Fradi-vasárnap: új otthon, új évezred

Több mint száz éve vette birtokába az FTC az akkor még a város peremén, az Üllői út és a Könyves Kálmán körút kereszteződésében álló telket. A régi, falelátós pályát 1911. február 12-én avatták fel, túlélt két világháborút, pusztító tűzvészt, tomboló szélvihart, majd 1947 áprilisában az első magyarországi stadionkatasztrófát is. A magyar–osztrák válogatott mérkőzésen leomló lelátó maga alá temette a Ferencváros első hőskorát is, a kommunista diktatúra nemhogy nem épített új pályát a Fradinak, inkább rombolta a szellemiségét, a nimbuszát. Csakhogy porig azért nem lehetett rombolni, és az enyhülés egyik jeleként 1974. május 19-én ismét új otthont kapott a klub. Abban az esztendőben nem a Chelsea, hanem a Liverpool járt ott vendégségben, de fellépéséért nem kellett súlyos milliókat fizetni; a ’Pool hivatalos minőségben a KEK nyolcaddöntőjének visszavágójára érkezett, és ki is esett a Bálint és Nyilasi vezérelte zöld-fehérek ellen.

Merőben más, daliás idők voltak, legutóbb a 90-es évtized közepén járt hasonló magasságban a Fradi. Akkor is önerőből, mert bizonyos várakozások ellenére a rendszerváltás után az ország legnépszerűbb egylete semmiféle kedvezményt sem élvezett. Miközben a régió újonnan alakult államai úgy őrizték meg futballhagyományaikat és azzal a sportág színvonalát, hogy országaik emblematikus klubjait valóban közkinccsé nyilvánították – a horvátok ezt azzal is deklarálták, hogy a zágrábi Dinamo nevét Croatia Zagrebre változtatták –, nálunk az esélyegyenlőség jegyében minden érték azonos valószínűséggel enyészhetett el. A 2000-es évek derekán az FTC is lét és nemlét határán egyensúlyozott, ehhez képest az elmúlt három-négy esztendő sci-fibe illő fordulat.

Természetesen nagyon is valóságos, földközeli elemekkel, hiszen ahogyan az ország, úgy a Fradi labdarúgása is eltűnt a világtérképről, és egyelőre sehogy sem sikerül oda egyiket sem visszahelyezni. Ettől azonban még szükség van legalább egy, nemzetközi mércével is versenyképes létesítményre – az anyagiakban szintén nem dúskáló Romániában a közelmúltban négy ilyet is felhúztak.

A város dísze

A Groupama Aréna ráadásul minden túlzás nélkül a város dísze, a reptérről Budapestre érkező turista is akkor tátja el először a száját álmélkodásában, ha elhalad mellette. Hát még, ha be is tér. Mert a 14,735 milliárd forintos költségvetésű mű – 22 ezres kapacitását leszámítva – az Arsenal vagy a Bayern München otthona is lehetne. Emellett rekordidő alatt készült el: tavaly március 28-án indultak meg a munkagépek, idén májusban pedig az Üllői útról vagy az Albert Flórián útról – a Gyáli út Nagyvárad tér és Könyves Kálmán körúti szakaszát keresztelték át – beleselkedők, no meg főként a hivatalos stadiontúrákon résztvevők már nem hittek a szemüknek. A magyar építőipar és futball színvonalához képest csodát láttak. Kész csodát. A kontinentális szövetség, az UEFA szigorú szempontrendszere alapján is négycsillagos minősítésű stadion gyepe angol, külső váza spanyol, a falakba azonban az ős „franzstadti” szellemet is beépítették, a szó szoros értelmében is, hiszen az elbontott, régi pálya alkotóelemeit is felhasználták. Még az is gazdagabbá lett vele, tőle, aki fanyalogva állítja: a magyar labdarúgás jelen állapotában nem érdemel ehhez fogható létesítményeket.

Az avatót felvezető ünnepi hét első nagy attrakciója augusztus 4-én, hétfőn a Fradi–Újpest öregfiúk derbi volt, a bérletesek, mintegy hatezren ekkor lakhatták be először meccsen a lelátót, és bizonyára ők is rácsodálkoztak a saját hangerejükre. Pontosabban az egészen elképesztő akusztikára. Csütörtökön felavatták Albert Flórián egész alakos, három és fél méter magas bronzszobrát, valamint az újjávarázsolt múzeumot, szombaton pedig a sasszobrot.

Utóbbit családi nap keretében. Több tízezren gyűltek össze a gyermekprogramokra, a klub egykori neves játékosai által vezetett, ingyenes stadiontúrákra, a különféle játékokra, valamint a koncertekre. Tarlós István a sasszobor előtt tisztelegve nem is főpolgármesteri, inkább Fradi-szurkolói minőségében jelentette ki: „Amíg nem lesz nemzetközi szintű FTC, addig a magyar futball felemelkedéséről nem lehet beszélni.”

Rudas, az újrakezdő

A Ferencváros aktuális csapatának játékosai a rendezvénysorozat csúcspontjaként valóban a világelithez mérhették magukat, hiszen a Bajnokok Ligája- és Európa liga-győztes, négyszeres angol bajnok Chelsea-t fogadták. A Himnusz Rúzsa Magdi eszköztelenül is felemelő tolmácsolásában a szó szoros és átvitt értelmében is megadta az alaphangot, majd következtek az ünnepi beszédek. Orbán Viktor miniszterelnök négy alapmotívumra, a köszönetre, a tiszteletre, a nagyrabecsülésre és a hálára fűzte fel szavait, és kijelentette: akinek nem zöld-fehér vér folyik az ereiben, ezen a napon az is kalapot emel a Ferencváros nagysága előtt. A beszédek alatt szórványos füttyszó is hallatszott; napjaink magyar valóságában, minden közös érték relativizálásának, rosszabb esetben tagadásának időszakában nem is a füttyszó a meglepetés, inkább az, hogy végül mindegyik esetben győzött a taps és legalább a legkisebb közös többszörös – a legnagyobb közös osztó helyett.

A Fradi-utánpótlás élőképei, a kivetítőkön látott, hajdani, már-már mondabeli gólok és csatárok természetesen általános tetszést arattak, a légtérben elhúzó három Gripen viszont mindenkit visszarántott a jelenbe. Vadászgépek mellett galambokat is röptettek, méghozzá fehéreket, mert a zöld változatot még nem sikerült nemesíteni.

Aztán, ha nem is szállni, de szállingózni kezdtek a játékosok is. A fradisták, remélhetőleg a „tegnap” betoppant légiósok is annak tudatában, hogy sporttörténelmi pillanat részesei lehetnek, a Chelsea menői pedig úgy sétálgattak, cicázgattak, mintha minden estéjüket stadionavatással töltenék.

Mindeközben egy kilencvenhárom esztendős úriember már a kezdőrúgáshoz készülődött. Az FTC élő legendája, Rudas Ferenc indíthatta útjára a labdát egy kisfiúval együtt; bármilyen hihetetlen, amikor Puskás Ferenc először beléphetett a válogatott öltözőjébe, tisztelettel illett köszöntenie az ott már régi bútordarabnak számító Rudast. Ahhoz képest, hogy őt 2014-ben is az Üllői úton láthattuk viszont, elhanyagolható, hogy augusztus 10-én este bizonyos Fernando Torres is ugyanazt a gyepet taposta.

Tények és számok
• Befogadóképesség: 22000 fő nemzetközi mérkőzéseken, 23700 fő bajnoki találkozókon.
• Vendégszurkolók számára fenntartott helyek: 1350 fő nemzetközi mérkőzéseken, 2200 fő bajnoki találkozókon
• VIP szállodai szolgáltatás.
• 34 db Sky box két szinten.
• 1240 db VIP GOLD ülőhely.
• 994 db VIP BRONZ ülőhely.
• 480 parkolóhely, ebből 370 mélygarázsban, 110 szabadtéren.
• Kitűnő tömegközlekedés: Budapest harmadik legforgalmasabb csomópontja, metrómegállók (Népliget, Nagyvárad tér), nemzetközi buszpályaudvar, M5-ös autópálya-kivezető, villamosmegállók, könnyű kijutás a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtérre.
• Fradi Sport Pub és étterem, 80 ülőhellyel.
• Fradi Store – Nike- és Fradi-termékek.
• Fradi Múzeum – a Fradi gazdag történelmének bemutatása.
• 2, egyenként 63 négyzetméteres eredményjelző.
• Az egész stadion területén elérhető wifihálózat.
• 220 LCD-tévé a stadionban.