Elvesztette királyát a blues

Nagy Kamilla

Halálának hírére világsztárok emlékeztek meg a legendáról, egymás után jelentek meg tweetek és Facebook-bejegyzések olyan sztároktól, mint Lenny Kravitz, Slash, Ringo Starr, Richie Sambora, Will Young és Hugh Laurie. Közös emlékekről meséltek, és megnyugvást kívántak King családjának. Még az Amerikai Egyesült Államok elnöke is beszédet tartott. „A blues elvesztette királyát és Amerika elvesztett egy legendát” –így fogalmazott Barack Obama, aki pár éve egy, a Fehér Házban tartott blueskoncerten együtt énekelte B. B. Kinggel a Sweet Home Chicago néhány sorát. „Ilyen volt zenéjének hatása és az most is ilyen. Bennragad az ember fejében, mozgásba hozza és olyan dolgokra készteti, amilyeneket talán nem kellene megtennie – de mindig boldog lesz, hogy megtette”.

Úton egy szál gitárral és 2,50 dollárral

Mississippiben, Berclair mellett született egy gyapotültetvényen 1925. szeptember 26-án. Nehéz gyerekkora volt, egy apró iskolában tanult meg írni-olvasni, bár dadogása miatt nem volt könnyű dolga abban az időben. Négyévesen váltak el a szülei, tízéves korában pedig elhunyt az édesanyja. King elmondása szerint az ezt követő években egyedül élt, és gyapotszedésből tartotta fent magát. Tinédzser korában apjához és annak új családjához költözött, de nem bírta sokáig, így visszaszökött a farmra, onnan pedig Memphisbe stoppolt, gitárjával és két és fél dollárral a zsebében.

Hétévesen ismerkedett meg a zenével, eleinte egy házilag összetákolt gitáron játszott, majd 12 évesen vette meg első hangszerét. A nagy áttörést Sonny Boy Williamson rádióshow-ja hozta, ahol Beale Street Blues Boy’ néven vált ismertté, de később csak Blues Boy Kingként emlegették, innen ered a B.B. rövidítése. A szekér 1949-ben indult be igazán, a Three O’Clock Blues dala tizenöt hétig tartotta a toplisták élét. Ezek után ömlöttek az új slágerek: How Blue Can You Get; Everyday I Have the Blues; Sweet Sixteen, Part 1; Please Love Me; Sweet Little Angel és You Upset Me Baby. Az 1970-ben kiadott The Thrill is Gone szerzeménye még egy Grammy-díjat is hozott a házhoz.

B.B. King nemcsak egy slágerszerző, hanem kiemelkedő bluesnagykövet volt, technikáját iskolákban tanították, neki köszönhető a műfaj elterjedése. Szoros kapcsolatban állt rajongóival, minden évben megszervezte a B.B. King Blues Fesztivál turnéját, ahol a blueszene hatalmasai léptek színpadra a királlyal.

A nagy siker ellenére mindig is alázatos maradt, nem felejtette el, honnan jött és hogy mit jelent a munka. Örökké hálás volt azoknak, akik szeretettel hallgatták zenéjét.

Példakép volt

A Rolling Stone magazin által közölt minden idők 100 legjobb gitárosa listáján 6. helyezést kapott, előtte olyan tehetségek szerepeltek, mint Jimi Hendrix, Eric Clapton, Jimmy Page, Keith Richards and Jeff Beck. Azonban Kinget is sokféle befolyás érte, példaképei T-Bone Walker, Lonnie Johnson és Blind Lemon Jefferson, a jazz gitáros Django Reinhardt és Charlie Christian voltak.

Játékstílusa mindig is egyedülálló volt, a hagyományos jazz, blues, pop és swing kellemes ötvözete. Annak ellenére, hogy profi gitáros volt, sosem tanult meg egyszerre énekelni és gitározni is. ,,Még közöm sem volt a gitárhoz, amikor beleszerettem B.B. King hangjába. Pár év múlva kezdtem el gitáron játszani, s ekkor jöttem rá, hogy az ő hangja és a gitár egy és ugyanaz. Ez ösztönzött arra, hogy megtaláljam önmagamban az egyensúlyt’’ – mesélte Warren Haynes, a Gov’t Mule gitárosa.

Lucille, a gitár

Lucille, King gitárja, legalább olyan híres, mint a gazdája. Az eredeti Lucille (merthogy több is van belőle) elég kalandos módon került Kinghez, ugyanis a 30 dolláros hangszert a fiatal zenész egy égő épületből mentette ki, amit két fiatalember gyújtott fel véletlenül. A nevét pedig onnan kapta, hogy a két delikvens épp egy Lucille nevű hölgy miatt kapott hajba. Maga a hangszer sokkal inkább eszmei érték volt, mint drága holmi, de King ,,találkozásuk’’ miatt becsben tartotta, na meg tetszett neki, hogy hölgyként gondolhat gitárjára.

Díjak és elismerések

Szinte minden díjat megkapott, amit a blues zenei pályáján osztogatni szoktak, nem véletlenül. 15 Grammy-díj tulajdonosa, emellett 1987-ben életműdíjat kapott, de elnyerte az Elnöki Szabadság Érdemrendet, az Elnöki Művészeti Érdemrendet, a Polar Zenei díjat is. Tiszteletbeli doktorandusa a Yale és Brown egyetemeknek. Továbbá emlékét őrzi a Rock and Roll Hall of Fame-je (Rock and Roll hírességek csarnoka) és Blues Foundation Hall of Fame-je. Minden idők legaktívabb zenésze volt, még 70 éves kora után is évente több mint 100 alkalommal lépett fel. Hosszú évek óta 2-es típusú cukorbetegségben szenvedett, Las Vegas-i otthonában ápolták. Álmában érte a halál 2015. május 14-én.