Az „emberarcú” láma

Az egymást követő dalai lámák egy (tibeti nyelven) tulku (mongolul kubilgán) öröklési vonalat formálnak, ami 1391-ig nyúlik vissza. A dalai láma a fővárosból, Lhászából igazgatta az ország nagy részét (a 17. század közepétől 1959-ig, amikor Indiába kellett menekülnie). A dalai „óceán”-t jelent mongol nyelven, a láma pedig „újjászületett”-et tibeti nyelven, és az összetételt általában „a bölcsesség óceánja”-ként fordítják.

A XIV. dalai láma 1935. július 6-án született Lhamo Thondup, szó szerint a Vágytöltő Istennő néven. Első éveit egy apró, körülbelül 20 család által lakott településen töltötte. Szülei egyszerű körülmények között élő parasztok voltak.

A fiatal dalai láma még hároméves sem volt, amikor a kormány útnak indított egy bizottságot, hogy felkutassa az 1933-ban elhunyt XIII. dalai láma, Tubten Gyaco, reinkarnációját. A kisfiúhoz több jel alapján jutottak el: a korábbi láma halálában abba az irányba fordította a fejét, amerre a bizottságnak keresnie kellett utódját, a vezető lámának pedig látomásai voltak. Miután a bizottság a jeleket követve rátalált a család házikójára, éjszakára szállást kértek, ám nem fedték fel kilétüket. Vezetőjük, Kevcang rinpocse, szolgának adta ki magát, s az éjszaka nagy részét azzal töltötte, hogy a ház legkisebb gyerekeivel játszadozott. A gyermek azonban fölismerte őt, s kiabálni kezdett: Szera láma, szera láma! Szera a rinpocse kolostora volt. Később elődjének személyes tárgyait is megmutatták neki, melyeket megpillantva felkiáltott: ez az enyém!

A kisfiút 1940-ben vitték a Potalába, itt nevezték ki hivatalosan Tibet szellemi vezetőjének. A kinevezés után egy szertartás keretében levágták a haját, korábbi nevét elhagyta, helyébe vezető tanárának – aki a régens volt és az állam feje – nevét vette fel. Így lett új neve Dzsamphel Ngavang Lobszang Jese Tendzin Gyaco.

Brad Pitt főszereplésével film is készült a dalai láma ifjú éveiről. A Pitt által megformált Heinrich Harrer valóban létezett, az első európai emberek között volt, akikkel a dalai láma találkozott. Harrer a második világháborúban az indiai brit csapatok fogságába esett osztrák volt, akinek egyik társával sikerült megszöknie. Korábban a dalai láma nem látott még szőke hajú embert, ezért Harrert „sárgafejűnek” nevezte. Harrerrel közvetlen kapcsolat alakult ki közöttük, ő segített a dalai lámának angol tanulmányaiban.

A XIV. dalai láma egyébként nagyon szeret bütykölni. Fiatal korában a hobbijai közé tartozott az órák szétszedése és összerakása. Nem egy esetben javított meg olyan órát, amelyről az ismerősei már lemondtak, a hagyományos órákkal csak kétszer vallott kudarcot. Az egyik éppen az volt, amelyet Roosevelt küldött neki ajándékba, ezt csak később Svájcban tudták neki újra beállítani, másik pedig a kormány egyik tagjának az órája volt.

A dalai lámák egész addig gyakorolták részleges uralmukat Tibetben, a kínai kormány által bizonyos mértékű autonóm hatalommal felruházva, amíg a Kínai Népköztársaság egészen meg nem szállta a régiót 1949-ben, majd 1959-ben teljesen ellenőrzése alá nem vonta. Ezért szokták 1950-et sorsfordító évnek tartani a dalai láma életében. A kínai kommunista hatalomátvétel évfordulóján megkezdődött Tibet „békés fölszabadítása”. A tibeti kormány hiába fordult az ENSZ-hez, tőlük nem érkezett válasz, mint ahogy sok más ország sem akart/tudott beleavatkozni az eseményekbe. Az emberek arról kezdtek beszélni, hogy a dalai lámának meg kellene adni a nagykorúságot, két évvel korábban kellene ráruházni a világi hatalmat. A kérdésben végül a jós döntött egy szertartáson: fehér selyemből készült sálat helyezett a dalai láma ölébe és azt mondta: „eljött az ő ideje!”. 15 évesen a dalai láma azzal szembesült, hogy egy háborúra készülő országot kell vezetnie. A dalai lámát 1950. november 17-én iktatták be, ezzel megkapta a teljes világi hatalmat is. Világi nézete ellenére, a Kínai Népköztársaság kormánya megszerezte az ahhoz való hatalmat, hogy jóváhagyja a fő reinkarnációk megnevezését Tibetben. Vannak feltételezések, miszerint a jelenlegi dalai láma halálával a Kínai Népköztársaság fogja levezetni az utód kiválasztását. A jelenlegi dalai láma többször kijelentette, hogy soha nem fog újjászületni olyan területen, amely a Kínai Népköztársaság ellenőrzése alatt áll, és alkalmanként azt sugallta, hogy úgy dönthet, ő lesz az utolsó dalai láma azáltal, hogy egyáltalán nem születik újjá. Ugyanakkor azt is kijelentette, hogy az ismételt reinkarnációinak az a célja, hogy folytassa a befejezetlen munkát, és amennyiben a tibeti helyzet változatlan marad, nagyon valószínű, hogy újjá fog születni, hogy befejezhesse a munkáját.

A dalai láma mindig hajnalban, négy óra felé kel, legalább öt és fél órát tölt naponta imával, meditációval és tanulmányokkal. Ezen kívül minden szabad percében imádkozik, így étkezés közben vagy az utazások óráiban is. A tibeti szerzetességnek 253 szabálya van (ezek egy része udvariassági előírás), a négy alapfogadalom: a szerzetes nem ölhet, nem lophat, nem hazudhat (szellemi-lelki fejlődését tekintve) és szigorú cölibátust is kell tartania. Bármelyik szabály megszegésével kizárja magát a szerzetesek közül.

A dalai láma gyakran merített erőt és elszántságot egy imából, amely így hangzik: Amíg csak a tér fönnáll,/ Amíg élőlény marad,/ Addig legyek én is itt,/ Enyhíteni a világ baját.