Cikluszáró minicsalódás

Csak félig teljesült Kemény Dénes jóslata is. A Magyar Vízilabda-szövetség elnöke – korábbi háromszoros olimpiai bajnok szövetségi kapitány – az Eb előtt ugyanis úgy nyilatkozott, hogy mindkét csapattól elvárja az elődöntőbe kerülést, de titkon azt is, hogy a döntőben a legfényesebb éremért küzdve győzzön. Ez utóbbi lehetőség a férfiaknak meg is adatott, miután a csoportkörben a címvédő szerbeket és az olimpiai bajnok horvátokat is legyőzve veretlenül kerültek a döntőbe. Több mint hatezer szurkoló előtt a Benedek-csapat azonban súlyos vereséget szenvedett a szerb válogatottól, így sokak számára az egyik „legsötétebb” forgatókönyv valósult meg: szerb zászló, szerb himnusz, szerb arany Budapesten. A déli szomszédok különben Eb-specialistának számítanak, hiszen a margitszigeti elsőségük mellett a 2012-es hollandiai kontinenstornát is megnyerték, 2006-ban hazai pályán éppen a magyarokat verték a döntőben, előtte pedig két alkalommal is (még Montenegróval együtt) első helyen végeztek.

Budapesten több dolgot sem sikerült megváltoztatni. Egyrészt azt, hogy újra szláv csapat nyerje a tornát (utoljára az olaszok 1995-ben győztek Bécsben). Másrészt azt, hogy 1958 után Budapesten ismét magyar csapat legyen az első. Harmadrészt azt, hogy egyenes kieséses szakaszban vagy éremért való csatában megverjük a szerbeket. Erre ugyanis utoljára az athéni olimpia döntőjében került sor, amikor Kásás Tamásék 8-7-re győztek. No meg azt sem, hogy 15 év után újra magyar arany szülessék.

„Köszönjük az országnak, hogy ennyire szerettek minket két héten keresztül. Sokat tettünk ennek érdekében, annak ellenére, hogy ez a mérkőzés nem sikerült. Nagyon nehéz veretlenül tornát nyerni, várható volt, hogy a szerbek jobban fognak »haragudni«, mint mi. Sajnos sem az emberelőnyünk, sem az emberhátrányunk nem működött a döntőben, de végig küzdöttünk, az utolsó pillanatig” – értékelt a mérkőzés végén Benedek Tibor szövetségi kapitány. Szerinte a margitszigeti kontinenstornával lezárult egy ciklus a válogatott életében, világbajnoki címmel és Eb-ezüstéremmel – van mire visszatekinteni, és büszkén visszatekinteni. „Ez az Eb méltó lezárása volt ennek a rövid korszaknak, annak ellenére, hogy a vége nem volt szép. Egy évvel ezelőtt azt mondtam, hogy a szerb és az olasz válogatott kiemelkedik, utánuk van négy-öt jó csapat. Most azt mondtam volna, hogy a szerb kiemelkedik, és utána van öt-hat jó csapat. Ott vagyunk, a szerbek elleni csoportmeccsen aratott siker nagy erőt ad. Sokat fogunk ebből tanulni az elkövetkező két évre. A sportkarrieremben megtanultam, hogy nincs mindig siker. A felkészülésünk tökéletes volt, minden körülmény tökéletes volt, mégsem nyertünk – de fölállunk, és tovább erősödünk” – zárta értékelését a szövetségi kapitány. Az elvesztett döntő után nyilván mindenki szomorú volt, játékosok, szakemberek, szurkolók egyaránt. Ám azt is tudni kell, hogy míg a szerbek rögtön az olimpia után fogtak fiatalításba, addig Benedek Tibor csupán másfél éve kezdett hozzá. Ehhez képest az elmúlt másfél évben a válogatott négy alkalommal is megmérette magát, s mind a négy alkalommal döntőt játszott. A világbajnokságot megnyerte, a tavalyi és idei Világligában, valamint a budapesti Eb-döntőben a szerbektől szenvedett vereséget. Figyelembe véve, hogy az olimpiai ciklus közepén vagyunk, és hasonló ütemben fejlődik a válogatott, Rió szép reményekkel kecsegtethet.

Az olasz–montenegrói bronzmeccset az előbbiek nyerték 11-9-re, a balkáni pólónagyhatalomnak ezúttal nem jutott érem.

A férfiak mellett a nők sem szégyenkezhetnek, ők is éremmel zárták a budapesti kontinensviadalt. Magyarország a kontinens egyetlen országa, amely mind a nőknél, mind pedig a férfiaknál érmet szerzett, akárcsak a tavalyi világbajnokságon: akkor a magyar férfiak aranyat, a nők bronzérmet nyertek. Merész András vezérletével különben a nők zsinórban a harmadik bronzérmüket szerzik, hiszen a 2012-es eindhoveni Eb-n is harmadikok lettek. Összességében az utóbbi nyolc év alatt ez az ötödik bronzérmük  világversenyen, utoljára épp a hazai rendezésű kontinenstornán győztek, 2001-ben a Margitszigeten. A magyar lányok ballábbal kezdték a tornát, a hollandoktól egygólos vereséget szenvedtek, de ezt követően magabiztosan győzték le ellenfeleiket, és jutottak az elődöntőbe, ahol a világbajnoki címvédő spanyol csapat már túl nagy falatnak bizonyult. A kisdöntőre azonban szívvel-lélekkel felkészültek, és az olasz válogatott már nem okozott gondot.

„Nem csak saját magunkat kellett legyőznünk, ez az olasz csapat hihetetlenül jó – nyilatkozta Merész András kapitány. – Ezt bizonyította az elődöntőben is, ahol csak egy nem normális formaságon múlt, hogy nem a fináléban játszott, hanem velünk. Talán furcsa, amit mondok, de ha ezt a meccset az olaszok nyerik meg egy góllal, akkor is megérte volna a sok munka. Megérte, mégpedig azért, mert ezen az Eb-n több néző volt női vízilabdameccsen, mint a világon összesen – beleértve a londoni olimpiát, ahol mindennap hatezren voltak. Szenzációs volt. Azt mondtam a csajoknak, úgy küzdjenek, hogy elképzelhető: ez az utolsó alkalom ilyen közönség előtt játszani. Bár nagyon remélem, sok embernek megtetszett, amit a vízilabda jelent, s a jövőben is kijönnek a meccsekre. Hihetetlenül nagy támogatást adott a közönség, nagy köszönet érte.” A lányok a megnyert bronzérem után sok gratulációt kaptak, de a legnagyobb elismerés talán mégis Fabio Contitól, az olasz szövetségi kapitánytól érkezett: „Szerintem természetes, ha éremért játszunk Budapesten, Magyarország számít esélyesebbnek, de számomra a magyar válogatott Európa első számú csapata.” Az aranyérmet egyébként Spanyolország szerezte, miután a döntőben 10-5-re múlta felül Hollandia csapatát.

A román válogatott sem térhet haza szomorúan az Eb-ről, miután teljesítette küldetését. A csoportban a gyengébb ellenfeleket legyőzte, a 7-12. helyekért való küzdelemben pedig megszerezte a 8. helyet, amely jogot biztosít a két év múlva rendezendő szerbiai kontinenstornán való részvételre.