CFR: együtt írjuk a történelmet

– mondta még hónapokkal ezelőtt Gigi Becali, a FCSB támogatója. És talán ez volt az egyik olyan ok, amiért sokan úgy gondolták, a vasutas klubot nem fogják engedni, hogy bajnokságot nyerjen. Lehet, ezért is változtatták meg utolsó pillanatban a mérkőzésre kijelölt bíró személyét: Kovács István helyett a köztudottan Steauát pártoló és segítő Alexandru Tudort delegálták végül.

Ettől függetlenül mindenki optimista volt. Nem lehet, hogy az utolsó métereken elveszítsük a bajnokságot – mondogatták többen a stadion felé menet. Közben azon gondolkoztam, vajon miért nevezik egyesek a CFR-t magyar csapatnak. A tulajdonos már nem az – legalábbis papíron. (Merthogy egyesek tudni vélik, Pászkány Árpád áll még mindig a háttérben.) A klub vezetőségében, a csapatban, a technikai stábban sincs egyetlen magyar sem. Csupán a nézőtéren – ott viszont igencsak sokan. Állítólag jó néhány évvel ezelőtt, amikor a vasutasok kiváló eredményeket értek el, a stadionba pedig egy-egy mérkőzésre rengetegen látogattak ki, felmérést végeztek bizonyítandó, hogy a csapat „nem magyar”. Az eredmény – ismét csak állítólag – meglepő lett: 60 százalékban magyarok voltak a szurkolók. Hogy ez volt-e az eredmény vagy sem, nem lehet tudni, de a felmérés eredményét végül nem közölték. Tény viszont, hogy a stadionba most is rengeteg magyar látogatott ki: egyetemi tanártól teológuson keresztül kalotaszegi cégtulajdonosig. Arról nem is beszélve, hogy a törzsszurkolók – vagyis a galeri – egy része a KVSC 1907 zászlóval drukkol kedvenc csapatának.

Ünnepi hangulat, civilizált szurkolás

Valószínűleg ők már előre sejtettek valamit. Egyébként minden székre ki volt készítve egy fehér vagy egy bordó papírzászló, azt kellett lengetni a csapatok bevonulásakor. Amikor pedig a játékosok kiszaladtak a gyepre, a szurkolók különleges koreográfiával várták a kedvenceiket, óriási színes bannereket húztak fel a lelátókra: együtt írjuk a történelmet.

Az első félidőben kiváló hangulat uralkodott a lelátókon, kivételesen nemcsak a galeri énekelt és biztatta a csapatot, hanem időnként mások is bekapcsolódtak a szurkolásba. Ráadásul a pályán is izgalmas játék folyt. Miután azonban a sérült Bordeianu helyébe beállított Djokovic megszerezte a vasutasok vezetését, nem sok futballt láthatott a közönség. A második félidőre a szaggatott játék és az időhúzás maradt. A közönség is alábbhagyott, idegességükben a férfiak egyre másra gyújtottak rá a cigarettákra. Amit különben nem lett volna szabad. – Rúgjanak még egy gólt, hogy ne idegeskedjünk – mondogatták.

Ám

Mint ahogy az ellenfél is. Hagi fiataljai igyekeztek úgy játszani, hogy lövés még véletlenül se menjen kapura. Valószínűleg ők sem felejtették el: tavaly éppen a CFR elleni egygólos sikerüknek köszönhetik életük első bajnoki címét. Érdekes momentuma volt a mérkőzésnek a vendégszektorban ülő egyetlen szurkoló: egy Iaşi feliratú román zászlót lengetett. Utalva ezzel arra, hogy a rivális FCSB a Iaşi-ban elszenvedett vereséggel került hátrányba a táblázaton.

Alexandru Tudor sípszavát követően – Dan Petrescu szerint is a bíró meglepően tisztességesen fújt – mindenki üdvrivalgásban tört ki: a szemek s később feltételezhetően a torkok sem maradtak szárazon. Az ünneplést szerencsére semmi sem árnyékolta be. Valószínűleg álhíreknek bizonyultak azok a híresztelések, miszerint a rivális U szurkolói, valamint steauás szimpatizánsok jegyeket vettek, hogy mérkőzés közben zavargásokat vagy pánikot keltsenek.

A buli sokaknak folytatódott a helyi kocsmákban, vendéglőkben. De minden civilizált módon: nem úgy, ahogy látjuk néhány helyen, ahol a szurkolók hol bánatukban, hol örömükben mindent összetörnek vagy felgyújtanak. Bukarestben – ahogy az lenni szokott – verekedni kezdtek. A Fellegváron amúgy egyesek azzal váltak el egymástól, hogy „nos, akkor találkozunk a CFR külföldi meccsein”.

Hazafelé menet különben találkoztunk olyanokkal is, akik Andrei Cristea feliratú pólót viseltek. Ezek szerint Kolozsváron nemcsak a helyieket „foglalják imáikba” a szurkolók, hanem a 10-es mezt viselő jászvásári csatárt is, akinek a FCSB ellen rúgott gólja megnyitotta a lehetőséget a CFR negyedik bajnoki címe előtt. Úgy látszik, a páros évek szerencsehozóknak számítanak a vasutas klub történetében: 2008, 2010 és 2012 után 2018 is bekerül a bajnoki címlistára.

DigiSport vagy Gigisport?

Éjfél körül értünk haza. Azonnal bekapcsoltam a tévét, és nem igazán csalódtam. A bukaresti DigiSport (vagy inkább Gigisport?) stúdiójában azon keseregtek, vajon a FCSB miért lett harmadik alkalommal zsinórban második, s miért nem nyerte meg a bajnokságot. Közvetítették Becali hosszú sajtótájékoztatóját, amelyben elismerte, a jobbik és erősebb csapat nyerte a bajnokságot. Magára vállalta a kudarcot, és kijelentette, jövőre meg akarja vásárolni az Astránál játszó Abangot. Azt a fekete játékost, akiről éppen a múlt héten derült ki, hogy edzés közben meglopta társait, a pénzzel pedig drága órákat és öltönyöket vásárolt. – Nem probléma, hogy kleptomániás, legfennebb nagy ívben kikerüljük – mondta újságírói kérdésre reagálva Becali. Nos, nagyjából ennyit arról, hogy jövőre milyen újabb eséllyel indul harcba a bajnokságért a bukaresti együttes.

Mielőtt lefeküdtünk volna, lányom örömmel újságolta: „apa, a CFR-es dalokat, himnuszokat óvodás koromban megtanultam, de csak most kezdtem megérteni a román nyelvű szöveget.” Bizony, hosszú idő – legalábbis számunkra, szurkolók számára –, hat év telt el az utolsó bajnoki címtől. Reméljük, a következőig már nem kell olyan sokat várni.