Csapat született Bukarestben?

Reggel még üveges tekintetű, Magyarország feliratú pólót viselő férfiak kóvályogtak a székelyföldi városok főterén, néhány órával és kilométerrel „odébb” viszont már nyoma sem volt rajtuk az előző éjszakának. A felső-tömösi, Don-kanyarként ismert fogadó parkolójában Duracell-reklámba illően ugráltak és skandáltak harminc kommandós merev figyelmének pásztázásában, akik csak akkor mozdultak, ha egy-egy vérmesebb alak az úttesthez közelített, hogy lerúgja, mondjuk a közelítő autó tükrét. Akkor viszont egyetlen mozdulatukkal méterekre röpítették vissza a renitenst, aki leporolta magát, majd üvöltötte tovább az „Utállak, szar Románia!” rigmust. Közben rendőri felvezetéssel és lezárással haladó magyar rendszámú autók konvoja haladt el, míg a Bukarest felé tartó forgalmat nyugodtan tekinthettük elhanyagolhatónak.

Profik álarcban

Az Eb-selejtező „környékén” érdekelt formációk közül ezúttal a román rendőrség és csendőrség bizonyult a legprofibbnak – na, jó, a magyar válogatottal holtversenyben. Míg azonban a Dárdai-gárdának némi szerencsére is szüksége volt a félelemcsökkentő döntetlenhez, az egyenruhások semmit sem bíztak a véletlenre. A Sepsiszentgyörgy és Bukarest közti 170 kilométeres szakaszon néhány kilométerenként láthattunk villogó autót, rabkék furgont, álarcos vagy lazább viseletű csendőröket. A szurkolói buszokat és konvojokat rendőri kíséretek tették megközelíthetetlenné, amelyek a sörutánpótlást sűrűn igénylő utasok kéréseit is figyelembe véve lehetetlenítették el a két tábor közötti közvetlen találkozást. Egyetlen esetet leszámítva, amikor két autóbusznyi szurkoló kezdett integetni kedves egyezményes jeleket az arra haladó, Hargita megyei rendszámú busznak. Az érintettek készségesen félrehúztak, szakszerűen „szétkapták” a két buszt, utasait bekergették a kukoricásba, a két jármű sofőrje pedig jobbnak látta elhúzni a helyszínről.

A stadionban sem találkoztunk velük, de igazából esély sem nyílt rá. A Băneasa állomásra vezényelt, különvonatról is biztosított útvonalakon repítették a szurkolókat a Nemzeti Aréna mellett elkülönített zónába, ahol majáliskörülmények között várhatták ki a bebocsátás pillanatát. A mérkőzés után pedig államfői delegációnak kijáró rendőri felvezetéssel hagyhattuk el a fővárost, de még a Királyhágón túli területeken is kijárt a megkülönböztetett figyelem.

Gázai-övezet
A román lapok a Nemzeti Aréna védelmére szerződtetett BGS őrző-védő céget hibáztatják a mérkőzésen (1-1) történt incidensekért. A hazai közönség beléptetését és a stadionban a rendfenntartást a Román Labdarúgó-szövetség (FRF) a BGS őrzővédő cég mintegy ezer rendfenntartójára bízta, akik – a román lapok szerint – a beléptetésnél felületesen, a lelátókon pedig túlbuzgón végezték feladatukat. A Gazeta Sporturilor beszámolt arról, hogy a román ultrák motozás nélkül jutottak be a lelátókra, és már a meccs előtt petárdákat, öngyújtókat, füstgránátokat dobáltak a magyar szurkolókra, akik feltépett székeket hajigáltak vissza. Az őrzővédő cég emberei aztán maguk is brutális fellépéssel próbáltak rendet teremteni, amiből leírhatatlan erőszakhullám bontakozott ki: többtucatnyi – köztük számos vétlen – szurkoló került végtagtöréssel, fejsérüléssel kórházba, de a BGS emberei közül is kettőt szó szerint átdobtak a korláton az egyik román klubcsapat ultrái. Az Adevărul azt írta: arról is a BGS tehet, hogy a szombati meccsre ipari mennyiségű pirotechnikai eszközt vihettek be a román szurkolók. A lap szerint kevés hiányzott ahhoz, hogy a folyamatos robbantások, füstpetárdák és a Gázai-övezetre emlékeztető, háborús hangzavar miatt az UEFA elrendelje a meccs félbeszakítását, ami a lap szerint 3-0-s magyar győzelmet eredményezett volna. Bár erre nem került sor, és az FRF elnézést kért a román szurkolóktól az őrző-védő cég túlkapásai miatt – az Adevărul szerint –, a román szövetség mégsem lehet nyugodt: könnyen előfordulhat, hogy az UEFA kitiltja a nézőket Románia következő (Észak-Írország elleni) hazai mérkőzéséről, s a román szövetség örülhet, ha megússza vaskos pénzbírsággal. A román lap megjegyzi, hogy a magyar szövetség is büntetésre számíthat, amiért a magyar szurkolók rendszeresen „Cigányok, cigányok” skandálással válaszoltak a hazaiak idegengyűlölő rigmusaira. Az FRF meccs előtti felhívásai ellenére a Nemzeti Arénában szombaton is több ízben felhangzott a „Ki a magyarokkal az országból” skandálás. A BGS őrző-védő cég hétfőn bejelentette, hogy felbontotta a szerződést az FRF-fel. A román csendőrség időközben 30 román szurkolóra szabott ki összesen 18 ezer lejnyi bírságot rendbontásért és petárdázásért, közülük 20-at fél évtől egy évig terjedő időszakra kitiltott a stadionokból.

Nyelvbotlás

Mert hát közben volt ugyebár két órányi tömény izgalom, amelynek végén a román szurkolók fütyültek, a játékosok lehajtott fejjel gyorsan az öltözőbe vonultak, a magyar drukkerek viszont tombolva ünnepeltek, Dzsudzsákék pedig mezüket közéjük hajigálva együtt örültek velük. Aztán rákezdett a publikum, s a „Dárdai Pali, Dárdai Pali!” skandálásra már a debütáló ifjú szakvezető is a tábor elé sétált, megköszönve a biztatást. Holott nem nyert a magyar gárda, de az 1-1-gyel megtörte a bukaresti átkot, 42 év után újra gólt lőtt, és 1981-et követően pontot szerzett a román fővárosban. A látottakat Dárdai egyszeri nyelvbotlással – győzelmet mondott döntetlen helyett – összességében reálisan értékelte. „Nem úgy kezdtünk, ahogy terveztem, nem húztuk meg az első tíz percet, de megúsztuk kapott gól nélkül. Eközben a románok hatalmas iramot diktáltak, de nyilvánvalóan nem bírhatták, túlhajtották magukat. Nekünk viszont bejöttek a cserék, onnan kezdve partiban voltunk, fölénybe kerültünk. Más lett volna, ha nem hátrányban vonulunk szünetre, ettől függetlenül igazságos a döntetlen.” Utóbbi mondatával Dárdai elegánsan utalt a még a Rusescu vezető találata előtt esett, utólagosan kijelenthetően szabályos Szalai-gólra, amelyet a skót játékvezető les címén érvénytelenített.

Idézet az alkotmányból

A bíró egyébként 12 sárgalap árán nagyjából keretek közé tudta szorítani az összességében sportszerű, mégis feszült mérkőzést, némi meglepetésre azonban nem reagált a nézőtéren uralkodó, esetenként háborúsnak nevezhető hangulatra. Pedig MLSZ-források szerint a mérkőzés előtt szigorú utasítást kapott az UEFA-ellenőrtöktől, hogy az első gyűlölködő bekiabálásokra, bedobálásokra figyelmeztet, a másodikra pedig véget vet a találkozónak. Ha szigorúan tartja magát az előírásokhoz, a találkozó aligha tart tovább öt percnél, akkor viszont nem örülhettünk volna Dzsudzsák nagyszerű szabadrúgásgóljánál, illetve szegényebbek lettünk volna azzal az illúzióval, miszerint ebből akár győzelem is lehetett volna. Például Nikolics akciójánál, ami, ha bemegy, az év gólja, így viszont milyen kár, hogy nem passzolt…

Ekkor már a román szektorban letargia uralkodott, az őrzővédők elpakolták a viperáikat, a sérülteket ellátták, már a meccsvégi lökdösődés sem hozott lázba senkit. Dárdai így kommentált: „Kiélezett mérkőzés volt főleg a média miatt, a kakaskodás ugyan nem példaszerű, de a bíró jól kezelte. A sportolók előtt le a kalappal, a mérkőzés durva szabálytalanság nélkül ment végig.” A magyar tábor személyes ünneplését meghatottan fogadta: „Nagyon jó érzés volt. Ez az egész a szurkolókért zajlik, megérdemlik, hogy elégedetten menjenek haza. Ne legyünk telhetetlenek, mi a játékosaimmal négy napot kaptunk az együtt készülésre, ahhoz képest nagyot játszottunk. A román csapat ettől függetlenül továbbra is az első helyért játszik, a magyar pedig a harmadikért.”

Mi viszont a román alkotmány első cikkelyét idéző óriási felirat emlékén túl egy harcos magyar csapat emlékével maradtunk. És ez már több, mint amiben előzetesen reménykedtünk.