Feszty Árpád bevonulása a történelembe

Feszty Árpád születésének dátumában csupán az év és a hónap biztos: különböző források december 21-et, 24-ét, illetve 25-öt említik, de tény, hogy a felvidéki Ógyalla városkában látta meg a napvilágot. Nehezen fegyelmezhető, rakoncátlan, de okos, fantáziával bőven megáldott gyerek volt, az iskola szigorát nehezen viselte, nem csoda, hogy tizenhat éves korában – hirtelen felindulásból – otthagyta a budai gimnáziumot. Igen ám, csakhogy apjával ezután nem mert szembenézni, így hát elgyalogolt Kecskemétre, és felcsapott vándorszínésznek. Már ekkor kiderült a fiatalemberről, hogy az ecsetet jobban kezeli, mint a szavakat. A társulatnak díszleteket, dekorációkat festett, majd Pozsonyban befejezte az iskolát, 1874-ben pedig beiratkozott a müncheni képzőművészeti akadémiára. 1880–81-ben már a bécsi akadémia diákjai között találjuk, ahol kétszer is díjat nyert.

Harmincéves korára elismert festőművésszé érett, 1885-ben megbízást kapott, hogy ő díszítse a Nemzeti Színház emeleti csarnokát. Időközben megfestett két nagyméretű, bibliai témájú képet – Hazatérés a Golgotáról és Az angyal Krisztus születését hirdeti a pásztoroknak –, melyek jelezték, hogy Feszty nem éppen képeslap nagyságú munkákban gondolkodik.

 A Jókai-kapcsolat

1888-ban feleségül vette Jókai Mór nevelt lányát, Rózát. A házasság több szempontból is gyümölcsözőnek bizonyult: Feszty hitvese is festőművész volt, Rózának olyan mesterei voltak, mint Székely Bertalan és Lotz Károly, a kor elismert festői, és gyakran besegített férje készülő munkáiba. De ami ennél is fontosabb: Feszty párizsi tanulmányútján, 1890-ben látott egy napóleoni csatát megörökítő óriás panorámafestményt, és elhatározta, hogy hasonló méretű körképen megörökíti az özönvíz történetét. Ezt megemlítette apósának, Jókainak, aki azonban a magyarok bejövetelét javasolta, és addig nem hagyta nyugodni vejét, míg az hozzá nem kezdett a műhöz. Egyébként a Jókai-körnek Feszty Árpád volt az egyik alapembere. Ott az írók, a politikusok, a társaságbeliek tarka vendégseregében ő képviselte a magyar festő temperamentumát, elmésségét. De mindenki tudta, hogy a víg éjszakák után Feszty nappal gőzerővel dolgozott munkáin.

Firenzei évek

Bár sikerben és elismertségben nem volt oka panaszra, 1899-ben mégis úgy döntött, hogy elhagyja az országot, s Budapestről Firenzébe költözött. Írni kezdett, s tárcarajzokkal, novellákkal adott hírt magáról, amik az irodalmi elismerést is meghozták számára. 1897-ben kiadta Az én parasztjaim címet viselő zamatos tárcagyűjtemény egy részét, 1908-ban pedig terjedelmes, mélyen átérzett költői elbeszélése jelent meg a Magyarország c. kiadvány karácsonyi számában Árva Bandi címen. Akint tartózkodás nem volt végérvényes, s miután visszatért Budapestre, 1912-ben bemutatta újabb munkáinak gyűjteményét a Nemzeti Szalonban.

Feszty élete végéig dolgozott és tervezett, de megrendült egészségi állapota már nem engedte meg, hogy újabb nagyszabású tervei testet öltsenek: a Fiume melletti Lovranában hunyt el 1914. június elsején. 

A magyarok bejövetele
A Feszty-körkép őseinknek a Kárpát-medencébe való visszatérését ábrázolja. Árpád és vezérei, a hősi múlt képi megörökítése jól illett a milleniumi ünnepségek hangulatához. A nagyszabású vállalkozáshoz megkapta a kellő támogatást, Budapest területet adott a képet befogadó körcsarnok részére, melyet Árpád bátyja, Feszty Gyula építész tervezett és épített fel rekordidő alatt. Feszty hitelesen akarta ábrázolni a nagy történelmi eseményt, és időt, fáradságot, anyagi áldozatot nem kímélve kezdett hozzá az előkészületekhez. Történelmi tanulmányokat folytatott, könyvtárakban kutatott, orosz tudósokkal levelezett, tanulmányozta az ősi, közép-ázsiai fegyverzetet, ruházatot. Kis-Ázsiából hozatott képeket, ruhákat, az országos néprajzi gyűjtemény adatait is összegezte, fényképezett földvárakat. 1892-ben elutazott a Vereckei-szoroshoz terepszemlére, helyszíni vázlatok készítésére. Társaival, Újvári Ignáccal, Spányi Bélával  és Mednyánszky Lászlóval lerajzolta a Vereckei-hágót körülvevő táj minden részletét, a Latorca völgyét és a Vereckei-lejtőt. A Vereckei-hágónál készített vázlatot vetítették a hatalmas 120 méter hosszú és 14,5 méter széles vászonra. Az 1725 négyzetméter kiterjedésű alkotáshoz 1000 kg festéket használtak fel. Az elmondások szerint csak a háttér, az égbolt és a felhők megfestése 2 hónapig tartott. Ezt az emberfeletti munkát Feszty egymaga végezte, megadva ezzel a kép különleges hangulatát. Ezenkívül ő festette a dombtetőn álló vezérek csoportjait és Árpád alakjában saját arcképét örökítette meg. A szekereket, az ökröket, az előtér szikláit is Feszty festette. Mivel fizikai lehetetlenség lett volna egymagának megfesteni az egész felületet, így több mint 20 művészt választott segítségül. Felesége, Fesztyné Jókai Róza például a halott alakokat festette meg. A körkép 1894. május 13-án tárult a nagyközönség szeme elé, elkápráztatva mindenkit, aki jelen volt. A sajtó nagy elragadtatással írt az 1000 éves évforduló nyitányának számító eseményről. A 6 fő jelenetet (vezéreket, lovasrohamot, fehér ló feláldozását, táborvezért, nőrablást és a családok lenyűgöző bevonulását) Feszty úgy illesztette a tájba, hogy az összekötő tájelemek folyamatossá teszik a látványt. Óriási sikere lett a körképnek, nemcsak Magyarországon, hanem a századvégi londoni világkiállításon is csodájára jártak. A körképet 1995. júl. 14-én Ópusztaszeren a Nemzeti Történelmi Emlékparkban országos ünnepség keretében újra felavatták.