Európára kiható kalapácsütések

Luther Márton (eredetileg Martin Luder) Eislebenben született 1483. november 10-én. Apja több mesterséget is kipróbált – volt bányász, kohómester, de városi tanácsos is –, és szigorú, de szeretetteljes légkörben nevelte kilenc csemetéjét. Apja volt az is, aki rávette Luthert, hogy jogi tanulmányokba kezdjen. 1505-ben azonban hátat fordított a jogtudományoknak, és belépett az erfurti Ágoston-rendi remeték soraiba. Gyóntatóatyja, Johann von Staupitz, a kongregáció főnöke, a hittudomány tanulmányozását ajánlotta neki, és 1508-ban áthelyeztette Wittenbergbe.

A 95 tétel

1517. október 31.: Luther hangos kalapácsütésekkel – melyeket egész Európában hallani lehetett – kiszegezte a 95 tételét a wittenbergi vártemplom ajtajára. A nagyszerű pillanatot sok művész megörökítette, a kiszegezést a 20. századig tényként kezelték. Igen ám, de 1961-ben Erwin Iserloch katolikus Luther-kutató igencsak érdekes bejelentést tett. Azt állította, hogy a tételek kiszegezése csupán legenda, valóságalapja nincs. Az első írásos emlék Melanchton Fülöp tollából származik, aki nem lehetett jelen az eseményen, hiszen csak 1518-ban lett Wittenbergben professzor. E korban szokás volt a templomajtót mint hirdetőtáblát használni. Luther előtt is többen szegeztek már ki ilyen-olyan tételeket, téziseket. A 95 tétel eredetije sosem került elő sem kézirat, sem ősnyomtatvány formájában, és Luther sem említette, hogy kiszegezte volna őket. Bár a tudósok, kutatók véleménye eltér a dörgő kalapácsütések valódiságáról, az biztos, hogy Luther iszonyú csapást mért vele a katolikus egyházra.

A szükséges reformokat Luther sokáig az egységes – katolikus – egyház keretében szerette volna elérni. Nyelvi és írói adottságai és karizmatikus személyisége széles visszhangot váltottak ki, ami véget vetett a katolicizmus középkori európai egyeduralmának. Utolsó sorait kis darab papirosra írta, s ezzel a két mondattal zárta: „Koldusok vagyunk. Ez az igazság.” 1546. február 17-ről 18-ra virradó éjjel hunyta le örökre szemét.

Kortársak, felfedezések

Luther Márton életében (vagy azt megelőzően) – a reneszánsz kora – rengeteg érdekes esemény zajlott le. Érdekes Luther tételeinek megjelenését és terjedését ebbe a kontextusba helyezni. Gutenberg 1450 körül forradalmasította a könyvnyomtatást, ennek köszönhetően Luther 95 tétele és egyéb írásai nagyon gyorsan terjedtek Németországban. Továbbá: Martin Behaim 1492-ben elkészítette az első földgömböt, Kopernikusz a heliocentrikus világképpel állt elő. Peter Henlein 1500-ban feltalálta a zsebórát, Leonardo da Vinci pumpákat, „repülőgépeket” és sok más, korát megelőző dolgot épített. A hajózási eszközök tökéletesítésével lehetőség nyílt a nagy földrajzi felfedezésekre: 1492-ben Kolumbusz felfedezte Amerikát, 1498-ben Vasco da Gama felfedezte a hajóutat India felé és 1519–21-ben hajózta körül elsőként a földet Magellán. Luther kortársa volt Rotterdami Erasmus, Michelangelo, Dürer, Morus Tamás és Heltai Gáspár.

Luther-legendák
A villám
Luther életét állítólag egy villám változtatta meg. Történt, hogy 1505. július 2-án a kezdő joghallgató Luther rövid ideig szüleinél időzött. Visszaúton Erfurtba, az egyetem felé vezető úton hatalmas viharba keveredett, és egy villám a közvetlen közelében csapott be. A fiatalember épp hogy megmenekült, de a légnyomás a földhöz vágta. Ebben a pillanatban Luther Szent Annát hívta segítségül, és így kiáltott: „Szerzetes akarok lenni!”
Élete során Luther többször is megemlítette ezt a történetet, és mindig hozzátette, hogy így lett életvidám joghallgatóból egy alázatos, Isten kegyelmét kereső szerzetes. Apja felháborodásának ellenére megtartotta fogadalmát és nemsokára az erfurti Fekete Kolostorban szerzetes lett.

A Luther-tölgy
A wittenbergi Luther-tölgy azon a helyen áll, ahol 1520. december 10-én Luther az egyháztörvénykönyvét, a pápai átoklevelet és az ellenségei könyveit égette el. A fához egy legenda is kapcsolódik: egy wittenbergi tanuló – szorgalmas Luther-hallgató – szerelmes volt egy lányba, akinek nagymamája a régi vallásban hitt. A könyvégetés napján az idős nő és unokája kíváncsiságból az említett helyre ment. Ott találkoztak a joghallgatóval, aki Luther cselekményét lelkesedéssel mesélte. Erre a nagymama dühös lett, a sétabotját a földbe szúrta és azt mondta a joghallgatónak, hogy addig nem veheti el feleségül az unokáját, míg ez a sétabot ki nem hajt. Ám a joghallgatót nem volt könnyű eltántorítani szándékától: másnap pontosan erre a helyre, ahova az öregasszony botját leszúrta, egy fiatal tölgyfát ültetett. Rá egy évre szólt is a nagymamának, hogy a „csoda” megtörtént.
Az eredeti wittenbergi tölgyfát – nem tudni, hogy mikor, hogy és ki ültette – a napóleoni háborúban tüzelőanyag hiánya miatt kivágták. A ma is mutogatott tölgyet 1830-ban ültették.