Marius L. Vizer vezető sporttá alakította a dzsúdót

Új versenycsomagot állítottam össze: Grand Prix, Grand Slam, világbajnokság minden évben. Korábban négyévente volt két nagy eseményünk, most pedig 19 van évente és mind pénzdíjas. A világbajnokságon egymillió dollárt osztunk szét, és ezt az összeget folyamatosan bővíteni szeretnénk, jövőre Bakuban már egymillió euró lesz. Lehetőséget adunk, hogy sportolóink megélhessenek a cselgáncsból, hogy fejlődni tudjanak és beépülhessenek a társadalomba, a sportkarrier után legyen életpályamodelljük. Több programot indítottunk, hogy a sportolás után is megtalálják számításaikat, könnyebben boldoguljanak, ne vesszenek el. Mögöttem jó csapat áll, bízunk egymásban, sokat dolgozunk. Állandósítani szeretnénk sikereinket, és újabb lépéseket tenni előre. A tokiói olimpián lesz először dzsúdós csapatverseny az olimpiák történetében, egyébként éppen ott lett olimpiai sportág az 1964-es játékokon.

– Bár Magyarországnak vannak tehetséges cselgáncsozói, az ország nem tartozik a sportág elitjébe. Hogyan látja a magyarországi cselgáncs helyzetét, fejlesztési lehetőségeit?

– A bázisa nagyon jó. Egy közös oktatási program keretében több mint háromszáz iskolában vezették be a tanrendbe a cselgáncsot. Ez remélhetőleg olyan pozitív impulzust ad a magyar dzsúdó fejlődésének, amely meghozza az eredményeit. Úgy látom, lesz egy sikeres új generáció. Most átmeneti időszak van. Jelenleg az idősebb, tapasztalt nemzedékek mellé a fiatalok kezdnek felzárkózni.

– Magyarország rendezte az idei világbajnokságot. Melyek ennek az előzményei, hogyan esett a választás Budapestre?

– A korábbi években már több sikeres Grand Prix-t szervezett a magyar főváros, létezik megfelelő aréna és kiváló a hozzáállás a Magyar Dzsúdó Szövetség részéről. Gratulálok Tóth László elnöknek és a szövetségnek, hogy mellénk álltak és egy csodálatos világbajnokságot tudtunk közösen szervezni.

– A magyarországi világbajnokságnak díszvendége volt Vlagyimir Putyin orosz államfő. Régóta ismeri?

A meghívásomra gyakran eljött kiemelkedő dzsúdós versenyekre. Igen megtisztelő, hogy három ország vezetője is jelen volt a budapesti nyitóceremóniánkon: az orosz államfő mellett Orbán Viktor miniszterelnök és Mongólia frissen megválasztott vezetője tisztelt meg jelenlétével.

– Elégedett a magyarországi világbajnokság szervezésével? Mit emelne ki?

– A dzsúdó minősége az új szabályoknak köszönhetően jobb lett, beértek az új szabályok. Volt egy budapesti sorozatünnepségünk is. Először a kongresszusunkra került sor, amin újra megválasztottak elnöki pozíciómban, majd a Budapesti Operában ünnepeltük meg a 65. évfordulóját a Nemzetközi Dzsúdó Szövetségnek. Mindezt tetőzte egy kétnapos művészeti kiállítás nemzetközi ismertséggel rendelkező festőkkel és szobrászokkal. Mindenki elégedett a szervezéssel.

– Mi várható a jövőben a Nemzetközi Cselgáncs Szövetség életében?

– Az amerikai CNN csatornával sikerült aláírnunk egy négyéves szerződést, ami a népszerűség szempontjából nagyon fontos. Ez mérföldkő a sportág életében. Tovább szeretnénk fejleszteni a média- és támogatói stratégiánkat. Jelentősen támogatnánk a gazdaságilag elmaradottabb országokat, hogy ott is minél szélesebb rétegeknek legyen lehetőségük cselgáncsozni.

– Erdélyi vizekre evezve: korábban dzsúdózott, majd edzőként tevékenykedett Tenkén, aztán Nagyváradon. Hogyan látja az erdélyi magyar cselgáncs helyzetét?

– Kolozsváron fejeztem be a spor­to­lói karri­eremet az Universitatea csapatánál. Tartom a kapcsolatot kolozsvári kollégáimmal, illetve a csíkszeredai kollegákkal is. A romániai cselgáncs egészéről tudok beszélni. Ott is elindítottunk egy iskolai programot és a Nemzetközi Dzsúdó Szövetségen keresztül tudjuk megfelelően támogatni a romániai dzsúdó fejlődését, de korábban magánemberként is szívügyem volt ez a törekvés.

– Egyre több sportágban szeretnék elérni, hogy a határon túli magyarok Magyarország válogatottját erősítsék. Van-e hasonló próbálkozás cselgáncsban is?

– Nemzetközi elnöki pozíciómból minden reális kérést meghallgatok, és ha lesz ilyen elvárás, erről is szívesen tárgyalok.

– Milyen gyakran látogat Erdélybe, illetve szülővárosába, Tenkére?  

– Már hét éve nem voltam Romániában, ezért keserű szájízzel gondolok erre a viszontagságos helyzetre. Tisztelem a nemzetet, van egy bizonyos nosztalgiám a szülőföldem iránt, de sok csalódás is ért. A tenkei árvaházat támogatom 1992 óta.

– Minek köszönheti ezt a sikeres életpályát?

– A magam erejéből lettem azzá, ami vagyok, önerőből értem el sok fontos célt az életemben. A dzsúdó sok mindenre megtanított, erőt adott a mindenna­pokhoz és az élethez.

– Van, amivel még szívesen foglalkozna?

– Korábban verseket, novellákat írtam, szaklapokban publikáltam. A közeljövőben önéletrajzi kötetet szeretnék megjelentetni magamról, illetve a sportról. Természetesen a fő célkitűzésem továbbra is az, hogy a Nemzetközi Dzsúdó Szövetséget tegyem még sikeresebbé és a sportágat népszerűbbé, ezen dolgozom a csapatommal.