Legtöbben csak a Csendes Don című regényciklus szerzőjeként ismerjük, pedig az irodalmi Nobel-díjas Mihail Alekszandrovics Szolohov élete is fordulatos volt. A szovjet szerző még Sztálinnak is ellent mert mondani.
2015. május 22., 22:492015. május 22., 22:49
Mihail Alekszandrovics Szolohov irodalmi Nobel-díjas szovjet–orosz elbeszélő, regényíró 1905. május 24-én a doni kozákság területen fekvő Vjosenszkajában született. Apja alsó-középosztályhoz tartozó orosz ember volt, aki bevándorlóként élt a kozákok közt. Foglalkozásait gyakran váltogatta. Anyja írástudatlan orosz parasztlány volt, egy kozák özvegye, aki fia kedvéért megtanult írni és olvasni.
Szolohov elkezdte ugyan iskoláit, de mikor 1918-ban a polgárháború elérte a felső-doni régiót, maga is csatlakozott a Vörös Hadsereghez. Tanúja volt a felső-doni régió kozákjainak bolsevikellenes felkelésének, és harcolt a kozák partizánok ellen. 1922-ben Moszkvába utazott, ahol különféle fizikai munkát vállalt, de volt, hogy könyvelőként dolgozott, és írói tanfolyamot is végzett.
Első nyomtatásban megjelent műve A teszt című szatirikus cikk volt, első elbeszélése, az Anyajegy 1924-ben látott napvilágot. Ugyanekkor visszatért szülővárosába, ahol aztán minden idejét az írásnak szentelte. Megnősült, házasságából két lány és két fiú született.
1926-ban kezdte írni a Csendes Don című nagyszabású regényeposzát, melynek kötetei 1928–1940 között láttak napvilágot. A ciklusban Szolohov a kozákság világát egy család életén keresztül ábrázolja az első világháborút megelőző évektől 1922-ig, a szovjet rendszer megszilárdulásáig.
A 20. századi orosz irodalom egyik legjelentősebb alkotásaként számon tartott mű már a második kötet megjelenése után vitákat váltott ki, ugyanis sokan kétségbe vonták, hogy az alacsonyan képzett Szolohov írta a sikeres regényt. A gyanakvást csak szította, hogy míg Szolohov alapvetően a kommunista szovjet rendszer szimpatizánsa volt, regényének hőse, Meljehov folyamatosan őrlődik a fehérek és a vörösök között, és a regény folyamán nagyrészt a fehérek oldalán küzd. Az eredeti kézirat 1999-es előkerülése viszont megnyugtatóan megerősíteni látszik Szolohov szerzőségét.
1932-ben megjelent Új barázdát szánt az eke című regényében igen optimistán ír a kollektivizálásról. Ugyanebben az évben belépett a kommunista pártba, 1937-től népi küldött volt a Kremlben. Mindezek ellenére 1933-ban levelet írt Sztálinnak a brutális kollektivizálásról, és a legenda szerint azt is elérte, hogy segélyekkel csökkentsék a hétmillió áldozatot követelő ukrajnai éhínség következményeit. Állítólag az 1938-as tömeges letartóztatások ellen is felszólalt, így talán még hűtlenségi pert is indítottak ellene, ám ismertsége okán ez nem járt sikerrel.
A második világháború alatt a központi lapok haditudósítójaként számolt be a Don-vidéki eseményekről. 1957-ben jelent meg szintén sokat dicsért kisregénye, az Emberi sors, melynek főszereplője német fogságba esik, de nem veszti el hitét és hűségét, és miután a háború borzalmai közepette elveszti feleségét és gyermekeit, egy árva kisgyerekkel kezdi újra életét.
1959-ben Hruscsov kíséretében Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban utazgatott, 1961-ben a Központi Bizottság tagjává választották, ideológiai hűsége megkérdőjelezhetetlennek számított. 1965-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat „azért a művészi erőért és egységért, amellyel a Donról szóló írásaiban kifejezést adott az orosz nép történelmi korszakának”. A közvélekedés szerint a Csendes Don és az Emberi sors című művei érdemelték ki az elismerést. Több regényéből is film készült. Élete nagy részét szülőföldjén töltötte, ahol 1984-ben hunyt el.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy „mini nyugdíjjal” indult Balin, dán repülőjegy-lemondással folytatódott, és végül Ausztráliában kapott új irányt a sepsiszentgyörgyi fiatal házaspár története.
A március elején megszokott átlagokhoz képest néhány fokkal melegebb, enyhe, tavaszias idő várható az előttünk álló hét napban; csupán az éjszakai hőmérsékletek süllyednek fagypont alá.
Szabó Szilárd táncpedagógus-koreográfus feleségével, Németh Ildikó néptáncművész-oktatóval a Fejér vármegyei Tordason lakik. Az erdélyi táncok kiváló ismerőjeként és oktatójaként a házaspár gyakran megfordul Erdélyben is. Velük beszélgettünk.
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
A méhészetből származó jövedelmének jelentős részét szenvedélyére fordítja egy hármasfalusi gazda: több mint egy évtizede régiségeket gyűjt, és otthona egyik szárnyát valóságos kiállítótérré alakította.
Egy gombolyag fonal, csendes téli esték és nemzedékeken át öröklődő tudás – innen indult, mára pedig saját, szeretettel teli alkotói világgá formálódott. A horgolt figuráktól Szabó Anita beszélt az Erdélyi Naplónak.
Közel négy év elteltével is homály fedi, ki vagy kik perzseltek meg, majd dobtak ki levélszavazatokat Maros megyében, a 2022-es magyarországi választások előtt nem sokkal. A Maros megyei ügyészségtől megtudtuk, a tetteseket nem sikerült azonosítani.
Miközben az éjszakák még téliesen fagyosak maradnak, péntektől látványosan melegednek a nappalok, hétvégére akár 15 °C-os csúcshőmérséklet is várható. A tavasziasan meleg időjárás kitart a jövő hét első felében is.
Csapatmunkára és kommunikációra épülő, intenzív és figyelemlekötő játékra számíthatnak azok, akik a Szatmár Megyei Múzeumban járva „lemerészkednek” a pincébe is. Itt ugyanis Románia első, nemrég újranyílt szabadulószobája fogadja őket.
Folyamatos lehűlés, valamint esőben, havasesőben és hóban gazdag csapadék jellemzi az előttünk álló hetet. A télies hidegek elmúltával a jövő héttől számíthatunk enyhülésre.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!