Elodia és a meggyilkolt román média

Úgy tűnik, fellélegezhet a román bulvártól megcsömörlött tévénéző: akár az is megtörténhet, hogy véget ér az Elodia-saga, miután 22 év börtönbüntetésre ítélték Cristian Cioacã egykori rendőrt, akit felesége meggyilkolásával vádolnak. A nem végleges ítélet értelmében Cioacã 22 év börtönbüntetést kapott emberölésért, illetve további kettőt sírgyalázásért, ugyanakkor 250 ezer eurós kártérítést kell fizetnie volt felesége családjának. Az egykori rendőrt 2012. december 5-én helyezték előzetes letartóztatásba.

A vádirat szerint 2007. augusztus 29-ről 30-ra virradóra Elodia Ghinescu brassói ügyvédnő és férje Cristian Cioacã alaposan összeszólalkozott a hálószobában – feltehetően hűtlenség és kilátásba helyezett válás okán –, a veszekedés verekedésbe torkollt, amelybe a csinos, jó praxisú ügyvédnő belehalt. Férje ezután a fürdőkádban feldarabolta – az események közben kislányuk is otthon volt! – becsomagolta a zuhanyzófüggönybe, majd utazótáskába tette, és elvitte otthonról. A nő holttestét azóta sem találták meg.

Elodiát eltűntnek nyilvánították, és férjét, aki gyilkosság miatt az első számú gyanúsított volt, bizonyítékok hiányában felmentették. Noha a 38 éves Ghinescu 2007. augusztusában eltűnt, férje csak szeptember 5-én értesítette a rendőrséget, az ügyvédnő felettesének a kérésére. Addig megpróbálta feltörni felesége e-mailjeit, mint mondta, ki akarta deríteni, hogy ki volt az a férfi, akivel levelezett, és felesége nyomára akart bukkanni, tagadva annak lehetőségét, hogy a nő meghalt. A nyomozók kezdettől fogva nem zárták ki a gyilkosság lehetőségét, és Cioacát gyanúsították, mert a lakásban és a férfi autójában is vérnyomokat találtak. A legfelsőbb bíróság is emberölés vádja alapján járt el, de mivel nem került elő a holttest, a bírák szabadon engedték a rendőrt.

2011. november 8-án Elodia Ghinescut halottá nyilvánította a brassói bíróság. Később azonban újabb vizsgálatot rendeltek el, egy új technológiával a házaspár lakásában a festékréteg alatt vérnyomokat találtak, az új bizonyítékok alapján sikerült rekonstruálni a gyilkosság körülményeit. A Cioacã lakásában tartott házkutatás során kiderült, a férfi 500 ezer lej értékben károsította meg feleségét, annak családját pedig 200 ezer lej értékben. Ugyanakkor az ügyvédnő irodájából is tűntek el tárgyak, a férfi pedig nem adott magyarázatot ezek eltűnésére, és nem működött együtt a nyomozókkal.

A román média már a kezdetektől nagy teret szentelt az ügynek, a szép 38 éves nő, a higgadt férj és sebhelyes arcú ügyvédje, az eltűnt tetem nyomában tehetetlenül lihegő román igazságszolgáltatás olyan témákat szolgáltatott a szenzációéhes médiának, amelyeket nem hagyhatott kiaknázatlanul. A bizarr légkörű történet felszínre hozta mindazokat a sztereotípiákat, amelyek a hétköznapi ember kiszolgáltatottságára épülnek a rendőrséggel és igazságszolgáltatással szemben, amelyek utóbbiak tehetetlenségét karikírozzák, s amelyek a házasságbeli hétköznapokhoz, az emberi esendőséghez köthetők. Ily módon a férj adott ponton legendás alakká vált, kiszolgáltatott hőssé, aki erkölcsileg vádlói felett áll – ezt használta ki az Elodia-ügy előtt csupán garzontelevízióként működő OTV, Dan Diaconescu csatornája. Az ügy hírnevet, pénzt és néhány évvel később saját pártot és politikai karriert is hozott a tévé tulajdonosának. Az adó legnézettebb műsora, a Dan Diaconescu Direct estéről estére követte az ügyet, „nyilvános nyomozást” folytattak, kezdetben a férj és az ügyvéd bevonásával, majd újabb és egyre eladhatóbb figurákat szólaltattak meg, egyre pikánsabb részleteket tártak fel. A néző bármikor betelefonálhatott, és cenzúramentesen, egyenesben közölhette véleményét. Az Elodia-senzaþional 293 adásában létrejött egy, az eredetitől teljesen eltérő történet, amolyan sajátos román szappanopera, 2008-ra pedig a tévé a harmadik legnézettebbé vált az országban, hatalmas anyagi hátterű adók pedig frusztráltan toporogtak az események előtt. Az Elodia-ügy ekkorra már összefonódott a román populáris kultúrával, dalok, versek ihletődtek belőle, süteményt neveztek el róla, még egy Elodia-videójátékot is piacra dobtak. Ám ami a legfontosabb: új román médiadiskurzus és műsorpolitika született, amelyben Diaconescu sztárjai immár megkerülhetetlenek lettek. Az „otévésített” román médiában a könnyed műfaj a komoly műsorokba is belopózik, a szórakoztatás, „a nép (egyszerű, nemritkán trágár) hangja” mindenek fölötti uralomra tör a tájékoztatás világában is. Általa az érvelő retorika már az elemző műsorokban is gyakran a múlté, a nép, az istenadta, viszont egyszerű mondatokat hallva szórakozik és érzeleg.

Az Elodia előtti román média pedig az elhunyttal együtt nyugszik. Békében?