Tengerszinttől a csúcs felé

– Mikor kezdtél el versenyszerűen sportolni?

– Elég későn. Kilencedik osztályos voltam, amikor nekifogtam az úszásnak. Azonban a nagyobb, országos szintű versenyeken nem tudtam részt venni, mivel túl nagy volt a lemaradásom azokkal szemben, akik 5–6 évesen kezdtek el úszni. Gyerekkoromban sok mindent kipróbáltam, kézilabdáztam és atlétikáztam is, végül az úszás fogott meg annyira, hogy kitartsak mellette. Tizedikesként kezdtem komolyabban úszni, az udvarhelyi csapattal több versenyen részt vettünk, kétszer pedig teljesítettem Marosvásárhelyen a 24 órás aquamaratont.

– Hogyan kerültél az egyik legnehezebb sportághoz, a triatlonhoz?

– Volt osztálytársam, Szélyes Botond példájából kiindulva kezdtem el úszni. Mivel ő hegyikerékpár-versenyeken is részt vett, kedvet kaptam ahhoz is. Fülöp Szabolcs tanárhoz jártam edzésekre, majd irányításával versenyezni kezdtem. Első versenyemet megnyertem, ez pedig nagy önbizalmat adott nekem. Bárhol is szerepeltünk, mindenhol pozitív élményekkel gazdagodtam. Az első tereptriatlonomat is Botival együtt teljesítettem. A Szent Anna Triatlonon annak ellenére, hogy technikai okok hátráltattak – leszakadt a biciklimről a váltórendszer, így futva kellett befejeznem a kerékpáros szakaszt –, korosztályomban első lettem, így elkezdtem tereptriatlonozni.

– Mi vonzott ebben a sportágban?

– Futásban nem vagyok annyira jó, de az úszás és a kerékpározás jól megy, így a többiekkel tartani tudtam a szintet. A triatlonban leginkább a barátságos társaság fogott meg, a bicikliversenyeken ugyanis mindenki azon dolgozott, hogy ellenfeleit megelőzze. Az első triatlonversenyeim egyikén volt egy keményebb aszfaltszakasz. A rajtnál egy másik lánnyal románul megbeszéltük, kerékpározás közben váltogatjuk egymást, hogy egymást felhúzzuk a tetőre. A folytatásban az ereszkedőn nekem leszakadt a váltórendszerem, neki pedig defektje lett. A verseny végén kiderült, mindketten magyarok vagyunk. Nagyon szimpatikus volt számomra ez az egészséges versenyszellem. Triatlonban sokkal közvetlenebb a mezőny, a felnőttek is nagyon barátságosak.

– Milyen helyezést értél el az országos bajnokságban?

– 2015-ben, a középiskolai tanulmányaim befejezésének a végén neveztem be az országos bajnokságba. Akkor érettségi környékén volt két prémiumverseny, amelyeken a tanulás miatt nem tudtam részt venni. Ezeken több pontszám járt a második-harmadik helyért, mint más versenyen a győzelemért. A bajnokság többi versenyén részt vettem, és úgy tudtam, hogy ha megnyerem mindegyiket, bajnok leszek. Lejárt a bajnokság, és engem hirdettek ki elsőként. Utólag azonban a második helyre szorultam. Fő riválisomat rendre megelőztem, de mivel ő részt vett a prémium versenyeken is, így végül pontszámban megelőzött, és csak második lettem.

– A tavalyi szezonban végül a te nyakadba akasztották az aranyérmet.

– Igen, 2016-ban a juniorok között végül sikerült megszereznem az első helyet. Idén korosztályt váltottam, most U23-as lettem, és ezután a felnőtt mezőnyben fogok versenyezni.

– A tereptriatlon nehezebb, mint a hagyományos triatlon?

– Nem mondanám annak, inkább más. Az országúti triatlonban fontos az úszás és a kerékpározás is, mert nagy bolyokban egymás szélárnyékában haladnak a versenyzők. A tereptriatlon technikásabb sport. A távok sem ugyanazok. Általában 600 és 1000 méter között rendezik az úszást, főleg tavakban vagy a folyók lassabb szakaszain. Terepkerékpárban 20–28 km vár a mezőnyre, és 6–8 km-t kell futni. Nagyjából a sprinttriatlon távoknak felel meg.

– Milyen volt a tavalyi idény?

– Az első versenyt Bukarest mellett rendezték meg, Mogoșoaián. Ott az egyik versenyző kerékpározás közben úgy előzött meg, hogy észre sem vettem. Ez nagyon motivált engem, még több kerékpáredzést iktattam be. A második verseny végén ismét a kerékpár során előzött meg, ami rosszul esett. Futásban próbáltam utolérni, de nem ment, mert homokban kellett szaladnunk. Végül szerencsém lett, mert a lány rosszul nevezett be: nem a juniorok, hanem a felnőttek között versenyzett. E megmérettetéseken fontos, hogy milyen korosztályba nevezel be, mivel utólag már nem lehet változtatni. A szezonból hátramaradt versenyekre még jobban felkészültem, és mindegyiken első lettem. Az utolsó, háromszéki triatlonra annyi pontot sikerült összegyűjtenem, hogy elég volt, ha befejezem a versenyt, hiszen akkor is országos bajnok leszek. Amit a sors elvett egy évvel azelőtt, azt később visszaadta.

– Milyen a mezőny?

– Ez változó. Attól is függ, hol szervezik a versenyt, de nincs nagy konkurencia. Tavaly még kevesebben voltunk a korosztályomban, mivel többeknek a versenyszezon közben kellett érettségizniük.

– Egyéni sportágról van szó. Sokba kerül tereptri­at­lonozni?

– A kisebb versenyekre a nevezési díj 50–100 lej között mozog. A hegyikerékpár nyilván fontos, így egy középkategóriás bringa mindenképp kell ahhoz, hogy technikai probléma nélkül tudd befejezni a próbát. Az úszáshoz neoprén ruha kell, szerencsére nyáron nincs nagyon rá szükség, de az első versenyeken még hideg a víz. Tavaly júniusban például a tengerben rendezték az úszást, a fő riválisom pedig neoprén ruha nélkül úszott, én pedig féltettem, nehogy belefagyjon a vízbe.

– Ellenfelek vagytok, de nem riválisok?

– A felnőtteknél is így van. Mindenki tudja, hol a helye, igyekszik fejlődni. És ha valaki megelőz, akkor azt elfogadom, hogy jobb nálam. A korosztályomban is hasonlóan barátságos a versengés.

– Javában készülsz az új szezonra, és másodéves vagy az orvosi egyetemen. Hogyan egyeztethető össze a kettő?

– Az idei felkészülésem jól alakul. Fülöp tanár úr segít, küldi az edzésprogramokat, egyeztetünk, hogy milyen volt a pulzus, az idő. Nemrég részt vettem egy felmérésem, és kaptam egy lehetőséget, hogy az Európa-bajnokságra készülő marosvásárhelyi csapattal együtt eddzek. Annak függvényében, hogy milyen lesz a felkészülésem, duatlonban vagy triatlonban részt vehetek a július végén Marosvásárhelyen rendezendő Eb-n. A Román Triatlon-szövetség elnöke, Klosz Péter irányítja a vásárhelyi csapatot, tőle kaptam ezt a lehetőséget. A felmérésen első lettem a nők között, ami bizakodásra ad okot. Most a futásomon kell fejlesztenem, de mivel a korosztályomban nincs sok romániai versenyző, így nagy esélyem van bekerülni a válogatottba. A bicikliben pedig több bátorságot kell szereznem, mivel a kapaszkodó jól megy, de ereszkedésnél kicsit lassú vagyok.

– Mennyire megterhelő ez a sport?

– Nagyon függ attól, hogy melyik sportág a gyengéd. Ha valaki úszásban gyenge, az már az elején el tud fáradni. Én általában az utolsó versenyszámban, a futásban szoktam elfáradni.

– Akkor egyszerre kell fejleszteni mindhármat?

– Ha több futóedzést tartok, akkor azzal fejlődik a kerékpáros erőnlét is. Azonban oda kell figyelni az izomzatra, mivel például egy jó futónak kicsivel merevebb izmai vannak, mint egy jó úszónak, az pedig ront az úszástechnikán.

– Melyek a hosszú távú céljaid?

– Egyelőre szeretnék minél tovább fejlődni, rendszeresen szeretnék velem egyidősökkel versenyezni. Később jó lenne utolérni az elitet is, mivel jelenleg még elég nagy a különbség. Azt követően pedig szeretnék nemzetközi versenyeken is indulni