Boldogok a metálosok és övék a szeretet világa

Angolszász kutatók valamiért gyakran kutatják, milyen hatással van ránk a metálzene. Pedig valószínűleg mindenki tudja: azokra, akik szeretik, jó hatással van, akik meg nem kedvelik, azokra kifejezetten idegesítően hat. És tényleg, például most az egyik ilyen alapos, bizonyára nem kis összeget felemésztő kutatásnak körülbelül ez lett az eredménye. Nézzük.

A Frontiers in Human Neuroscience című szakfolyóiratban a Queenslandi Egyetem pszichológusai által nemrég közölt tanulmány szerint egyenesen nyugodtá és kiegyensúlyozottá válnak a rockerek, amint kedvenc zúzós számaikat hallgatják. „Azt találtuk, hogy a zene mérsékelte a szomorúságérzetet, és erősítette a pozitív érzelmeket – mondta Leah Sharman, az egyetem pszichológusa, a tanulmány egyik szerzője. – Ha mérgesnek érezték magukat, az extrémzene-kedvelők olyan agresszív muzsikát hallgattak, amely megfeleltethető volt saját dühszintjüknek.” A pszichológusok 39, 18 és 34 év közötti, ahogy ők mondják – de ezzel nehezen érthetünk egyet –, „extrémzene” vagy „kaotikus zene” kedvelőt vizsgáltak, akik rendszeresen hallgattak ilyen muzsikákat. A megfigyelés első 16 percében a résztvevőket kényes témák firtatásával (például munka, kapcsolatok, pénzügyi problémák) hergelték, majd 10 percen keresztül vagy metált hallgattattak velük, vagy egy csendes helyiségbe vitték őket.

Az eredmények azt mutatták: a zenehallgatást követően az ellenséges, ingerlékeny hangulat fokozatosan csillapodott, astressz csökkent. A legjellemzőbb (pozitív) változás mégis az inspiráció szintjében állt be – hangsúlyozták a kutatók. „A vizsgálat alanyai szerint az extrém zene fokozta boldogságérzetüket, sőt, bevallásuk alapján egyenesen csordultig töltődtek szeretettel az első hallásra nem túl barátságos muzsikától. A válaszok egyértelműen azt sugallták, hogy a zeneválasztás célja a pozitív önszabályozás volt” – írták a kutatás szerzői.

Ez a tanulmány most azért érdekes, mert korábban sok olyat sikerült a pszichológusoknak megállapítaniuk, miért borzasztó, ha valaki kemény rockot hallgat. Egészen bizonyos, hogy a felmérés készítői más zenei irányzatot követtek, és elképzelhetetlennek találták például, hogy akár csöndes éji zeneként, altatódalként is funkcionálhat e muzsika, pedig tapasztalatból állíthatjuk: határozottan igen.

A kellő tapasztalat és elkötelezettség hiánya lehet az oka, hogy olyan eredmények is születtek korábban Amerikában, amelyek szerint a rockzene agresszivitást idéz elő. Azért nem adhatnak a kereskedelmi rádiók rockzenét, világlott ki a tudomány határtalan eredményeiből, mert a hallgatók nagy része autóban követi a műsort, a keményebbre váltó zene hatására pedig erőszakossá válnak a forgalomban.

De volt olyan kutatás is, amely szerint egyenesen rasszisták lesznek a zenétől a köztudottan galamblelkű metálosok – ezt egy minnesotai egyetem tömegkommunikációval foglalkozó tudósai állapították meg. Egy kis tesztecskével 138 egyetemistát vizsgáltak meg, és máris jött a verdikt: hét perc rock kell ahhoz, hogy fajgyűlölők legyünk. Gondolták volna? És az is megtörtént a tudomány zaklatott történetében, hogy brit tudósokat kértek fel annak bizonyítására: kifejezetten butább lesz, aki kemény rockot hallgat. A lelkes és ügybuzgó tudósok vizsgálat alá is vetetettek mintegy ezer egyetemistát a tesztnek, no, de mi derült ki? Hogy éppen a dolog fordítottja igaz: a keményebb zene rajongói jóval magasabb intelligenciával rendelkeznek, mint társaik. Könnyebben oldják meg a logikai feladatokat, a kapcsolódási pontokat jobban látják.

Dehát a műfaj kedvelői ezt mindig is tudták. Nyugodtan hátradőlhetünk tehát akár fülszaggató, metálos dübörgésben: okosabbak, boldogabbak és nyugodtabbak leszünk éppen. Utóbbiak persze csak akkor, ha a hangerő miatt nem jönnek át a dühös szomszédok.