A digitális eszközök hétköznapi elemeivé váltak az oktatásnak
Fotó: Iktsenteret.no
A nemzetközi tanulói teljesítményt mérő PISA felmérésein rendszeresen az észak-európai országok diákjai szerepelnek a legjobban. A finn és norvég iskolákban hol bent zokniban, hol kint a természetben tanulnak a diákok. Nina Eslami norvégiai tanárnőt kérdeztük: miért szeretnek az északi gyerekek iskolába járni.
2017. szeptember 22., 21:372017. szeptember 22., 21:37
2017. szeptember 22., 21:432017. szeptember 22., 21:43
„Az észak-európai oktatás minősége kéz a kézben jár a skandináv államok jóléti állapotával és a szociális demokráciára való törekvésekkel” – nyilatkozta lapunknak Nina Eslami, a norvég fővárosban, Oszlóban szociológiát, történelmet és norvég nyelvet, irodalmat oktató tanárnő. A Hellerud középiskolában dolgozó pedagógus kiemelte:
Az iskolák nemcsak a tudás átadásának hagyományára figyelnek, hanem elsősorban arra, hogy a mindennapi élethez szükséges információkkal vértezzék fel az új nemzedékeket. A skandináv államokban „életképességre való nevelésként” hivatkoznak erre az alapelvre, amely az óvodától a középiskoláig meghatározza a teljes oktatási rendszert.
A szabadban tartott tanórák miatt a norvég gyermekek ujjongva járnak iskolába
Fotó: Dnsr.ro
Az évi tanítási napok és a heti órák száma nem sokban tér el a román tanügyre jellemző rendszertől, egy norvég diák átlagosan 190 tanítási napon vesz részt, ugyanakkor hetente átlagosan 22–24 órát tartózkodik az iskolában. A rendszeres kirándulások az oktatás szerves részét képezik: múzeumokba, farmokra látogatnak el, de síelni, sátrazni is rendszeresen járnak a szülők minimális anyagi hozzájárulása mellett: legtöbb norvég iskola még a sátrakat is biztosítja a kirándulásokhoz. A közoktatás ingyenes, segédeszközökből is legtöbbet az iskolák biztosítanak, a szülőknek alapvetően nem kerül sokba gyermekük taníttatása. Az intézmények évente legalább háromszor szerveznek kirándulást, néhány általános iskolában minden héten kiviszik a gyerekeket a szabadba, és az időjárástól függetlenül odakint tartják meg a tanórát, testközelből bemutatva a fellelhető állatokat, növényeket, természeti jelenségeket.
A tanárnő szerint a rugalmas, költöztethető tanórák szükségességét szigorúan szabályozza a norvég oktatási törvény, amely lehetővé teszi, hogy az iskolaigazgató szükség esetén egy tantárgy óraszámaiból is elvegyen, és egy másikhoz adja azokat, így minden iskola a saját diákjainak képességei szerint alakíthatja az órarendet. A skandináv államokban az oktatási törvény és az annak fejet hajtó tanárok igyekeznek elsősorban a diák javát és nem a tanerő kényelmét szolgálni.
A román oktatáshoz hasonlóan Norvégiában sem tartják jó ötletnek, hogy az elemisták kedvét jegyekkel vegyél el a tanulástól, így számok helyett minősítéseket kapnak, amelyek azonban formális visszajelzések a diák munkájáról. Míg nálunk az elégséges vagy az elégtelen ugyanolyan iskolautálatot válthat ki, mint később egy négyes osztályzat, addig a norvég oktatók a tanulóknak rövid mondatokban összefoglalják, hogy mennyire sikerült jól a feladatot teljesíteni, illetve miben lehetne még javítani.
„Az értékelő visszajelzések elsősorban a diák képességeire összpontosítanak, nem pedig arra, hogy mit rontott el” – magyarázta Nina Eslami. Hozzátette:
Céljuk ugyanis az, hogy növeljék a diákok érdeklődését a tantárgyak iránt, nem pedig az elkedvetlenítésük néhány olyan jeggyel, amelyet az ottani diákok egyébként nem használnak fel. Az oktató elmagyarázta, hogy a tudás egyenes úton történő átadását célzó tanárközpontú oktatást az elmúlt tíz év alatt közreműködő tanítási formává alakították át Norvégiában. A tanár elsősorban tanácsadóként és irányítóként működik, főleg, hogy a digitális eszközök és az internet mára olyan hétköznapi elemeivé váltak az észak-európai oktatásnak, mint egy ceruza. Nina Eslami a Finnországban is működő pedagógusközpontú oktatást látja előnyösebbnek. Úgy fogalmazott: a diákok gyakran nagyobb stabilitást kapnak a tanárközpontú módszer során, Norvégiában azonban a módszer kiválasztásánál többnyire szabad kezet adnak a tanároknak.
Az északi államban sem minden tanítási nap fenékig tejfel: az átlagosan harmincas létszámú osztályokban tanító pedagógusok igyekeznek megértetni a minisztériummal, hogy egy tanerő ideális esetben 15 diákkal tud egyszerre foglalkozni, éppen ezért akadnak olyan iskolák, ahol ideiglenes megoldásként a diákok haladására figyelő második tanár is részt vesz az órán a főoktatóval egyszerre. Szükség esetén minden iskola alkalmaz kisegítő oktatókat, akik egy-egy órán a segítségre szoruló diákokkal – mentálisan hátrányos helyzetű, diszlexiás, hiperaktív vagy a norvég nyelvet még alig ismerő bevándorló gyerekekkel –foglalkoznak, hogy felzárkóztassák a többiekhez, akiknek így nem kell lemaradniuk társaik miatt. Speciális iskolák ugyanakkor Norvégiában is működnek.
Nina Eslami elmondta: sem az oktatás minőségét, sem a vizsgák nehézségi szintjét tekintve nincs különbség az állami és a magániskolák között. Így Norvégiában kevés az esély arra, hogy valaki sikeresebb karriert fut be, ha szülei drága magánintézménybe járatják. Nem meglepő tehát, hogy a legtöbb norvég diák közintézményben tanul, és kevés a magániskola. A tanárnő szerint éppen ezt az északi modellt ássák alá az egyre szaporodó és a közoktatási módszerektől eltérni akaró svéd magániskolák. Norvégiában a finn rendszer az útmutató, bár Eslami sajnálja, hogy a kormány csak az olcsón megvalósítható elemeket építi be az oktatásba: ilyen többek közt az egyenlőség elve, a diákok származási hátterének figyelmen kívül hagyása és a rugalmas tanórák, amelyek a norvég és a finn oktatás közös elemei.
„A norvég szülők és diákok olyannyira hisznek a közoktatásban, hogy a legtöbb tehetősebb család sem látja értelmét annak, hogy drága magániskolába küldje gyermekét” – magyarázza a tanárnő. Míg Romániában az utálattal és a reggeli gyomorideggel szokás társítani az iskolát, Norvégiában a gyerekek élvezik a tanítási napokat, amelyek nyilván könnyebbek és érdekesebbek. Minden teremben van okos tábla, szükségszerűen felhúzható fal, az iskolák legtöbbjében a tanulók lehúzzák a cipőiket és egész nap meleg, tiszta, szőnyeggel borított termekben érezhetik otthon magukat, a kisebbeknek pedig tematikus termek állnak a rendelkezésükre, hogy szünetekben gyurmázhassanak, rajzfilmet nézhessenek, táncolhassanak, vagy éppen főzni tanulhassanak, ha nem akarnak az udvaron játszani. Az iskola nemcsak füzetet és könyvet, hanem tárolásra alkalmas szekrényt is biztosít. A norvégiai diákok ritkán szorulnak arra, hogy hazavigyék a házi feladatot, de ha mégis, akkor egy-két tantárgy felszerelése nem jelent cipekedést. A tanárok számára a színes lapoktól kezdve mappákig, fénymásolószobáig minden segédeszköz elérhető az intézményben. A diákok általában fél kilencre–kilencre mennek iskolába, a tanárok pedig hetente többször is értekezletet tartanak, amelyeken megosztják tapasztalataikat, és igyekeznek segíteni egymásnak. Délutáni közös tanulással és ebédszünettel együtt mind a diák, mind a tanár minden nap, legkésőbb fél ötre otthon van. Az iskolában feladatozás közben zenét is hallgathatnak a tanulók, ha úgy könnyebben megy a munka. Bár minden általános iskolában nincs ebédlő, a norvég középiskolák között szinte alig találni olyan intézményt, amely ne tudna ebédet adni diákjainak.
A diákok alapvetően tisztelik oktatóikat, akiknek nincs szükségük durva hangnem alkalmazására. A szülőkkel a tanárok félévente beszélgetnek el a gyermek képességeiről: hogyan, miben érdemes jobban ráfigyelni, milyen érdeklődési körben ügyesebb. Szakosodásuk előtt – a szakiskolába vagy az egyetemre történő beiratkozásuk előtti éveikben – a diákok ízelítőt kapnak a különböző szakmai irányokból, tudományágakból. A norvég oktatás célja a világ megismertetése, a kritikus gondolkodás, az együttműködés fejlesztése, a rendelkezésükre álló technológia használatának megtanítása. Az észak-európai oktatás alapelve, hogy a gyermek úgy tanul a leghatékonyabban, ha szabadon, a tanárok által kicsit irányítva, terelgetve maga tapasztalja meg a világot. Ugyanakkor a gyerekeiket túlhajszoló szülőkre is kevés példát találni Norvégiában: ott az egyetemi diplomát ugyanis nem halmozzák a fiatalok, csak valóban indokolt esetben szerzik meg. Az észak-európai államban ugyanis egy tapasztalt, precíz kőműves is kereshet annyit, mint egy könyvelő vagy tanár, a szakmák nagyobb elismertsége miatt pedig a diákok körében egy szakácsképző szakosztály is ugyanolyan népszerű, természetes választás, mint a kémikusi egyetemi alapképzés.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy „mini nyugdíjjal” indult Balin, dán repülőjegy-lemondással folytatódott, és végül Ausztráliában kapott új irányt a sepsiszentgyörgyi fiatal házaspár története.
A március elején megszokott átlagokhoz képest néhány fokkal melegebb, enyhe, tavaszias idő várható az előttünk álló hét napban; csupán az éjszakai hőmérsékletek süllyednek fagypont alá.
Szabó Szilárd táncpedagógus-koreográfus feleségével, Németh Ildikó néptáncművész-oktatóval a Fejér vármegyei Tordason lakik. Az erdélyi táncok kiváló ismerőjeként és oktatójaként a házaspár gyakran megfordul Erdélyben is. Velük beszélgettünk.
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
A méhészetből származó jövedelmének jelentős részét szenvedélyére fordítja egy hármasfalusi gazda: több mint egy évtizede régiségeket gyűjt, és otthona egyik szárnyát valóságos kiállítótérré alakította.
Egy gombolyag fonal, csendes téli esték és nemzedékeken át öröklődő tudás – innen indult, mára pedig saját, szeretettel teli alkotói világgá formálódott. A horgolt figuráktól Szabó Anita beszélt az Erdélyi Naplónak.
Közel négy év elteltével is homály fedi, ki vagy kik perzseltek meg, majd dobtak ki levélszavazatokat Maros megyében, a 2022-es magyarországi választások előtt nem sokkal. A Maros megyei ügyészségtől megtudtuk, a tetteseket nem sikerült azonosítani.
Miközben az éjszakák még téliesen fagyosak maradnak, péntektől látványosan melegednek a nappalok, hétvégére akár 15 °C-os csúcshőmérséklet is várható. A tavasziasan meleg időjárás kitart a jövő hét első felében is.
Csapatmunkára és kommunikációra épülő, intenzív és figyelemlekötő játékra számíthatnak azok, akik a Szatmár Megyei Múzeumban járva „lemerészkednek” a pincébe is. Itt ugyanis Románia első, nemrég újranyílt szabadulószobája fogadja őket.
Folyamatos lehűlés, valamint esőben, havasesőben és hóban gazdag csapadék jellemzi az előttünk álló hetet. A télies hidegek elmúltával a jövő héttől számíthatunk enyhülésre.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!