
Örömünnep a fellegvári Dr. Constantin Rădulescu Stadionban: a CFR minden riválisát maga mögé kényszerítette
Fotó: Riti József Attila
Vasárnap este Kolozsváron többen nemcsak az egyház születésnapját ünnepelték, a pünkösdöt, hanem a helyi csapat bajnoki címét is: a CFR hosszú évek után ismét a Liga 1 legerősebb csapata lett. A román egyesülés centenáriumában a jelentős magyar szurkolói gárdával rendelkező fellegvári klub népünnepély keretében vette át a kupát. Színes riportban elevenítjük fel az est hangulatát.
2018. május 24., 13:382018. május 24., 13:38
2018. május 24., 13:392018. május 24., 13:39
A bajnokság felsőházának rájátszásában az eredmények úgy alakultak, hogy az utolsó mérkőzésen dőlt el a bajnokság. Immár nem az első alkalommal. Tavaly is hasonló volt a helyzet: az utolsó meccsek függvényében akár három csapat is megnyerhette volna a bajnokságot. – Mintha megegyeztek volna a csapatok, hogy a kiélezett csata a végsőkig izgalmas legyen – mondta több ismerősöm is. Ráadásul a felfokozott érdeklődés anyagilag is kifizetődő mindenkinek, legalábbis az érintett kluboknak, a csapatot támogató szponzoroknak, no meg a mérkőzést közvetítő tévétársaságoknak – tenném hozzá gyorsan.
Ennek jegyében telt a múlt hét Kolozsváron. Szerdán már csak a lelátók szélein levő helyekre lehetett jegyet váltani, csütörtöktől kezdve csupán a kapu háta mögötti helyekre. Vasárnap délelőttre minden jegy elfogyott, legalábbis ezt írta ki a CFR honlapjára kattintó érdeklődő.
Este – hosszú évek után – ismét az egész családdal kerekedtem fel a Fellegvárra: CFR-es sálakkal, szvetterekkel, pólókkal felszerelve. Persze nem mi voltunk az egyetlenek. Özönlöttek a szurkolók minden utcából, tömegközlekedési eszközökről, taxiból: gyermekek anyukákkal, főleg persze apukákkal, egyetemisták, idősek. Látszott, közülük sokan most először jönnek mérkőzésre, vagy legalábbis ritkán látogatnak ki a stadionba.
Öröm a gyepen. Billel Omrani, a CFR csatára algériai zászlóba burkolózva viszi a serleget
Fotó: Riti József Attila
Amíg a központból gyalog felértünk a tetőre, rengeteg ismerőssel találkoztunk. Mögöttünk az egyik – hangsúlyából ítélve székelyföldi – egyetemista magyarázta barátnőjének, hogy az 1907-ben alapított kolozsvári csapat a román egyesülés centenáriumában – egyetlen 1918 előtt alapított klubként – megnyerheti a századik alkalommal kiírt román bajnokságot.
– mondta még hónapokkal ezelőtt Gigi Becali, a FCSB támogatója. És talán ez volt az egyik olyan ok, amiért sokan úgy gondolták, a vasutas klubot nem fogják engedni, hogy bajnokságot nyerjen. Lehet, ezért is változtatták meg utolsó pillanatban a mérkőzésre kijelölt bíró személyét: Kovács István helyett a köztudottan Steauát pártoló és segítő Alexandru Tudort delegálták végül.
Ettől függetlenül mindenki optimista volt. Nem lehet, hogy az utolsó métereken elveszítsük a bajnokságot – mondogatták többen a stadion felé menet. Közben azon gondolkoztam, vajon miért nevezik egyesek a CFR-t magyar csapatnak. A tulajdonos már nem az – legalábbis papíron. (Merthogy egyesek tudni vélik, Pászkány Árpád áll még mindig a háttérben.) A klub vezetőségében, a csapatban, a technikai stábban sincs egyetlen magyar sem. Csupán a nézőtéren – ott viszont igencsak sokan. Állítólag jó néhány évvel ezelőtt, amikor a vasutasok kiváló eredményeket értek el, a stadionba pedig egy-egy mérkőzésre rengetegen látogattak ki, felmérést végeztek bizonyítandó, hogy a csapat „nem magyar”. Az eredmény – ismét csak állítólag – meglepő lett: 60 százalékban magyarok voltak a szurkolók. Hogy ez volt-e az eredmény vagy sem, nem lehet tudni, de a felmérés eredményét végül nem közölték. Tény viszont, hogy a stadionba most is rengeteg magyar látogatott ki: egyetemi tanártól teológuson keresztül kalotaszegi cégtulajdonosig. Arról nem is beszélve, hogy a törzsszurkolók – vagyis a galeri – egy része a KVSC 1907 zászlóval drukkol kedvenc csapatának.
Valószínűleg ők már előre sejtettek valamit. Egyébként minden székre ki volt készítve egy fehér vagy egy bordó papírzászló, azt kellett lengetni a csapatok bevonulásakor. Amikor pedig a játékosok kiszaladtak a gyepre, a szurkolók különleges koreográfiával várták a kedvenceiket, óriási színes bannereket húztak fel a lelátókra: együtt írjuk a történelmet.
Az első félidőben kiváló hangulat uralkodott a lelátókon, kivételesen nemcsak a galeri énekelt és biztatta a csapatot, hanem időnként mások is bekapcsolódtak a szurkolásba. Ráadásul a pályán is izgalmas játék folyt. Miután azonban a sérült Bordeianu helyébe beállított Djokovic megszerezte a vasutasok vezetését, nem sok futballt láthatott a közönség. A második félidőre a szaggatott játék és az időhúzás maradt. A közönség is alábbhagyott, idegességükben a férfiak egyre másra gyújtottak rá a cigarettákra. Amit különben nem lett volna szabad. – Rúgjanak még egy gólt, hogy ne idegeskedjünk – mondogatták.
Ám
Mint ahogy az ellenfél is. Hagi fiataljai igyekeztek úgy játszani, hogy lövés még véletlenül se menjen kapura. Valószínűleg ők sem felejtették el: tavaly éppen a CFR elleni egygólos sikerüknek köszönhetik életük első bajnoki címét. Érdekes momentuma volt a mérkőzésnek a vendégszektorban ülő egyetlen szurkoló: egy Iaşi feliratú román zászlót lengetett. Utalva ezzel arra, hogy a rivális FCSB a Iaşi-ban elszenvedett vereséggel került hátrányba a táblázaton.
Alexandru Tudor sípszavát követően – Dan Petrescu szerint is a bíró meglepően tisztességesen fújt – mindenki üdvrivalgásban tört ki: a szemek s később feltételezhetően a torkok sem maradtak szárazon. Az ünneplést szerencsére semmi sem árnyékolta be. Valószínűleg álhíreknek bizonyultak azok a híresztelések, miszerint a rivális U szurkolói, valamint steauás szimpatizánsok jegyeket vettek, hogy mérkőzés közben zavargásokat vagy pánikot keltsenek.
A buli sokaknak folytatódott a helyi kocsmákban, vendéglőkben. De minden civilizált módon: nem úgy, ahogy látjuk néhány helyen, ahol a szurkolók hol bánatukban, hol örömükben mindent összetörnek vagy felgyújtanak. Bukarestben – ahogy az lenni szokott – verekedni kezdtek. A Fellegváron amúgy egyesek azzal váltak el egymástól, hogy „nos, akkor találkozunk a CFR külföldi meccsein”.
Hazafelé menet különben találkoztunk olyanokkal is, akik Andrei Cristea feliratú pólót viseltek. Ezek szerint Kolozsváron nemcsak a helyieket „foglalják imáikba” a szurkolók, hanem a 10-es mezt viselő jászvásári csatárt is, akinek a FCSB ellen rúgott gólja megnyitotta a lehetőséget a CFR negyedik bajnoki címe előtt. Úgy látszik, a páros évek szerencsehozóknak számítanak a vasutas klub történetében: 2008, 2010 és 2012 után 2018 is bekerül a bajnoki címlistára.
Éjfél körül értünk haza. Azonnal bekapcsoltam a tévét, és nem igazán csalódtam. A bukaresti DigiSport (vagy inkább Gigisport?) stúdiójában azon keseregtek, vajon a FCSB miért lett harmadik alkalommal zsinórban második, s miért nem nyerte meg a bajnokságot. Közvetítették Becali hosszú sajtótájékoztatóját, amelyben elismerte, a jobbik és erősebb csapat nyerte a bajnokságot. Magára vállalta a kudarcot, és kijelentette, jövőre meg akarja vásárolni az Astránál játszó Abangot. Azt a fekete játékost, akiről éppen a múlt héten derült ki, hogy edzés közben meglopta társait, a pénzzel pedig drága órákat és öltönyöket vásárolt. – Nem probléma, hogy kleptomániás, legfennebb nagy ívben kikerüljük – mondta újságírói kérdésre reagálva Becali. Nos, nagyjából ennyit arról, hogy jövőre milyen újabb eséllyel indul harcba a bajnokságért a bukaresti együttes.
Mielőtt lefeküdtünk volna, lányom örömmel újságolta: „apa, a CFR-es dalokat, himnuszokat óvodás koromban megtanultam, de csak most kezdtem megérteni a román nyelvű szöveget.” Bizony, hosszú idő – legalábbis számunkra, szurkolók számára –, hat év telt el az utolsó bajnoki címtől. Reméljük, a következőig már nem kell olyan sokat várni.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
szóljon hozzá!