Donald, egy csokornyakkendős úri kacsa

Az sem semmi, hogy hangját fél évszázadon át ugyanaz az ember – egy bizonyos Clarence Nash – szolgáltatta. Ő és Donald együtt írták be nevüket a kacsák nagy történelemkönyvébe. Pedig eleinte nem is a kissé idegbeteg, de jópofa totyogós figurára tették a Walt Disney-stúdiók a hangsúlyt. Amikor Donald megszületett, Miki egér már hatéves volt, és gyerekkorát élte Goofy és Plútó, a két lökött kutya is.

Születésnapjának pontos dátumát nem lehet tudni: a filmekből annyi derül ki, hogy a tojást, amelyből a szárnyas kikelt, március 13-án, pénteken rakták le, az év pontos megjelölése nélkül. Ezért nem csoda, hogy a mindig elegáns, csokornyakkendőt viselő Donaldot azóta is üldözi a sors, nála pechesebb kacsa még nem fordult meg a filmvásznon.

A harmincas években még nem is úgy nézett ki, mint ahogyan később megismertük. Hosszúkás, vékony csőre volt, már a kezdetektől fogva matrózruhát és sapkát viselt, de nadrágot sosem hordott. „Atyja” Art Babbit, a Disney-stúdiók egyik rajzolója. A negyvenes években Carl Barks átszabta a kacsa fizionómiáját, és ezzel a külsővel vésődött az emberiség emlékezetébe Donald.

Egész fiatalon – gyakorlatilag három évesen – lett szerelmes, egy mexikói útja során találkozott először későbbi hű társával, a csinos Miss Daisyvel. Donaldnak van egy öreg rokona is, Dagobert bácsi, sőt, néha feltűnnek az unokatestvérei is. Negyven évig volt katona – először a második világháborúban jelentkezett a seregbe, majd a nyolcvanas években alkotói végleg leszerelték. Időközben számtalan kalandon esett át, „szerepléséért” még az Oscar-díjat is kiérdemelte. Több film készült vele, mint híres vetélytársával, Miki egérrel, noha a rágcsálóval ellentétben örökké zsörtölődött, idegrohamokon esett át, és kalandjai mindig szerencsétlenül értek véget. Talán épp az elesettséget szerették benne az emberek, naivságán az egész világon jókat derültek a nézők, amikor már elegük lett a legyőzhetetlen hősökből.

Karaktere már születésétől fogva hatalmas népszerűségnek örvendett, sikere pedig megállíthatatlan volt a következő években. Az 1930-as évek közepén már megjelentek az első Donald kacsa merchandise termékek, kezdve a plüss játékoktól egészen az ágyneműkig és a lámpákig. 1938-ban a híres Disney-illusztrátor, Al Taliaferro megalkotta az első Donald kacsa-képregényt, amely sikere csúcsán 322 újságban jelent meg egyszerre. Fénykorát a múlt század közepén élte, 1941 és 1965 között. Alakja feltűnik baba, játék formájában, képe díszít a ruháktól a bögrékig szinte mindent. A statisztikák szerint valahol a világon a jelen pillanatban is olvas valaki a több száz nyelv egyikén egy Donald kacsa képregényt vagy néz egy Donald kacsa rajzfilmet. Még 2013-ban is 80 millió Donald kacsa magazint értékesítettek világszerte.

Neve Olaszországban Paperino, Németországban Schnatterich, Finnországban Aku Ankka, Dél-Amerikában Pato Donald, Szaúd-Arábiában Batut, Indonéziában Donald Bekek, kínaiul Tang Lao Ya, latinul pedig Donaldus. „Öregkorára” is ugyanolyan népszerű, mint a múlt század közepén volt, amikor fénykorát élte. Talán azért, mert nem olyan gyermekrémisztő figura, mint amilyenek újabban jelennek meg modernkori rajzfilmek rémmeséiben.