Zizou, az edzőzseni

A három BL-serlegen kívül azt se felejtsük el, hogy a két és fél szezonjában ezen kívül nyert spanyol bajnokságot, spanyol szuperkupát, két európai szuperkupát és mindezek tetejébe még két klubvilágbajnokságot is. Vagyis tulajdonképpen szinte mindent, amit lehetett.

Tudom, sokan fintorognak, főleg a riválisok drukkerei, akik ilyenkor előszeretettel veszik elő a kalapból a bírózást (mint ahogy a Steaua-szurkolók nálunkfelé is azt tartják, hogy a CFR csupán a bírók segítségével képes bajnokságot nyerni). Lehet ugyan egy-két meccsen segíteni egy csapatot akarva-akaratlanul (bár a mai világban, amikor a VAR is a rendelkezésre áll, aligha), de nemzetközi sorozatokat nyerni azért mégsem.

Hogy mit tud Zidane, amit más nem, nehéz megmagyarázni. Talán a futballtaktikával foglalkozó szakemberek valamennyire közelebb állnak a titok nyitjához. De hogy egy zseniális szakemberről van szó, az biztos. Számomra játékosként sem volt példakép, emberként sem igazán szimpatikus, de mint edző előtt: le az összes kalappal!

Miért írom le mindezt most? Néhány évvel ezelőtt úgy gondoltam, hogy a Real Madridnál egyrészt adva volt egy jól működő gépezet, másrészt egy olyan keret, amely nemcsak sok játékosból állt, hanem rengeteg szupersztárból. És hogy mindezt egy magasan képzett szakmai stábbal az algériai származású egykori francia válogatott rendkívül ügyesen kihasználta, ezért volt sikeres. Ám már akkor éreztem magamban, hogy bármennyire is igaz, mindez mégsem lehet elég ahhoz, hogy valaki két és fél idény alatt kilenc serleget gyűjtsön be. Valami másnak is kell ott lennie…nem is akárminek.

S hogy mennyire igaz, bizonyítja Zidane az újabb mandátumában is. Julen Lopetegui és Santiago Solari vérszegény és főleg eredményszegény edzősködése után ismét szezon közben érkezett a Realhoz 2019 elején.

A csoda pedig tovább folytatódik. Mert a keret gyengült ugyan (a 2016–2018-as időszakhoz képest olyan sztárok hagyták el a spanyol fővárost, mint Ronaldo, Bale, James Rodriguez), folyamatosan sok a sérült (Hazard többet ül a kórházban és a rehabilitáción, mint a pályán), de az eredmények egyelőre nem rosszak. Az említett rengeteg negatív külső tényező ellenére (ráadásul a csapat a Santiago Bernabeu átépítése miatt más stadionban játssza hazai mérkőzéseit) az együttes – az őszi gyengélkedést viszonylag kiheverve – még mindig harcban van a bajnoki címért. S amire talán kevés ember fogadott volna ősszel: a los blancos ismét a Bajnokok Ligája elődöntőjében szerepel.

Tudom, az edzőt az eredmény minősíti, és hogy a Real Madrid ebben az idényben még semmit sem nyert. S akár mindkét kiírásban alul is maradhat. Mindettől függetlenül azonban el kell ismerni: amit idén Zinedine Zidane újból letett az asztalra, az ismét csak megsüvegelendő. Nem hiába mondta róla a Liverpool kiejtése után Rio Ferdinand, hogy „egy zseni, fenomén, aki rövid idő alatt óriási eredményeket képes elérni. Soha nem beszélt sokat sem játékosként, sem edzőként, de a mutatott játék helyette is sokat elárul.

Ehhez csupán annyit tennék hozzá, hogy idén a Real Madrid a Barcelonát kétszer győzte le, az Atletico Madrid ellen négy pontot szerzett a bajnokságban, és csupán három mérkőzés választja el egy újabb BL-győzelemtől. Hogy lesz-e belőle valami vagy sem, teljesen mindegy, mert Zizou érdemeiből ez csöppet sem von le.