2015: csodák és csalódások éve a magyar sportban

Számos kvalifikációs világbajnokságot és Európa-bajnokságot rendeztek 2015-ben, amelyek a magyar szurkolókban vegyes érzelmeket ébreszthettek. Ökölvívás, cselgáncs, súlyemelés és birkózás tekintetében kevés örömre adtak okot a versenyzők. Az asztanai cselgáncs világbajnokságon csupán hetedik helyezést értek el a csapat tagjai, a riói kvóták egy része szerencsére mégsem veszett el. Kiábrándítóan szerepelt a 20 fős birkózócsapat is Las Vegasban, miután csupán egyetlen kvótát sikerült szereznie a brazíliai olimpiára, a legnagyobb meglepetést a korábbi világbajnok Sastin Mariann szereplése okozta, aki korán búcsúzott a viadaltól. Az ökölvívó szakág még ennél is kevesebbet mutathat fel: a Katarban rendezett vb-n a magyarok egyetlen értékelhető eredményt sem értek el, így a riói szereplés ebben a sportágban is a homályba vész.

Valamivel jobb eredményt értek el Moszkvában a vívók. Az orosz fővárosban rendezett világbajnokságon a 42 éves párbajtőröző Imre Géza aranyat, a kardozó Márton Anna pedig bronzérmet szerzett, ezzel a csapat az éremtáblázat ötödik helyén végzett, ám a szakemberek az elért eredményekkel nem lehettek elégedettek, hiszen sem a női, sem a férficsapat nem remekelt egyetlen (tőr, párbajtőr, kard) fegyvernemben sem. Az év csalódásai közé tartozik a talajtorna vb-n elért rendkívül gyenge szereplés, ennek következtében ugyanis Berki Krisztiánnak nem sikerült kijutnia Rióba, pedig arra készült, hogy Brazíliában megvédi londoni olimpiai aranyát. A csalódásokat a női kézilabda-válogatott szereplése zárta: Németh András tanítványai a vb-k történetének leggyengébb szereplésén vannak túl, mindössze a 11. helyet szerezték meg.

Összelapátolt kvóták

Az atlétikai vb-n 207 nemzet sportolói álltak rajthoz. Magyarország a helyezést szerzett 68 ország közül a 24. lett. „A 24. hely a pontversenyben óriási teljesítmény, az pedig 2003 óta nem fordult elő, hogy három magyar versenyző az első hatban zárjon” – nyilatkozta Spiriev Attila szakmai igazgató hozzátéve, hogy az európai nemzetek között a 12. lett a válogatott, többek között olyan országok küldöttségei végeztek mögötte, mint a spanyol, az olasz, a görög. Úgy látszik, az már más kérdés, hogy a szurkolók megszokták: az utóbbi világversenyeken diszkoszvetésben vagy kalapácsvetésben még egy-egy érem is „becsúszott”.

Érem nélkül, egy férfi és egy női olimpiai kvótával térhettek haza az angliai öttusa Európa-bajnokságról Pálvölgyi Miklós tanítványai, így összességében nem lehettek elégedettek a Bath-ban nyújtott teljesítményükkel. Az egykor sikersportágként számon tartott öttusa az utóbbi években egyetlen világversenyről sem szállítja a korábban megszokott aranyakat, érmeket. Mindez nem mondható el a kajak-kenuról, hiszen magyar érem-, de főleg kvótaeső hullott Milanóban a kvalifikációs világbajnokságon. Storcz Botond tanítványai ezúttal az éremtáblázat harmadik helyére kerültek a németek és fehéroroszok mögé, több számban is az „elvárt” arany helyett gyengébb szereplés jutott osztályrészül egy-egy egységnek, de a szövetségi kapitány elmondása szerint a csapat azért teljesített jól, mert szinte minden versenyszámban sikerült olimpiai részvételt kiharcolni.

Ha már a vizes sportoknál tartunk, az úszást feltétlenül meg kell említeni. Néhány kiváló versenyzőnek köszönhetően ugyanis a magyar úszás soha nem látott magasságokba tört. A csapat a kazanyi világbajnokságon a medencés számokat véve figyelembe az éremtáblázat hatodik helyén végzett olyan nagyhatalmakat megelőzve, mint Németország, Japán, Oroszország vagy Olaszország. Ráadásul Magyarország a vb-k történetében soha nem szerzett olyan sok érmet, mint idén nyáron (3-4-2). Az i-re a pontot a magyar úszók december elején tették fel, amikor a rövidpályás Európa-bajnokságon 11 arannyal első ízben az éremtáblázat élén végeztek.

Csoda jégen, parketten, gyepen

Az előbbi sikereket ugyan nem árnyékolja be, de mindenféleképpen sok szurkoló szemében felülmúlja néhány csapatsportágban elért történelmi siker. Az első a jégkorongozókhoz fűződik: áprilisban a lengyelországi tornán a sportág történetében második alkalommal került fel a világelitbe a magyar válogatott. Rich Chernomaz kanadai szövetségi kapitány tanítványai 2008 után ismét a világ legjobb 16 csapata közé jutottak. A jégkorong Magyarországon rendkívül gyors ütemben fejlődik, a válogatott sikeréhez azonban ezúttal több honosított – kanadai, szlovákiai származású – játékos is hozzájárult.

A másik történelmi siker a női röplabdásokhoz fűződik: miután megnyerték az Európai Ligát, 28 év után ismét kijutottak az Európa-bajnokságra. Jan de Brandt belga szövetségi kapitány vezetésével pedig a lányok csoportjukból továbbjutottak, a nyolcaddöntőben a németek jelentették a végállomást.

Hosszú évek után sikerült újra kijutnia a futsal válogatottnak is egy Európa-bajnokságra. Egy 2–2-es romániai döntetlent követően a magyarok egy idegtépő mérkőzésen, kétszer 5 perces hosszabbítás végjátékában 3–3-as állásnál az utolsó másodpercben lőtt góllal kvalifikálták magukat a februári kontinensviadalra. „Ha ezt a mérkőzést könyvben megírta volna valaki, biztosan nem tudta volna ennél jobban megalkotni – nyilatkozta Sito Rivera spanyol szövetségi kapitány. – Rengeteget dolgoztunk és gyakoroltunk. A játékosok kisebb-nagyobb sikerrel mindent megtettek, amit kértem tőlük, ezért megérdemelték a sikert!” A futsal válogatott különben nemrég a vb-selejtező csoportjából is továbbjutott, jövő márciusban pótselejtezős mérkőzést vív, hogy részt vegyen a kolumbiai világbajnokságon. A legnagyobb siker azonban valószínűleg a legnépszerűbb sporthoz, a nagypályás labdarúgáshoz kötődik, hiszen a magyar válogatott 44 után, hosszú selejtezősorozat és páros pótselejtezős mérkőzés után jutott ki a jövő évi franciaországi Eb-re. A siker kulcsa Dárdai Pál mellett szintén egy külföldi szakember nevéhez fűződik. „Mindenki fantasztikus volt, teljesen megérdemelten jutottunk ki” – értékelt a német Bernd Storck. – „Tudom, milyen régóta vártak a magyar szurkolók erre a sikerre. Eljött az ünneplés ideje!”