A hazavándorló nagyajtai orgona

Márk Attila

A nagyajtai unitárius templom első orgonája Erdővidék azon „veterán” hangszerei közé tartozik, amelyek az 1820-as években készültek, és létezésükkel az erdélyi orgonaépítés történetéről tanúskodnak. Az orgona készítésére vonatkozó első adatok az 1822-es számadásos jegyzőkönyvben szerepelnek, és az adatokból kitetszik: az orgonára a szükséges pénzt a falut utcákra, „szegekre” felosztva gyűjtötték. Gál Jenő néhai nagyajtai lelkész özvegye 1899. december 9-én keltezett levelében így ír: „1822 – a nagyajtai Szolga család, Mosovski doctor úr és az ürmösi Maurer család nagyobb adományából orgonát vásárolnak.” Az orgonakészítő mester nevét egy, az 1827-ben tartott püspöki vizitációkor keltezett levélben említik: „Ajtel Andrással a Nagy Ajtai Templomban készítendő Orgonarol szollo Contractus”.

Andreas Eitel 1772-ben született Nagysinken. Korai orgonáit a Fogaras közeli evangélikus templomokban építette, majd Székelyföldön tevékenykedett. 1822-ben Kolozsvárra költözött, ahol 1837. március 28-án hunyt el. Az ajtai orgona leírása az 1827-es püspöki vizitációs jegyzőkönyvben így szerepel: „Nap keleti végiben építtetett megint fából egy metszett párkányokkal ékesített borításu kar, melynek közepébe vagyon állítva a Claviaturatol az Éneklő Mester űlő széke által megválasztott hat mutatoju ujj Orgona, igen szépen metszett koszorukkal és czirádákkal, virágtartó edényeket ábrázoló fa gombokkal ékesíttetve, a hat mutation kivül Dobja és Tremulája is lévén.”

Az orgona első javítására 1855-ben került sor. A források Balázs Mózest említik, mint aki megjavította az orgonát, és akit Erdély műemlék orgonáiról szóló könyvében Dávid István „az udvarhelyi székelység orgonaépítőjének” nevez.

1880 júliusában úgy határozott a keblitanács, hogy az orgonát meg kell javítani, és arra „Nagy József orgona művész Brassóból megalkuvásra hívassék meg”. A feljavított orgona a századforduló utáni évekig hűségesen szolgálja az egyházközséget. 1911-re az orgona teljesen „meggyengült”, használhatatlanná vált. A lelkész egy új orgona készítését javasolta, amit a közgyűlés el is fogadott.

De mi történjen a használhatatlan orgonával? „Albertffy Sándor brassói búzgó Afia egy fuvarral beviteti Brassóba, az ottani egyik orgona mesterhez, aki rendbe fogja szedni az orgonát.” Áprilisban a gondnok „Eischenk K. orgona javítónál megtekintette az orgonát. Elég jó karban levőnek mondja, de ez egy kissé nagy a mi viszonyainkhoz képest.” Az orgonát az imaterem egyik szegletébe helyezik. Szakértői vélemény születik a kész orgonáról. „Az orgona teljesen megfelel a célnak. Keblitanács, a szakértő véleménye és a hallott játék után Einschenktől átveszi az orgonát.” 1915-ben az „ orgona fúvója észrevehetően romlik”, ezért felkérik Einschenk Károlyt a javításra, „akivel még mindig nem történt meg a végleges leszámolás.”

1936-ban újabb javításra szorul az orgona, de arra csak 1939-ben kerül sor, amikor az újonnan érkezett lelkész, Lukács Mózes megjavíttatja, és nemeslelkűen visszautasítja a felajánlott pénzt. Sofletea Marosi Ágnes, az egyházközség jelenlegi gondnoka szerint 1966-ban még működik az öreg hangszer. A vándororgona kissé megpihent, bár orgonafelmérő utunkon Enyedi Pál orgonaművész, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei Tanszékének tanára néhány percre megszólaltatta.