Aranyos lányok. Vasárnap a női kajak négyes örvendeztette meg a Maty-érre kilátogató szurkolókat
Fotó: Somogyi Botond
A szegedi Maty-éren 1998 óta immár negyedik alkalommal rendeztek kajakkenu-világbajnokságot. Az olimpiai kvalifikációs versenyen a magyar csapat a korábbi vb-khez képest felemásan szerepelt, a megszerzett olimpiai kvóták viszont bizakodásra adhatnak okot. A Maty-éri eseményről riportban számolunk be.
2019. szeptember 02., 10:282019. szeptember 02., 10:28
Többször is elhangzott, hogy a vízilabdások Mekkája a Margit-szigeti Hajós Alfréd uszoda. Két évvel ezelőtt én is tapasztaltam, hiszen a pólódöntőbe jutott férfi csapat nem akart átmenni a sokkal nagyobb, több férőhelyes Duna Arénába. Inkább „hazai környezetben” akart játszani úgy, hogy még a villanyoszlopról is lógtak az emberek.
Valami ilyesmi lehet a kajakkenusok életében a szegedi Maty-ér, ahol múlt héten immár a negyedik alkalommal rendeztek – ezúttal ráadásul olimpiai kvalifikációs – világbajnokságot. Ahogy a budapesti vizes vb-t – lelkes magyar szurkolóként –, úgy ezt sem hagyhattam ki. Nagy örömömre szolgált, hogy a szervező stáb jelezte, a tavasszal benyújtott akkreditációs kérésemet elfogadta. A szerdai és csütörtöki előfutamokat, középdöntőket és paradöntőket kihagytam, csak a pénteki döntőkre érkeztem a helyszínre. Az előzetes leírás alapján a Pest felőli autópályáról letérve Szegednél könnyen eligazodtam, utána már kissé nehézkesebb volt. Ezúttal is tapasztaltam: a hasonló eseményeken önkéntes munkát vállalók csupán a saját területükön boldogulnak. Nehogy megkérdezd a parkolóban szolgálatot teljesítőt, hogy merre van a médiaközpont, biztos nem tud rá válaszolni. Mint ahogy a médiaközpontban sem tudják, hogy az akkreditációs kártyával a biztonsági őrök beengednek-e a lelátókra a szurkolók közé.
A döntő futamok előtt egy órával érkeztem meg a Maty-érre. Szeged környékén nem sok minden jelezte, hogy világbajnokságot rendeznek a szomszédban. A nagy síkságon kialakított szurkolói parkolókban csak elvétve akadt egy-egy személygépkocsi. Valószínű, sokan inkább a városból közlekedő autóbuszokat választották: azok ugyanis Szeged központjából menetrendszerűen szállították az érdeklődőket a néhány kilométerre levő olimpiai központba.
Vagyis a szurkolók jelentős része a pénteki döntőkön elsősorban a helyiekből állt. Pedig igazán lett volna mit nézni, hiszen mindjárt az első döntőben a magyar csapat bronzérmet szerzett a női kajak 200 m páros versenyében (Lucz Anna és Kiss Blanka). És a nap további részében még egy ezüstéremnek (Hajdú Jonatán, Fekete Ádám, férfi kenu kettes 500 m), valamint egy aranynak is lehetett örülni (Hagymási Réka, Medveczky Erika, kajak 1000 m).
Másnap, a szombati döntőkre már valamivel többen voltak kíváncsiak, de a szakemberek szerint mintegy ezer-kétezer emberrel mégis kevesebben látogattak ki a Maty-érre annak következtében, hogy a női kajak kettest egy műhiba miatt kizárták a döntőből. A középdöntő után ugyanis a nyertes magyar hajó a megengedettnél 80 dekával könnyebb volt. Így
Ettől függetlenül az aranytermés szombaton is garantált volt, hiszen Kopasz Bálint és Csipes Tamara nem talált legyőzőre. Kopasz első helyére különben a sportágban 22 évet kellett várni.
A vasárnapi futamok előtt már más volt a helyzet: alig tértem le az autópályáról, máris dugóba kerültem. Szeged felől állandóan hömpölygött az autóáradat, egyes kocsik fellobogózva érkeztek, a parkolók folyamatosan teltek meg, csak lépésben lehetett haladni. A lelátók környékén is más volt a hangulat. Mintha sokan csak a vasárnapi futamokat tartották volna fontosnak.
„Ma a szurkolók 6500-an lehetnek a kilencezer férőhelyes lelátókon. Az öt nap alatt mintegy 20 ezren látogattak ki, s ez nagyjából megfelel az előzetes elvárásoknak” – összegez Balogh Péter sajtófőnök, aki kérdésemre arról tájékoztat, hogy 260 sajtós kért akkreditációt, ehhez jön még a közvetítéseket biztosító tévések százfős stábja. Érdeklődésemre Balogh Péter azt is elmondja, hogy külföldieknek elővételben 700-800 jegyet adtak el, Erdélyből pedig alig két vagy három újságíró érdeklődött az esemény iránt.
A döntő futamok előtt egy idősebb, piros-fehér-zöldbe öltözött házaspárt szólítok meg a lelátón. „Már a negyedik vb-n veszünk részt szurkolóként, imádjuk a sportot” – mondják, s nemsokára kiderül, hogy a 68 éves, Miskolcról érkezett Gönczi Bálint 33 évig kajakozott, utána pedig edzőkét dolgozott a sportágban.
Visszasétálok a lelátók mögé, folyamatosan érkeznek a szurkolók, egy középkorú férfi családjával siet elfoglalni a helyét: háromszínű zászlók, evezőlapát a kézben. „Békésből érkeztünk. Elsősorban azt szeretnénk, hogy minél több kvótát szerezzünk, kár hogy szembeszél fúj, ez nem igazán kedvező” – mondja a családfő. Közben kíváncsi leszek, ki lehet az, aki ilyen visszafogottan, szakszerűen nyilatkozik.
Persze találkozom másokkal is: egy Baranyából érkezett fiatalabb házaspárral, ők először járnak kajakkenu világbajnokságon. Odébb egy 6–8 fős fiatalokból álló csoportot szólítok meg. Tiszaújvárosból érkeztek, már szombat óta kint vannak a versenyeken, és természetesen sok aranyérmet várnak a vasárnapi döntők során. Mint ahogy egy fiatal anyuka is, aki karján ülő kisgyerekével igyekszik a helyére; a család tagjai szegediek, de tíz éve már Baján élnek, onnan érkeztek a vb-re, amelynek utolsó napján négy aranyat remélnek a magyar versenyzőktől. Érmet reméltek a kajak négyestől azok a spanyol fiatalok is, akik nemzeti zászlójukba burkolózva hangoskodtak az italpult körül. „Salamancából érkeztünk, Madridból Pestre repültünk, több napja vagyunk itt. Ma a négyestől remélünk jó eredményt” – mondják tört angolsággal. Amint utóbb kiderült, igazuk is lett: a spanyol férfi kajak négyes ezüstérmet szerzett.
Ami pedig minket illet: a várakozásoktól, legalábbis részemről, a harmadik nap is – a szombatihoz hasonlóan – némiképp elmaradt, hiszen a remélt aranyesőből nem sok vált valóra a sprintszámokban.
– legalábbis a Wikipédia szerint. Nem csoda, hogy több szurkoló is – látva a két hölgyet – nemi vizsgálatot emlegetett. Bronzból sem maradtunk hoppon: a Balaska–Apagyi kajak kettes 200 m-en harmadikként futott be, az ötszörös olimpiai bajnok Kozák Danuta pedig meglepetésre szintén harmadik lett. A koronát azonban a női négyes tette fel a napra: Csipes Tamaráék ellentmondást nem tűrően futottak be elsőnek a célba.
A sprintszámokban megrendezett futamok után a díjkiosztókon még jelen volt a tömeg, utána azonban oszlani kezdett, a lelátókon szinte alig maradt szurkoló. Pedig lett volna mit nézni: az 5 km-es távon a kajakos Bodonyi Dóra aranyérmet, a kenus Adolf Balázs pedig ezüstérmet szerzett. Ezzel az éremtáblázaton a magyar csapat (5–4–3) harmadik lett, a pontversenyben pedig első.
A szegedi Maty-éren húsz év alatt immár negyedik alkalommal rendeztek világbajnokságot köszönhetően többek között annak, hogy a szervezés, mint általában, kifogástalan volt. Hüttner Csaba szövetségi kapitány előzetes elvárásait nagyjából teljesítette a csapat, hiszen a 12 olimpiai kvótát megszerezte. Szurkolóként én mégis kissé csalódottan távoztam Szegedről, hiszen korábban hozzászoktunk ahhoz, hogy ha egy futamban magyar hajó áll a rajthoz, akkor az éremeséllyel indul. De természetesen a cél szentesíti az eszközt: e kvalifikációs világbajnokságon nem is annyira az érmek száma, mint inkább a kvóták megszerzése volt a cél. S ha jövőre Tokióban például 3 arannyal, két ezüsttel és két bronzzal végzünk, akkor azt mondhatjuk: minden jó, ha a vége jó.
Hüttner Csaba hiányérzete
„Büszke vagyok, hogy a magyar csapat az olimpiai számokban két arany-, egy ezüst- és egy bronzérmet szerzett, s ezzel ebben az összevetésben a legeredményesebb nemzet lett. Ez jó eredmény lenne még akár az olimpián is, de ebben a magyar csapatban ennél több van – kezdte értékelését a szövetségi kapitány. – A kvóták számával kapcsolatosan maradt bennem hiányérzet, mert egyet az ötszáz méteren versenyző női kajak páros kizárásával elveszítettünk, de biztos vagyok abban, hogy ezt az európai pótkvalifikációs versenyen meg fogjuk szerezni. A legfontosabb célt azonban teljesítettük: a férfi és a női kajak négyesünk is megszerezte a kvótákat, emellett szinte valamennyi szakágban láthattunk extra teljesítményt is” – értékelt a verseny után Hüttner Csaba, a magyar kajakkenu-válogatott szövetségi kapitánya.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!