Vasutasfricska a vezetőségnek. Szándékos CFR-kisiklás?

És hogy miért fricska a vezetőségnek? Azért, mert szinte biztos, hogy Camora és társai nem véletlenül kaptak ki éppen vasárnap és éppen a nagy rivális ellen. Ha a Medgyes vagy az Astra ellen botlanak, még mindig több esély marad a bajnokság megnyerésére. De miután a többi csapat, élen az FCSB-vel, lemaradt a bajnoki címért folyó harcban, egyedül a Craiova tűnt esélyesnek arra, hogy méltó ellenfele legyen Omraniéknak. És tessék, a CFR éppen ellenük szenvedett meglepő vereséget. Így akartak üzenni a vezetőségnek, hogy őket is illene figyelembe venni. Hogy nekik is van szavuk, rájuk is kell hallgatni. És mivel a közvetlen rivális győzött a Fellegváron, ez a legfájóbb. Tudják jól a játékosok. Nem először tették ezt, az elmúlt években sokszor nyúltak ehhez az eszközhöz: nem volt bónusz, nem volt időben fizetés, kikaptak, egy kicsit ráijesztettek a vezetőkre.

Most állítólag hasonló volt a helyzet, a klubon belül problémák adódtak. Ezt a mérkőzés után maga Dan Petrescu is elismert, ráadásul a gyenge játékot éppen ennek számlájára írta. Ezt pedig ő ritkán szokta nyilatkozni a sajtónak. Hogy milyen gondok adódtak a háttérben, azt csak találgatni lehet. De azt nem, hogy a csapat miért volt ennyire gyenge. Az ugyanis elképzelhetetlen, hogy miután az egész idei bajnokságban csupán három gólt kapott Arlauskis, most „véletlenül” egy mérkőzés alatt duplázódjék meg a szám. Felfoghatatlan, hogy akkor, amikor a Lazio, a Rennes vagy a Celtic Glasgow vereséggel hagyja el a pályát, amikor a spanyol La Liga egyik – százmilliós játékosokkal teletűzdelt – sztárcsapata is csupán egy szerencsés gólt képes rúgni a CFR-nek, addig a Craiovának futószalagon akadnak helyzetei a betonvédelemmel rendelkező együttesnek. Aki látta, hogy Vinicius, Burcă vagy Camora hány gólban „jeleskedett” és miként futottak el az ellenfél csatárai elől, annak más nem juthat eszébe csak az, hogy itt többről van szó, mint arról, hogy a CFR rossz napot fogott ki.

Érdekes, milyen nyugodtak és vidámak a kolozsvári játékosok – figyelt fel a mérkőzés utáni hangulatra az egyik sportadón a műsorvezető. Eszembe jutott Lang Ádámnak egy megjegyzése, amelyet egy vele készült beszélgetésem után „ejtett el” akkor, amikor a magyar válogatott még a kolozsváriak keretét erősítette. „Éreztük a pályán, hogy mindegyik ellenfelünknél sokkal jobbak vagyunk. Ha a kispad elé egy botot szúrtak volna le, akkor is megnyertük volna a bajnokságot” – súgta oda kicsit fellengzősen a tavalyi címvédést követően. Nos lehet, most hasonló a helyzet. A fiúk tudják, ha rákapcsolnak, simán nyerik a pontvadászatot. Csak éppen rá kell ijeszteni egy kicsit a hivatalosságokra. Nos, ez vasárnap este megtörtént. Kíváncsian várjuk a folytatást. Képesek-e a fennmaradó öt mérkőzést hiba nélkül lehozni. Mert sok botlás most már valóban nem fér bele, hiszen a Craiova egy ponttal liheg a nyakukban, s nekik még idegenben kell játszaniuk nemcsak az FCSB, hanem az oltyán csapat ellen is.

A hétfő esti mérkőzést követően amúgy a bronzért folyó csata sem dőlt el, hiszen a Becali gárdája 2–0-ás félidei vezetést követően vereséget szenvedett Giurgiuban az Astra együttesétől. A hazaiaktól ismét az az Alibec brillírozott, akinek valószínűleg még mindig törleszteni valója akad azt követően, hogy az FCSB-től nem baráti körülmények között vált el. A bukaresti csapatnak már csupán egy célja van: megnyerni a kupát. Ehhez rendkívül közel került, hiszen a Dinamo elleni 3–0-ás győzelemmel tulajdonképpen már döntőben érezheti magát. Hasonlóan a jászvásáriak ellen 5–1-es győzelmet arató Sepsi OSK. Kérdés, a kupadöntőben ki bizonyul majd frissebbnek és motiváltabbnak: a bajnoki címet a véghajrában negyedik alkalommal elbukó bukaresti alakulat vagy a története első kupadöntőjére készülő „háromszéki” csapat? Az OSK-nak különben a bajnokságban nem kell különösebben izgulnia. Bár matematikailag kieshet ugyan, a mutatott játék alapján erre kicsi a valószínűség.

Nagy bajban van viszont a másik fővárosi alakulat. Az elmúlt években a Dinamónál egyre-másra robbantak ki a konfliktusok a tulajdonos–vezetőség–edző–szurkolók–játékosok körben. S ezeknek mindig a csapat látta a kárát: az eredményesség folyamatosan csökkent. Annyira, hogy egyesek már a vészharangot kongatják: mi lesz, ha a bukaresti csapat fennállása óta először esik ki az élvonalból? Hát megsúgom: semmi. Legalábbis itt Erdélyben nem fog nagy vihart kavarni. Legfennebb azok a soviniszta hőzöngők tűnnek el egy időre a Liga 1-es stadionok környékéről, akik úton-útfélen a bunyót provokálják, az ordibálást helyezik előtérbe és a magyarok országból való kiebrudalását szorgalmazzák. Kár, hogy a Sepsi a kupadöntőben nem tud ellenük – a bajnoksághoz hasonlóan – ismét nyerni.

Ami pedig a kiesés elleni harcot illeti: szinte még bármi megtörténhet, hiszen a pontok alapján az alsóházban szereplő nyolc csapat közül a Viitorult (és talán a Sepsit) kivéve egyiknek sem biztosított a jövő évi élvonalbeli szereplése. A nemzetközi kupákban való szereplésért már nem folyik olyan ádáz harc, hiszen a felsőházból az Astra és a Medgyes anyagi/adminisztratív okok miatt nem indulhat. A CFR és a Craiova biztos részvevő, a harmadik helyért csupán a Botoșani és az FCSB harcol. Ha pedig az utóbbi a befutó, akkor már a Sepsi is Európában érezheti magát.