Román–magyar: egymás begyében

A magyar futballtörténelem 51. szakvezetőjeként ülhet le a válogatott kispadjára Dárdai Pál – a valaha volt egyik legfiatalabb magyar szakvezetőként. A három mérkőzésre megbízott szövetségi kapitány Pataki Mihály kapitánysága (1930) óta a legfiatalabb válogatott szakvezető. Dárdai a világranglista 54. helyére visszaesett magyar válogatottat vette át Pintér Attilától, akinek elődje, Egervári Sándor idején a nemzeti csapat a 27. helyre is felkúszott már. A Hertha BSC ifjúsági csapatának edzője kritikus pillanatban veszi át az irányítást. A válogatott lejtmenetben van az utóbbi másfél évben, a korábban idegenbe szerződöttek nagy része visszatért Magyarországra, és beleszürkült az NB I-es mezőnybe, a csapat a selejtezőket kötelező győzelem helyett vereséggel kezdte. Dárdai ráadásul a legnehezebb mérkőzés előtt került a kispadra, hiszen a román–magyar párharcok sokszor szó szerint is harcot jelentettek a két válogatott történetében pályán és lelátón egyaránt.

Görcsök nélkül

Természetesen tudja mindezt a fiatal szakember is. „Nem az eszemre hallgattam, amikor elvállaltam az állást, de rengeteg támogatást kaptam. Régóta Németországban élek, a német habitust szeretném bevinni a válogatottba, ezt a pluszt tudom adni a nemzeti csapatnak. Hogy készen állok-e? Versenyló vagyok, most etetnek a futam előtt, de már mennék a pályára” – fogalmazott a székfoglaló sajtótájékoztatón. Kissé visszalőve elődje, Pintér Attila jellemzésére, hozzátette: „Nem akarok olyan butaságokat mondani, hogy harapós lesz a válogatott, nem vagyok a hasonló szlogenek híve.”

Dárdai nemcsak a sajtótájékoztatókba vitt új színt, hanem válogatási elve is merőben különbözik elődjétől. A szakember elsősorban a külföldi vagy külföldet megjárt játékosokra támaszkodik. Ezért került vissza a keretbe a hétvégén egykori csapatának, a Schalkénak gólt lövő Szalai Ádám, a Hamburgban légióskodó Stieber Zoltán, a Greuther Fürth védője, Korcsmár Zsolt, a görög Levadiakosz középpályása, Pintér Ádám vagy a Fulham rutinos kapusa, Király Gábor. „Az NB I-es játékosokkal az a bajom, hogy nem bizonyítottak erősebb bajnokságban – mondta Dárdai. – Előbb kerüljenek ki külföldre, bizonyítsanak. A magyar játékos a túlmotiváltságban fárad el. Nem tudom elképzelni, hogy rendes alapokkal, rendes edzésmunkával és okosan beosztott pihenéssel valaki ne tudja végigjátszani a hatvan-hatvanöt percnyi tiszta játékidőt” – tette hozzá, valószínűleg az északírek elleni meccs végén görcsért cserét kérő Lipták Zoltánra utalva.

Hangorkánnal készülnek

A román keretben nincs különösebb változás, az egyetlen kérdés, hogy ki helyettesítse Maricát. A Kolozsvári CFR vezetőedzője, a kilencszeres magyar válogatott Vasile Miriuþã, aki nem titkolja, hogy a magyaroknak szurkol, a következőket nyilatkozta a román csapatról: „A gyenge pontjuk? A védelmük: a belső védők lassúak, Chiricheº sincs jó formában. Ott kell támadni, főleg a válogatottba visszatérő Szalai vezérletével, bátor letámadásokkal, fent maradni a területeiken.” Miriuþã szerint a Stuttgartban játszó Maxim, a szélső Torje és a Steaua középpályása, Chipciu kiváló labdarúgó, mindannyian kulcsjátékosok. Maricát valószínűleg a törökországi légiós Stancu vagy a román gólkirályjelölt, Keserü igyekezhet pótolni.

A vasutasok trénere elmondta: félelem nélkül kell majd futballozni Bukarestben, ez a lényeg. Kemény játék lesz, fantasztikus hangulat fanatikus szurkolókkal, de ezzel nem kell foglalkoznia a magyar csapatnak. Támadófutballt kell játszani, mert védekező felállásban nem lesz esélye, előbb-utóbb hibáznak a védők. A bátorság fontos, mert a románok otthon is védekezésre épülő kontrát próbálnak majd játszani, hangsúlyozta.

A nehéz körülményeket emelte ki Jenei Imre is, aki mindkét válogatottat irányította korábban. „A román csapat jobb a magyarnál. Plusz hazai pályán, Bukarestben játszhatnak, ahol 50 ezer néző buzdítja őket. Dárdai Pálnak olyan labdarúgókra lesz szüksége, akik képesek függetleníteni magukat a közegtől, és csak a játékkal foglalkozni. Dárdai ilyen rövid idő alatt nem tudja a saját elképzeléseit átvinni a magyar válogatottra, egy új játékrendszer kialakításához kevés az ideje” – fogalmazott az idős szakember.

Üzenet a kedves mamának
A Románia–Magyarország Eb-selejtezőn mutatják be a román válogatott új himnuszát, az egyik közkedvelt rockbanda, a megalapításának 40. évfordulójára készülő Iris együttes szerzeményét. Rãzvan Burleanu, a román szövetség elnöke a román büszkeség újjászületése és az egység himnuszának nevezte az új dalt, amelyet a válogatott mérkőzései előtt játszanak majd le. A dal mindenesetre még a sok „míves” rigmust ismerő újságírókat is megdöbbentette. A refrén ugyanis egy meglehetősen vaskos lelátói fordulatot is tartalmaz, ami empatikus fordításban nagyjából így hangzik: „Essünk nekik, essünk neki az anyjuknak!” Egyesek már a bemutató sajtótájékoztatón szóvá tették a dolgot, amit az Iris egyik alapító tagja, Nelu Dumitrescu a következőképpen magyarázott: „Amikor ezt mondjuk, arra gondolunk, hogy az ellenfeleinket és az édesanyjukat is meg kell győznünk afelől: mi vagyunk a jobbak, és győznünk kell...” A cizellált himnuszrészlet a román kommentelők egy részéből is visszatetszést váltott ki, de a Gazeta Sporturilor sportlap internetes oldala is „kivételes finomságú” sornak nevezte a himnusz eme részletét.

A hétvégi mérkőzésre minden jegy elkelt: 50 ezres román szurkolótábor előtt kell majd Dzsudzsákéknak helytállniuk. A párharcra több mint kétezer magyar szurkolót is várnak, s valószínű, hogy a tavalyhoz hasonlóan nem csak a gyepen zajlik összecsapás. Amióta az MLSZ rendkívül szigorú módon jár el az NB I topcsapatainak ultráival szemben, sokan a külföldi kiruccanásokat használják fel a randalírozásra.

Bújócska

A magyar–román mérkőzések történetében amúgy a súlyos szabálytalanságok, megdöbbentő jelenetek és véres sérülések sem voltak ritkák. Trianon után több mint tíz évig, 1931-ig nem játszott egymás ellen a két válogatott, s az sem véletlen, hogy Romániával alig játszott a magyar csapat (23 találkozó 1931 óta), miközben Ausztriával világrekord-közeli (136) az egymással vívott meccsek száma. A legdurvábbnak talán az 1958-as mérkőzés számít, utána a nagyválogatottak 46 éven át nem játszottak barátságos találkozót. Az ’58-as bukaresti mérkőzésre 100 ezer ember volt kíváncsi, a kiállítással, durvaságokkal, súlyos szabálytalanságokkal, megszakítással tarkított mérkőzésen a magyar válogatott 2-1-re győzött.

A kilencvenes évektől kezdődően a két ország csapatát többször is összesorsolták, ám a magyaroknak egyszer sem sikerült győzniük. Az utolsó magyar győzelem 1981-ben született: Fazekas góljával győzött a Mészöly Kálmán vezette nemzeti tizenegy.