Aranyat érő Alaszka

Alaszka ma indiánnak nevezett ősnépessége feltehetően az akkor épp létező Bering-földhídon keresztül bevándorló kőkorszaki csoportok érkezésével alakult ki nagyjából 10–12 ezer évvel ezelőtt. A földhíd aztán szorossá lett, Bering neve pedig valóban szorosan kötődik a területhez, mert az orosz tengerészet megbízásából a Vitus Bering dán származású orosz haditengerészeti kapitány által vezetett expedíció tagjai vették birtokba a területet 1741-ben. A tengerészek csak Iván Ivanovicsként ismerték felettesüket, aki nem sokat élvezhette hódításait, mivel még abban az esztendőben meghalt skorbutban több társával együtt. Hiába, a C-vitamin létezésének és szerepének felismeréséig még sok volt hátra, ahogy annak tudásán is híján voltak még a felfedezők, hogy miért lehet értékes az új terület.

De nemcsak a felfedezők előtt maradt homály az érték, hanem az orosz telepesek és adminisztráció előtt is. A másfél millió négyzetkilométernyi területet ugyanis csak gazdag állatvilága miatt gondolták valamire is méltónak, így a jelentős tengeri vidrapopuláció miatt prémvadász- és kereskedő társaságok lepték el a területet. Ezek közül a legnagyobb az orosz kormányt képviselő Orosz–Amerikai Társaság volt, amely a 19. század első felében Alaszka gyarmatosítását is irányította. Ők alapították az első állandó települést. A gyarmat azonban sosem vált igazán nyereségessé, a társaság működtetésének költségeit az államkincstár nem tudta finanszírozni, így Oroszország 1867-ben 7,2 millió dollárért eladta Alaszkát az Amerikai Egyesült Államoknak. De miért?

Szorult helyzetben

A szélsőséges időjárás eredményeként a gyarmatosítás a 19. század végéig lassan zajlott Alaszkában, így mindössze néhány ezer telepes foglalt hont a partvidéken, akik elsősorban prémvadászatból és szőrmekereskedelemből éltek. A terület sorsa azután került egyáltalán terítékre, hogy Oroszország súlyos vereséget szenvedett a Nagy-Britannia és Franciaország vezette koalíciótól a krími háborúban 1853–56 között, és ezzel megnőtt annak az esélye, hogy a cári birodalom a közeljövőben ismét konfliktusba bonyolódjon majd Londonnal. Az oroszok úgy gondolták, hogy egy újabb összecsapás esetén a Kanadát is kézben tartó britek ellen képtelenség volna megvédeni Alaszkát, ezért a várható veszteséget azáltal igyekeztek elkerülni, hogy az 1850-es évek végén eladásra kínálták a sarkvidéki gyarmatot: szabad volt a préda. Nagy-Britannia elzárkózott az ajánlat elől, az Egyesült Államok azonban – elsősorban William H. Seward szenátor, későbbi külügyminiszter kampányának köszönhetően – komolyan érdeklődött a terület iránt. A szándékokat a polgárháború kitörése fagyasztotta be évekre. Aztán végül 1867. március 30-án megkötetett az egyezmény. A területet 1867. október 18-án adták át az oroszok, a 7,2 millió dollárt 1868. augusztusában kapták meg cserébe.

Balsikerű földüzletek
Nem csak Alaszka eladása bizonyult utólag elhamarkodott üzletnek. Volt például egy indián főnök, aki 1626-ban 24 dollár értékű baltáért, üstért és szövetért adta el a Manhattan-szigetet Peter Minui kormányzónak. Manhattanben hamar óriásira nőttek az ingatlanárak, szóval az indiánfőnök kissé talán olcsón adta portékáját. De még Napóleon is követett el jóvátehetetlen hibát ingatlanügyletei során. 1803-ban a francia császár elhatározta, hogy túlad Franciaország amerikai birtokain. A teljes Mississippi völgyet eladta a fiatal amerikai köztársaságnak. Ez a terület összesen 828 ezer négyzetmérföldnyi, Kanadától a Mexikói-öbölig, nyugat félé pedig a Sziklás-hegységig terjed, vagyis az üzlet révén 15 millió dollárért Thomas Jefferson elnök megduplázta akkori országa nagyságát.

Az amerikai közvélemény viszonylag pozitívan fogadta az üzletet, ám voltak ellenvélemények is. A külügyminisztert bolondnak nevezték, a területet pedig „Johnson jegesmedve-kertjének” titulálták, és azon élcelődtek, hogy az elnök az amerikai bürokráciát kívánja duzzasztani majd a medvék és a rozmárok bevonásával. A kritikusok élcelődésének az aranyláz kirobbanása, majd pedig a terület hatalmas olajkincsének felfedezése vetett véget. Tulajdonképpen holdanként mindössze négy centért Amerika valóságos aranybányát vásárolt magának.

 Rejtett kincs

1896-ban ugyanis a Klondike folyó egyik mellékágánál aranyat találtak. Alec McDonald, becenevén Klondike Királya csákányával tisztán 20 millió dollárt keresett. A történelem utolsó aranyláza során mintegy 30 ezer kincsvadász érkezett a vidékre, 4 ezer kalandornak pedig valóban sikerült aranyra lelnie. Aztán egy századdal később kiderült, hogy nemcsak valódi, hanem folyékony aranyat, azaz kőolajat is rejt a mély Alaszka északi partjainál. Így lett Alaszka különböző stációk után 1959. január 3-án az Egyesült Államok teljes jogú, 49. tagállama, az amerikaiak kincsesbányája és az oroszok aprópénzért feladott területe.