkozott többször is Gorbacsovval, több útjára is elkísérte az egykori főtitkárt, a munkakapcsolatból lassan barátság lett. Bush elnöknél például három hetet töltöttek, de jártak együtt Helmuth Kohlnál vagy Simon Pereznél is. Zolcer kötete az egyik leghitelesebb forrás Gorbacsov életéről és munkásságáról, elsősorban azért, mert emberközelbe hozza a világ egykor legbefolyásosabb emberét…