Botrány a szigetországban: a punkegyüttes és a brit uralkodó

A botrányairól (és kevésbé a zenéjéről) elhíresült Sex Pistols punkegyüttest 1975-ben Londonban alapították. Annak ellenére, hogy eredeti pályafutásuk mindössze két és fél évig tartott, és ez idő alatt mindössze négy kislemezt, valamint egy albumot adtak ki, örökre beírták magukat a zene történelemkönyvébe.

Az együttes eredetileg egy Johnny Rotten (Rothadt Jancsi) művésznevet viselő énekesből, Steve Jones gitárosból, Paul Cook dobosból és Glen Matlock (később Sid Vicious vette át a helyét) basszusgitárosból állt. Malcolm McLaren menedzser irányítása alatt az együttes olyan botrányokat kavart, amelyek egész Nagy-Britanniát foglalkoztatták. Koncertjeik alatt többször kerültek összetűzésbe a szervezőkkel és a hatóságokkal, a közönséggel, de még egymással is. A csúcsot 1977 jelentette, amikor a brit királynő megkoronázásának 25. évfordulóján azzal a God Save The Queen kislemezzel kedveskedtek őfelségének, amelynek borítóján maga a királynő mosolygott orrában egy biztosítótűvel, kitakart szemekkel. A brit himnusszal megegyező című dal hosszasan taglalta II. Erzsébet és „fasiszta rezsimje” viselt dolgait, és annak ellenére, hogy egyetlen rádióadó sem játszotta, és a nagyobb boltok nem voltak hajlandóak árulni, azonnal az eladási listák élére ugrott. Mivel egyetlen londoni klub sem vállalta, hogy felléptesse a Pistols-t, az évforduló napján egy, a Temzén hajózó uszályon tartottak remek hangulatú bulit, amíg a rendőrség le nem csapott rájuk.

Az együttesnek ez volt az első dala, amelyik nagy eséllyel pályázott a slágerlisták első helyére. Ám ahogyan azt később sokan állították, a BBC meghamísította a listákat, így a Pistols csak a második helyig tudott felkapaszkodni.

A zenekar tagjai soha nem mentek a szomszédba egy jó kis botrányért. Sid Vicius (Gonosz Sid, a nevet Rothadt Johnny hörcsögéről kapta), aki zenélni nem nagyon tudott, de annál cifrábban káromkodott, sokszor nemes egyszerűséggel leköpte a közönséget, és önmagát vagdosta a színpadon. 1979-ben kábítószer túladagolásban halt meg alig 21 évesen, miután azzal is megvádolták, hogy meggyilkolta szeretőjét.

A Sex Pistols üstökösként vonult át a zenei élet egén. A punkzene leghíresebb és leghírhedtebb képviselői igen gyenge muzsikusok voltak („ha az emberek a zenéért vennék a lemezeket, ez az egész már rég megbukott volna” – mondta egyszer a menedzserük), magánéletük pedig enyhén szólva viharos volt. Egy híres zenekritikus „a 70-es évek kétségtelenül legradikálisabb együttesének” nevezte őket. Bár nem a Sex Pistols volt az első punkegyüttes, a fennállásuk alatt kiadott felvételeik a punkmozgalom kimagasló és egyedi dalai voltak. Az együttes pedig amolyan polgárpukkasztónak számított a jóléti társadalom kellős közepén.

Mivel a tagok nem sokra vitték a feloszlás után, 1996-ban turnéra indultak, hogy kissé feltöltsék a bankszámláikat. Ez egybeesett a brit királynő és férje aranylakodalmával, de a Sex Pistols már nem volt a régi: annyira futotta nekik, hogy újra kiadták az 1977-es botrányos kislemezt. Az együttes menedzserének elmondása szerint a jeles hétvégén a banda tagjainak „nem volt kedve zenélni”. Végül mégiscsak sikerült összehozni egy koncertet a Crystal Palace-ban a koronázás ötvenedik évfordulójára. Rothadt Johnny egyenesen az Egyesült Államokból érkezett, ahol öreg napjait tengeti, és nem hazudtolta meg önmagát: már a repülőtéren elkezdte szidni az akkori angol miniszterelnököt, a királynőt, és David Beckham futballsztár sem úszta meg szárazon. Rotten egyébként bevallotta, egyetlen embert tisztel, az azóta elhunyt John Entwistle-t, aki a Who együttes basszusgitárosa volt, zenei berkekben pedig Ökörnek becéztek...