2013. április 26., 12:492013. április 26., 12:49
Tulajdonképpen azt kaptuk, amire számítottunk. Mintegy másfél órányi hangulatos muzsikát. Talán azzal a lényeges különbséggel, hogy ezidáig csak egy ismert és kedvelt zenekar nyújtotta az élményt, néhány hete pedig immár Kossuth-díjas művészek szolgáltatják ugyanazt a muzsikát. Nem világzenét – ahogyan sok zenekar esetében manapság szokás mondani –, nem csak hiteles és színvonalas népi muzsikát, hanem mindent, amiért oly sokan szeretik a Csík zenekart.
Nemrég befejeződött erdélyi turnéjuk talán nem is tartogatott tartalmi újdonságokat. Elhangzottak a Presser Gábor, Quimby, Illés, Hobó Blues Band-átvételek, feldolgozások, a szvingesített mezőségi, magyarpalatkai lassú cigány-tánc. De természetes szépségében hallgathattuk a Balla Anti bácsi nyomán csak jobbágytelki himnuszként emlegetett csárdásdallamot is, az ugrós muzsikát, a bonchidai, kalotaszegi, széki dalokat és amolyan sokadik habrétegként a tortán a felcsíki hejszát is szaxofon, gitár és tangóharmonika hármas tolmácsolásában.
Kell ez, nem kell ez? A közönség vevő rá, és amint maga a zenekarvezető Csík János is vallja: talán így is lehet népszerűsíteni a magyar népzenét. Populárissá tenni, és akkor talán ily módon válik népdalkincsünk a nép zenéjévé. Burokba zárt folklórból, sokak által kedvelt dúdolgatott és esetleg dédelgetett közkinccsé. És ha már Csík Jánost emlegetjük: sajátos, már-már orrhangúnak nevezhető előadásmódja, hangszíne a zenekar egyik megkülönböztető „védjegye\", de bizonyára senki sem nevezné egyhangúnak. Bár külön-külön mind a hét zenekari tag elismerést érdemel, hadd álljon itt egy prímás őszinte gratulációja egy kontrás előtt – népzenei berkekben, még ha viccesen is, de nem szokás ilyesmi. Le a kalappal Kunos Tamás produkciója előtt.
Akinek nem adatott meg ezúttal meghallgatni a Csík zenekart, augusztusban megteheti Kolozsvár főterén a Kolozsvári Magyar Napokon.
A március elején megszokott átlagokhoz képest néhány fokkal melegebb, enyhe, tavaszias idő várható az előttünk álló hét napban; csupán az éjszakai hőmérsékletek süllyednek fagypont alá.
Szabó Szilárd táncpedagógus-koreográfus feleségével, Németh Ildikó néptáncművész-oktatóval a Fejér vármegyei Tordason lakik. Az erdélyi táncok kiváló ismerőjeként és oktatójaként a házaspár gyakran megfordul Erdélyben is. Velük beszélgettünk.
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
A méhészetből származó jövedelmének jelentős részét szenvedélyére fordítja egy hármasfalusi gazda: több mint egy évtizede régiségeket gyűjt, és otthona egyik szárnyát valóságos kiállítótérré alakította.
Egy gombolyag fonal, csendes téli esték és nemzedékeken át öröklődő tudás – innen indult, mára pedig saját, szeretettel teli alkotói világgá formálódott. A horgolt figuráktól Szabó Anita beszélt az Erdélyi Naplónak.
Közel négy év elteltével is homály fedi, ki vagy kik perzseltek meg, majd dobtak ki levélszavazatokat Maros megyében, a 2022-es magyarországi választások előtt nem sokkal. A Maros megyei ügyészségtől megtudtuk, a tetteseket nem sikerült azonosítani.
Miközben az éjszakák még téliesen fagyosak maradnak, péntektől látványosan melegednek a nappalok, hétvégére akár 15 °C-os csúcshőmérséklet is várható. A tavasziasan meleg időjárás kitart a jövő hét első felében is.
Csapatmunkára és kommunikációra épülő, intenzív és figyelemlekötő játékra számíthatnak azok, akik a Szatmár Megyei Múzeumban járva „lemerészkednek” a pincébe is. Itt ugyanis Románia első, nemrég újranyílt szabadulószobája fogadja őket.
Folyamatos lehűlés, valamint esőben, havasesőben és hóban gazdag csapadék jellemzi az előttünk álló hetet. A télies hidegek elmúltával a jövő héttől számíthatunk enyhülésre.
Balázs Ferenc (1901–1937), a kiemelkedő unitárius lelkész, költő, író, faluszervező szellemi örökségére összpontosít 2026-ban a Magyar Unitárius Egyház. Kovács István püspök megkeresésünkre Balázs Ferenc szerteágazó tevékenységéről beszélt.
szóljon hozzá!