Révbe ért a norvég Mozart

A legnagyobb sztárok között tartják számon Carlsent a téli sportok hazájában. Népszerűsége vetekszik a sífutókéval vagy a gyorskorcsolyázókéval, Liv Mette Harboe, a norvég sakkszövetség titkára szerint Carlsen győzelme felbecsülhetetlen segítséget jelent az ország sakkéletének. „Megpróbáljuk meglovagolni azt az érdeklődést, ami pillanatnyilag a sakk felé irányul, és minél több gyermekkel megismertetni a játék alapjait. A sakk a közeljövőtől az iskolai oktatásnak is része lesz” – jelentette ki a főtitkár.

Amióta 2009-ben a világranglista vezetője lett, Carlsen mágnesként vonzotta a befektetőket a sakkba. Személyes szponzorainak a száma egyre bővült, sikk lett Magnust anyagilag is támogatni a világbajnoki cím elérése felé vezető úton, és a norvég sakk is egyre jegyzettebb lett a nemzetközi sakkéletben. Stavanger adott az idén otthont a sakktörténelem első norvég szuperversenyének, ahol a legnevesebb versenyzők indultak el, jelezve a norvég sakk nemzetközi előretörését.

A kezdetek

Jogosan merül fel a kérdés: hogyan nevelhetett ki a jelentősebb hagyományokat nélkülöző norvég sakk egy ilyen kaliberű sakkozót. Mint oly sokszor máskor, a magyarázat ezúttal is a családi háttérben kereshető. Pontosabban egy, a sakkot amatőr szinten művelő, de azt nagyon szerető édesapában. Henrik Carlsen már az 1990-es évek elején megtanította fiát sakkozni. A kis Magnus különleges képességekkel megáldott kisfiú volt, kétévesen már több mint 50 darabból álló kirakós játékokkal játszott, négyévesként pedig varázslatos legóépítményekkel kápráztatta el szüleit. Memóriája is egészen különleges volt, könnyedén megtanulta és visszamondta Norvégia 450 községének nevét és lélekszámát. A sakk azonban nem érdekelte, és édesapja rövid próbálkozás után feladta a hiábavaló küzdelmet. Szerencsére csak időlegesen...

Amikor Magnus nyolcéves lett, újra előkerült a sakktábla, és ezúttal már minden másképp alakult. Carlsen egyre nagyobb érdeklődéssel merült el a sakkozás rejtelmeiben, egyre több szakkönyvet olvasott és egy esztendő múlva már könnyedén győzte le édesapját és sakkszerető iskolatársait. Az elkövetkező évek a tanulás jegyében zajlottak, Magnus sokat versenyzett, és a 2001-es Élő-listán már felbukkant a neve 2064 ponttal. A korcsoportos versenyeken változó sikerrel vett részt, legjobb eredménye a 12 éven aluliak világbajnokságán szerzett ezüstérem.

Tizenhárom éves volt, amikor a szülei úgy döntöttek, halasztást kérnek számára az iskolában – maguk is hosszabb szabadságot vettek ki –, a család európai körútra indult, ahol megtekintették az adott helység nevezetességeit, Magnus pedig részt vett az illető városban rendezett sakkversenyen. Henrik Carlsen így emlékszik erre az időszakra: „Amikor az újságok cikkezni kezdtek a fiamról, úgy gondoltuk a feleségemmel, hogy elérkezett az az időpont: vagy leállítjuk Magnust, vagy teljes erővel támogatjuk őt. Híressé válni gyermekkorban természetesen hátrányos is lehet. Sokan nehezen birkóznak meg a hírnévvel, de visszakozni már nem könnyű. Ugyanakkor úgy éreztük, hogy nagyszerű dolognak lehetünk részesei, ha egyik gyermekünk valamiben nagyon jó lehet. Nekem ez soha nem adatott meg, ám ha egyik gyermekünk kitörhet a szürkeségből, nekem szülőként az a feladatom, hogy ezt megkönnyítsem a számára.” A következő esztendő az apát igazolta: Magnus csak a sakkra összpontosított , egyre jobb eredményeket ért el, többek között legyőzte a volt világbajnok Anatolij Karpovot, rapid sakkban remizett Garri Kaszparovval, és nem utolsósorban megszerezte a sakknagymesteri címet. Mindezt nem egészen 14 évesen. Ekkortájt kapta „a sakk Mozartja” nevet is a Washington Post sakkszakértőjétől, az amerikai nagymester Kavalektől.

A fejlődés évei

Carlsen folyamatosan fejlődött és az ellenfelek számára rendkívül nehezen kezelhető stílust alakított ki. A szakírók Carlsen játékát az intuitív jelzővel szokták jellemezni, amely nagymértékben eltér a sablonoktól, a betanult megnyitásoktól, inkább az improvizációra, a meglepő húzásokra épül, ami ellen nagyon nehéz védekezni, mivel eltér a megszokottól, a számítógépek segítségével begyakorolhatótól. 2006 január elsején Magnus Carlsen átlépte a 2600 Élő-pontos határt, sőt, 15 évesen már világbajnokjelölt lett. Erre az időre esik a Carlsen sportpályafutásában mérföldkőnek számító esemény is: 2005-ben Garri Kaszparov, a visszavonult világbajnok lett a norvég edzője. Hat hónapon át keményen dolgoztak, és az eredmény nem is maradt el. Megnyitási repertoárja rohamosan bővült, játéka érettebb lett.

Egymást követték a tornagyőzelmek, Carlsen megszilárdította helyét az elitben. Újabb mérföldkő 2009: ekkor lépte át a 2800 Élő-pontos bűvös határt, és ekkor választották első alkalommal az év sakkozójává, a sakk Oscar-díját aztán az elkövetkező három évben is Magnus vihette haza. A sportbeli sikerek mellett volt azonban még valami, ami miatt a média jóval többet foglalkozott Carlsennel, mint az összes többi éljátékossal. Bobby Fischer óta ugyanis ő volt az első nyugati sakkozó, aki a világbajnoki cím közelébe jutott, és mindenki azt remélte, hogy Magnus Carlsen révén a sakk újra hasonló magasságokba emelkedik, mint egykor a Fischer idején.

A média kiemelt érdeklődése nyomán Magnus egyre érdekesebb lett a nagy norvég, sőt, a nemzetközi cégek számára is, egyre busásabb szponzori szerződések között válogathatott a norvég fiú. ő lett a sakk világszerte ismert arca, olyan emberek is megismerték a nevét és sportágát, akik addig talán nem is hallottak a sakkról.

A csúcson

A 2013-as év újabb sikereket hozott. Januárban Magnus Carlsen túllépte a 2851 Élő-pontos határt, ezzel túlszárnyalta Kaszparov 14 éves, megdönthetetlennek tartott rekordját. Röviddel ezt követően a Time hetilap a világ 100 legbefolyásosabb személyei közé rangsorolta a norvég titánt. A világbajnoki cím megszerzése volt az egyetlen, ami még hiányzott. A trónt az indiai Viswanathan Anand birtokolta, akit gyors és rideg játékstílusa, valamint hosszú és sikeres pályafutása alapján joggal tartanak számon a világ valaha élt legjobb sakkozói között. őt kellett tehát legyőznie Carlsennek a világbajnoki döntőben, egy 12 partiból álló mérkőzéssorozatban, amelynek Anand szülővárosa, az indiai Csennaj adott otthont. A kezdeti megilletődöttség után Carlsen szabályosan tönkreverte nagynevű ellenfelét, és vesztett mérkőzés nélkül megnyerve a párviadalt világbajnok lett. A sportszerű Anand különösebb szomorkodás nélkül ismerte el: esélye sem volt a fiatal norvég ellen, szerinte pillanatnyilag aligha van olyan sakkozó, aki reális
eséllyel vehetné fel a harcot Magnusszal.

A fiatal norvég tehát felért a csúcsra, és egészen elképesztő sakkhisztériát okozott Norvégiában. A világbajnoki döntőt több mint egymillió norvég szurkoló követte a híradásokban, a legfrissebb felmérések szerint norvég iskolások tízezrei kaptak kedvet a sakkhoz. Az első skandináv sakkvilágbajnok számára azonban máris itt az újabb kihívás: a 2900 Élő-pontos mérföldkő...