A békeharcos erőszakos halála

Az 1940. október 9-én Liverpoolban született John Winston Lennon – túl azon, hogy éveken keresztül zenészként, íróként és képzőművészként százmilliók kedvence volt – utolsó periódusában igen tevékeny békeaktivistaként is beírta nevét az emberiség kultúrtörténetébe. A vietnami háború végét mintegy megelőlegező Happy Xmas (War Is Over) című, 1971-ben írt dala a mai napig az egyik legtöbbet játszott karácsonyi dal, noha mondandója inkább szól politikáról, háborúellenességről, mintsem földre szállt, ünneplő kis angyalkákról.

A Winston keresztnév – Churchill miniszterelnökre emlékeztetve – mintha arra predesztinálta volna, hogy a világpolitikának is részese legyen. Annál jóval nagyobb formátumú egyéniség volt, mintsem hogy pártok mellett kötelezze el magát, mindazonáltal az amerikai titkosszolgálatok évekig figyelték minden lépését, tevékenységét – amerikai állampolgárságot is csak nagy nehezen kapott –, J. Edgar Hoover, az FBI mindenható főnöke pedig szinte személyes ellenségének tekintette a zenész-költőt. Lennon, aki egész életében a békéért agitált, erőszakos halált halt.

A Beatles és Jézus Krisztus

1966. március 4-én a London Evening Standard újságírónőjének adott interjújában John Lennon a következő kijelentést tette a vallással kapcsolatban: „Akereszténység el fog tűnni. Megszűnik, megsemmisül. Erről még csak vitatkozni sem vagyok hajlandó. Igazam van és be is fog igazolódni. Már most népszerűbbek vagyunk, mint Jézus. Nem tudom persze, melyik fog előbb letűnni a színről, a rock ’n’ roll vagy a kereszténység. Jézussal nincs is semmi baj, de a követői ostobák és közönségesek. Ők csavarják ki úgy a dolgokat, hogy az számomra tönkreteszi az egészet.” Öt hónapig nem volt különösebb visszhangja az interjúnak, ám akkor egy népszerű tinédzserlap címlapjára tűzte az idézetet. Hamarosan kirobbant a botrány: az Egyesült Államokban például – a felháborodott hallgatók tiltakozása nyomán – a rádióállomások letiltották a Beatles számait, albumjaikat és a hozzájuk kötődő termékeket pedig elégették, elpusztították. A Vatikán is elítélte Lennon szavait, de még Dél-Afrikában is betiltották a Beatles-számok rádiós sugárzását.

1966. augusztus 11-én a Beatles sajtókonferenciát tartott Chicagóban a növekvő hisztéria csillapítására. „Azt hiszem, ha azt mondtam volna, hogy a televízió sokkal népszerűbb, mint Jézus, nem lett volna semmi baj, de mivel egy barátommal beszéltem, Beatles-t mondtam. Sajnálom, hogy kinyitottam a számat. Nem vagyok istenellenes, Krisztus-ellenes vagy vallásellenes, nem ítéltem el és nem kisebbítettem a jelentőségét. Csak tényként közöltem, ami leginkább Angliára igaz. Nem mondom, hogy jobbak vagy nagyszerűbbek vagyunk Jézusnál, nem is hasonlítom magunkat Jézus Krisztushoz mint személyhez, Istenhez vagy akárkihez. Csak mondtam, amit mondtam, és ez nem volt helyes. És rosszul értelmezték. Ennyi.”

A Vatikán végül elfogadta Lennon bocsánatkérését. Noha általában egyetlen részt szoktak idézni Lennon mondókájából („népszerűbbek vagyunk Jézusnál”), ma már talán nem árt elgondolkodni az idézet első részén sem: „A kereszténység el fog tűnni.” Lehet, nem úgy, ahogyan ő gondolta anno…

Öt lövés dörren

1980. december 8-án este, egy fárasztó és zsúfolt nap után – többek között lemezfelvételeket is készítettek – John Lennon feleségével, Yoko Onóval igyekezett haza a New York-i Dakota-házban található lakásukba. A halálos lövések gyakorlatilag a kapuban érték. Az elkövető, Mark David Chapman meg sem kísérelte a menekülést, noha a ház bejáratától a metrólejárat mintegy húsz méterre volt. Levette a kabátját, a földre tette, majd bevárta a rendőröket. Egy bámészkodómegkérdezte tőle: tudja maga, mit tett? A válasz: az imént lőttem agyon John Lennont! Öt lövésből négy telibe találta amindössze negyvenéves Lennont, akinek esélye sem volt a túlélésre.

„Nem hiszek a gyilkolásban, bármi legyen is az oka” – nyilatkozta nem sokkal halála előtt…