Camora, a rekorder csapatkapitány

Amikor nyolc évvel ezelőtt a kolozsvári CFR csapatában először lépett pályára az uruguayi Alvaro Pereira, és egy hosszú sprint után mindenkit kicselezve alig centikkel lőtt az ellenfél kapuja mellé, a sajtótribün minden újságírója egyöntetűen kiáltott fel: ez a játékos a jövő szezont már nem a vasutasok színeiben fogja végigjátszani. És így is volt. Az uruguayi szélső a Portóhoz került, pótlására pedig Portugáliából egy új játékos került a Fellegvárra. Akkor még senki nem tudta, hogy a vékonyka, törékenynek tűnő balhátvéd – az akkor idolként tisztelt szintén portugál Caduhoz hasonlóan – történelmet fog írni.

Mário Jorge Malino Paulino – közismertebb nevén Camora – hét év alatt immár több mint 200 mérkőzést játszott a kolozsvári csapatban. Ezzel pedig átadta Ricardo Cadu kolozsvári rekordját a múltnak. Cadu és Tony mellett pedig ő a harmadik portugál, aki a CFR csapatkapitányi karszalagját viselheti. És nem véletlenül. Cadu 2014-ben történt távozása után fel sem merült, hogy a tisztség más játékost illessen. A sport iránti alázata, küzdőképessége, a vezetők és a társak iránti tisztelete szinte predesztinálta a kapitányi tisztre.

Nem volt könnyű eljutnia ebbe a pozícióba. Legkisebb gyermekként kiskorában neki jutott a feladat, hogy – az iskolát 16 évesen abbahagyva – állás után nézzen, és édesanyját eltartsa. Két éven keresztül napi nyolc órát dolgozott egy termopán ablakokat készítő és forgalmazó cégnél, délután pedig edzésre jelentkezett a helyi csapatnál szülővárosában, Samora Correiában. Innen ered különben a beceneve is. Gyermekként ugyanis sokat járt a helyi csapat meccseire, egy alkalommal pedig tévesen ejtette ki szülővárosának nevét: Samora helyett Camorát mondott.

A manchesteri csoda

Nemsokára felfigyelt rá a Braga csapata, amely megvásárolta, és kölcsönadta a Valdevezbe. Innen az elsőosztályban szereplő Beira-Mar csapatához került, közben pedig megjárta az alsóbb osztályban szereplő Pam­pil­hosát. A Naval együttesénél három évet töltött. Amikor pedig a csapat kiesett a portugál elsőosztályból, Camora Kolozsvárra került. A CFR színeiben pedig – a csapat jó eredményeinek is köszönhetően – egyre jobban játszott, egyre több mindent ért el. 2012-ben részese volt annak a történelmi teljesítménynek, amelyet nemcsak Kolozsváron, hanem Romániában is úgy emlegetnek, mint a manchesteri csoda.

Az Old Traffordon 1–0-ra megnyert mérkőzés óta sok év telt el, az akkori csapatból már csak Camora maradt, de ennyi év távlatából is különös érzésekkel emlékszik vissza az Álmok színpadán eltöltött 90 percre. „Manchesterben olyan játékosokkal léphettem pályára, akiket addig csupán a tévéből ismertem. Nagy élmény volt Rooney vagy Van Persie ellen játszani, örvendtem, hogy ilyen magas szintre eljutottam. Azt a mérkőzést soha nem fogom elfelejteni” – nyilatkozta a balhátvéd.

Minden csábítás ellenére Kolozsváron maradt

De a portugál játékost nem azért kell szeretni vagy tisztelni, mert külföldiként a legtöbb meccset játszotta bordó mezben. Nem azért, mert eljött Nyugatról az ismeretlen keleti tömbbe és immár hetedik éve itt játszik. Nem azért, mert a bajnokság egyik – ha nem a legjobb – balhátvédje. Nem azért, mert mindig tisztelettel nyilatkozik az ellenfelekről, mert jól megtanult románul, vagy mert mindig a legnagyobb erőbedobással harcol a pályán. Nem. Hanem talán valami egészen másért. Egy olyan dologért, amit a mai világban kevés sportoló tesz meg a klubjáért. Amikor a fellegvári alakulat a csődvédelmi eljárás alá került, nem jelentette fel a klubot, nem menekült el más csapathoz, holott számos külföldi ajánlat érkezett számára. Sőt, beleegyezett abba, hogy fizetését drasztikusan csökkentsék. Pedig az egyik ciprusi sztárcsapat havi 7 ezer euróval többet ígért neki. Ő mégis maradt a CFR-nél. Szegény sorból verekedte fel magát a sport révén, megtanulta értékelni a pénzt, a csábító ajánlatok ellenére azonban mégsem a könnyebb és az anyagilag kecsegtetőbb utat választotta, hanem a göröngyöset. Vállalta, hogy a nehézségek ellenére is marad a vasutasok játékosa.

„Örvendek, hogy itt maradhattam Kolozsváron, úgy érzem, jó döntést hoztam” – nyilatkozta Camora, aki játékával és hozzáállásával igyekezett segíteni a csapaton. Biztos pont volt a keretben, a pályán és azon kívül is. Akire minden játékos és edző számíthatott. Igaz, döntéséhez talán az is hozzájárult, hogy megkapta a román állampolgárságot, és szeretett volna bekerülni a román válogatottba. Ez azonban a román szövetségi kapitány körüli folyamatos bizonytalanság miatt nem jöhetett össze. „Mindent, amit elértem, Romániának köszönhetem. Már úgy érzek, mint egy román, és a sport befejezése után is itt szeretnék tevékenykedni” – árulta el elképzeléseit menedzserének, Sergio Guedesnek.

Ja, és még valami. A CFR jelenlegi keretében számos olyan játékos van, aki mindezek ellenére mégis többet keres, mint a portugál szélsőhátvéd. Amely bizonyos szempontból talán érthetetlen. De Camorát ez sem zavarja. Ő továbbra is a vasutasok csapatkapitánya marad. Ki tudja, meddig?