A román tanügy a Ceauşecu-rendszer grandomániáját örökölte
Fotó: Pál Árpád
Negyvennégy évet tanított főállásban fizikatanárként Marosvásárhelyen, és a rendszerváltás után saját bőrén tapasztalta meg, mit jelent a közoktatás politikai alárendeltsége. Tőkés Andrással a tanügyi rendszer néhány rendellenességét vettük górcső alá.
2018. április 13., 14:202018. április 13., 14:20
2018. április 13., 14:292018. április 13., 14:29
Közismert tény, hogy a romániai oktatás a padlón hever, semmilyen szempontból nem felel meg a kor elvárásainak. A cégek képviselői arra panaszkodnak, hogy nincs megfelelő szakmunkásképzés, ezért egyre több területen óriási a szakképzett munkaerőhiány. Nem jobb a helyzet a felsőoktatásban sem. Igaz, az utóbbi években a tanügyminisztérium megtizedelte a diplomagyárakként működő, tudás nélkül egyetemi oklevelet áruló magánegyetemek hálózatát, de az állami egyetemi képzés sem sokkal eredményesebb. Ezt a doktori dolgozatokat százával összemásoló dilettánsok hada fémjelzi leginkább. Az egyetemek padjaiból kikerülő fiatal diplomások többségének semmiféle gyakorlati tudása nincs, mert a felsőoktatás is rég eltávolodott a cégek valós elvárásaitól.
Egyre többen teszik fel a kérdést: mi lehet a valós oka a romániai tanügy lejtmenetének? A témát a 44 évig Marosvásárhelyen főállásban, és azóta besegítő fizikatanárként dolgozó Tőkés Andrással jártuk körül, aki a rendszerváltás óta a román tanügy reformját vagy, ennek hiányában a magyar tanügyi rendszernek a románról való leválását szorgalmazza. Úgy véli, a mostani áldatlan állapotok évtizedekkel korábbra nyúlnak vissza:
Tőkés András a rendes és a „potyatantárgyakról”
Fotó: Mediafax
Az oktatás négy-öt alaptantárgyból állt – matematika, fizika, kémia, biológia –, és minden más potyatantárgynak számított. Mivel az egyetemek többségére ezekből az alaptantárgyakból kellett felvételizni, erre épült rá a tanárok feketetevékenysége, a párhuzamos magánoktatás, ami némiképp eltakarta a tanügyi rendszer súlyos hiányosságait. „A kommunizmus utolsó évtizedében az egyetemi felvételi nehézségi foka öt-tízszerese volt a mainak, így alakulhatott ki a magánórákat adó slágertanárok kasztja, akárcsak az orvosok vagy a mérnökök körében. Torz volta ellenére a rendszer társadalmi igényeket elégített ki” – magyarázza a marosvásárhelyi tanár.
A társadalom 1989 után radikálisan megváltozott, az új elvárásokhoz azonban a tanügy nem alkalmazkodott. Mivel nem idomult a társadalmi igényekhez, kicsúszott a lába alól a talaj. A rendszerből eltűnt a biztos pont. Azon kívül, hogy a tankönyvekből kivették a pártfőtitkár fényképét, a rendszerváltás után még hosszú évekig a kommunizmusban nyomtatott könyveket használták. „Amikor a lányom 1997-ben érettségizett, megkérdeztünk egy egyetemi tanárt, hogy földrajzra miből készüljön. A tankönyvből, ahol még az szerepelt, hogy a Szovjetunió mennyi búzát termel és a gyulakutai erőmű Maros megye ipari gyöngye? Ekkor ugyanis már egyik sem létezett”.
Tőkés András még nagyobb gondnak tartja, hogy a reáltantárgyak jelentős része ugyanaz, mint 1989 előtt. Az addig potyatantárgyaknak tartott idegen nyelvek vagy az informatika főtantárggyá lépett elő. A Ceauşescu-rendszer grandomániája a tanügyben többek között a matematika- és fizikaoktatásban nyilvánult meg, amit a rendszerváltás után teljes egészében átvettek.
Fogalmuk sincs, miért kell például integrálniuk. Tőkés szerint hasonlóan félresikerült a tizenkettedikes fizikaoktatás is, amelyben olyan tételek is vannak, amit pályafutása alatt néhány zseni értett meg, aki országos versenyekről hozott díjakat. Ez az oktatás teljesítményellenes, hiszen néhány kiemelkedően tehetséges fiatalt leszámítva a többség számára nem nyújt kézzelfogható tudást.
„A romániai tanügy legnagyobb baja, hogy nincs a rendszerben elképzelés. Az elmúlt 28 év reformjai zömmel abban merültek ki, hogy évről évre különböző dátumokon kapják a diákok a vakációt, de más lényegi változás nem történt. A tanügy nem a társadalmi igények kielégítésére törekszik” – fogalmaz Tőkés. Párhuzamos példaként az úthálózatot említi, amelynek fejlesztéséről szintén nincs országos elképzelés, csak tűzoltómunka folyik. Mivel semmi nem felel meg a társadalmi és a helyi közösségi igényeknek, az általános káoszból a tanügy sem kivétel. E mentalitásnak lett az áldozata a marosvásárhelyi katolikus gimnázium is. Tőkés András szerint Romániában a kézenfekvő közösségi elvárásnak csak úgy lehet megfelelni, ha ezt felsőbb szinteken valaki akarja. Példaként említi, hogy ha a fürdőhelyéről híres szovátai iskolában a helyiek turisztikai osztályt szeretnének indítani, akkor mindenekelőtt pártfogásra van szükségük. Ha történetesen nem odavalósi egy szenátor vagy a megyei tanácselnök – aki ennek érdekében odaszól az illetékes szervekhez –, a próbálkozás esélytelen. A tanügyi rendszer nem a társadalmi elvárásnak, hanem személyek kívánságának és érdekeinek felel meg.
A rendszerváltás után ugyanis az RMDSZ emberei behálózták a tanügyet. Ahol megtehették, a számukra megfelelő tanárokat juttatták iskolaigazgatói székhez, akiket nem szakmai képességeik, hanem szolgalelkűségük és megbízhatóságuk alapján választottak ki. E politikailag ellenőrzött rendszerben egy nem RMDSZ-es pedagógusnak – aki ráadásul nyilvánosan fogalmazott meg ellenzéki elképzeléseket – nem osztottak lapot. Tőkés a saját példáját hozza fel: öccsének, Tőkés Lászlónak az 1989-es decemberi meghurcolása idején is megmaradhatott osztályfőnöknek a Bolyai Farkas Líceumban, de a rendszerváltás után, amikor szembehelyezkedett az RMDSZ politikai vonalvezetésével, az iskola akkori igazgatója megtiltotta neki az osztályfőnökséget, nehogy félrenevelje a gyerekeket. Politikai meggyőződése miatt a pedagógusszövetség megyei szervezetének éléről is le kellett mondania, különben a szervezet nem pályázhatott sikeresen. Tőkés erre így emlékszik: „Borbély László, az RMDSZ erős embere megüzente kollégáimnak, hogy ha nem távozom, akkor ellehetetlenítik a szervezet működését”.
„1990-ben egy jól képzett, kiváló magyar iskolaigazgatói közösség volt Erdély-szerte tanügyi intézményeink élén, amíg a politikum bele nem szólt kinevezésükbe, és helyükbe be nem ültette saját embereit. Ugyanez figyelhető meg az erdélyi tanfelügyelőségekben is. A jó magyar szakembereket legtöbb helyen felváltották a politikailag kinevezettek, akiknek egy erényük van: megfelelni kinevezőik elvárásainak. Példa erre a Maros megyei főtanfelügyelő-helyettes asszony, aki egy román tannyelvű osztályban volt a diákom, és az RMDSZ megbízásából ő képviseli a magyar oktatást, pontosabban ő tolmácsolja a román főtanfelügyelő elvárásait a magyar iskolákkal szemben” – magyarázza Tőkés a magyar oktatási rendszer rendellenességeit.
A romániai oktatásra tökéletesen ráillik „a fejétől büdösödik a hal” közmondás. A fentről jövő nyomásnak kevés tanár tud ellenállni. Tőkés András több történetet is elmesél, álljon itt két ékes példa. Marosvásárhely egyik előkelő román informatikaosztályában helyettesített egy évig, ahol a naplóban csak 9-es és 10-es jegyek hemzsegtek, mígnem év végére kiderült, hogy fizikából legalább ötön-haton bukásra állnak, annyira gyenge volt a diákok felkészültsége.
A magyar iskolákban ennyire mégsem működik a lefizetés, de ott is sok a vidékről érkező, könnyen osztogatott jegyekkel elkábított diák, akit hidegzuhanyként ér, amikor valós tudásával szembesül. „Olyan színtízes diákom is volt a Bolyaiban, aki magyar iskolaigazgató gyerekeként került hozzánk kilencedikbe, és mire a tanév derekára értünk, a legtöbb jegye hármas és négyes volt. A gyerek lelkileg összeroppant az önbizalomhiány miatt, úgy kellett újra elindítani és felzárkóztatni a többihez. „Ezek az egyéni esetek országos szinten óriási tömeget jelentenek, ami jól mutatja a tanügyi rendszer meghasonlását és gyenge színvonalát”. Tőkés András úgy véli, nincs román államérdek a tanügy megreformálására. Ha volna ilyen, akkor a román nyelvtanulást nem használnák kínzóeszközként a magyar diákokkal szemben. Ezen a hibás rendszeren az erdélyi magyar tanügy átgondolt stratégiával tudna felülemelkedni, ha ebben magyar politikusaink partnerek és nem ellendrukkerek lennének.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!