A norvég, aki meghódította a sarkokat

Honfitársa, Fridtjof Nansen Grönlandot átszelő expedíciójának hatására döntött úgy, hogy életét a felfedezésnek szenteli. Alig múlt 25 éves, amikor a Belgica fedélzetén útnak indult a háborgó óceánon. Hajójuk belefagyott a Bellighausen-tengerbe, így ők voltak az első kutatók és tengerészek, akik az Antarktiszon teleltek. 1903-ban azt az expedíciót vezette, amelynek először sikerült végighajóznia az Atlanti-óceánról a Csendes-óceánra az Északnyugati átjárón. Az út során méréseket végeztek az általa felfedezett északi mágneses sark környékén. Amundsen megismerkedett az eszkimókkal, megtanulta tőlük, hogyan lehet megélni a tundrán és a jégvilágban. Ugyanakkor eltanulta a szánhúzó kutyák hajtását, és dokumentálta az eszkimók hőszigetelő ruházatát, aminek későbbi expedícióin hatalmas hasznát vette. Állítólag ő volt az első olyan sarki utazó, aki rétegesen öltözött, hogy megóvja a test által kibocsátott hőt.

Észak helyett Dél

Eközben azonban vetélytársai sem ültek babérjaikon: amikor 1910-ben már minden készen állt az indulásra, megérkezett a hír, hogy Robert Peary és Frederick Cook felfedezők már elérték a sarkot. Amundsen úgy vélte, az utazás így tárgytalanná vált, ezért a Déli-sarkot vette célba. Tervéről tulajdonképpen csak testvére tudott, nem akarta, hogy vetélytársai is megismerjék terveit. (Azokban az években valóságos versenyfutás folyt a sarkok meghódításáért, a mai napig nem teljesen tisztázott, hogy az Északi-sarkot Peary vagy Cook érte el előbb. Ugyanakkor az első vitathatatlan északi-sarki út, méghozzá légi úton, szintén Amundsen nevéhez fűződik 1926-ból. Ennek ellenére Pearyt tekintik az első hódítónak, bár ő, mint később kiderült, „csak”40 kilométerre közelítette meg.)

Amundsenék 1911. október 20-án indultak útnak, és december 14-én, 35 nappal Scott előtt érték el a Déli-sarkot. A kiváló előkészületeknek és a nagyszerű szánhúzó kutyáknak köszönhetően simán, szinte eseménytelenül teljesítették a feladatot. Amundsen nem tudott maradéktalanul örülni a sikerének, mert őt világéletében az Északi-sark tartotta bűvöletében. „Ehelyett ott találtam magam a Déli-sarkon”–mondta később.

Sírja az óceán

1925-ben Lincoln Ellsworth amerikai kutató társaságában két hidroplánnal indult Alaszkából az Arktisz felé, de 250 kilométerre a pólustól leszállásra kényszerült. Huszonnégy nap alatt harmincszor építették újra a jégkifutópályát, míg sikerült felszállniuk.

1926-ban ugyancsak Ellsworth támogatásával az olasz Umberto Nobilével társult, a terv pedig az volt, hogy nagyobb teherbírású, hosszabb ideig repülésre képes merev léghajón repüljenek át az északi pólus felett. A Norge-ra keresztelt léghajó személyzete május 11-én körözni kezdett a Sark fölött, ledobták a norvég, az olasz és az amerikai zászlót és továbbrepültek Alaszka felé. A probléma ezzel az úttal az volt, hogy Amundsen és Umberto Nobile összevesztek azon, melyik nemzeté is a dicsőség…

Hogy Nobile bizonyítsa igazát, miszerint az olaszoké az érdem, 1928-ban újabb léghajóutat szervezett az Északi-sarkra, ezúttal kizárólag olaszokból álló személyzettel. Csakhogy a repülés szerencsétlenül ért véget, a gép lezuhant. Hat ember eltűnt, kilencen, akik túlélték a zuhanást, a jégtáblákon ragadtak.

Bár a kapcsolat köztük nem volt felhőtlen, Amundsen egy percig sem habozott, hogy Nobile segítségére siessen. Hatalmas önzetlenségről téve tanúbizonyságot 1928. június 18-án Bergenből indult repülőn, de többé soha nem látták: a gép eltűnt, bizonyára a tengerbe veszett. Nobilét és társait két nappal később megtalálták: egy svéd gép fedélzetére vette őket. Az olasz sarkkutató 1978-ban 93 évesen hunyt el ágyban párnák közt. Az alig 56 éves Amundsen sírja pedig az általa annyira szeretett jeges óceán lett…