
A zsoboki művésztábor résztvevői: nemcsak alkotások, hanem barátságok is születnek
Fotó: Essig József
Zsobokon szervezték július 2. és 13. között a XXII. Kalotaszegi Alkotótábort. A tábor résztvevőinek alkotásaiból a falunap alkalmából Zsobokon, majd a kolozsvári STARS pincegalériában nyílt kiállítás, melyeket bemutatnak Zilahon, Aradon és a felújított nagyváradi várban is.
2017. szeptember 01., 14:512017. szeptember 01., 14:51
2017. szeptember 01., 14:532017. szeptember 01., 14:53
Bánffyhunyadtól északkeletre, egy völgyben eldugva, kevesebb, mint 300 lélek által lakott kicsinyke kalotaszegi falu fekszik, neve Zsobok. Elhelyezkedését a település nevének szláv jelentése is jelzi: „gödör”. Olyan helység, melyről igazán nem mondható el, hogy viharos időket élt meg. Talán a legérdekesebb történés a falu életében az volt, hogy katolikus lakosai a reformáció idején kivétel nélkül mind áttértek a református vallásra. És az számít jelentősebb változásnak, hogy Trianon után Kolozs megyéből átkerültek Szilágy megyébe, aminek kizárólag adminisztrációs következményei voltak. Zsobok történetéből említésre méltó, hogy ősi templomából a keresztelőmedence maradt ránk 1490-ből. A falut többször is tűzvészek pusztították, ma is látható templomát 1908-ban építették újra, és akkor nyerte mai formáját.
A falucska élte tovább mindennapi egyhangú életét, mígnem a rendszerváltás után hirtelen több dolog is történt, mint évszázadok alatt összesen, és végre élet költözött erre a vidékre is. 1992-ben restaurálták a templomot, azóta mennyezetét újonnan faragott fakazetták díszítik. 1994-ben egy kisebb épületben harminc gyermekkel megkezdte működését a Bethesda Gyermekotthon, és nem sokra rá, 1996-ban az Essig házaspár megszervezte az első zsoboki alkotótábort. Ahogyan a későbbiekben kiderült, a két látszólag különálló tevékenység tulajdonképpen szorosan összefonódik egymással.
Bár származás szempontjából egyikük sem kötődik szorosan a Kalotaszeghez (egyikük kolozsvári, másikuk fazekasvarsándi születésű), és Kolozsvárt élnek, évek óta makacs kitartással szervezik és irányítják a zsoboki képzőművészeti tábort. „A zsoboki nemzetközi alkotótábor kettős célt szolgál: megőrizni és a köztudat fénykörébe vonni a száz évvel ezelőtt, Malonyai Dezső és a magyar szecessziós művészek által felfedezett, kiemelkedően egységes és gazdag kalotaszegi népi kultúra mára megritkult, sőt pusztulásnak indult értékeit (építészet, viselet, szőttes, kő- és fafaragás, festett bútorok, kerámia). E festői leltárból kiindulva, Kós Károly szellemi hagyatékára alapozva, a kortárs európai és magyar festészet stiláris koordinátái között az alkotótábor olyan művek létrejöttét ösztönzi, amelyek az intellektuális-vizuális önismeret állandó korszerűsítését, hitelességét biztosítják” – határozta meg a táborszervezés célját Essig Klára, aki 1992-ben rajztanárként került Zsobokra. Annak idején, magyarországi művészismerőseivel beszélgetve arra is rádöbbent, hogy igen kevesen ismerik valójában Kalotaszeget, inkább a csángók és a székelyek világában mozogtak otthonosabban az anyaországiak. Így aztán az első táborba kizárólag őket hívta meg. Idővel egészen családias hangulat alakult ki, hazajönnek nosztalgiázni az Erdélyből évtizedekkel ezelőtt elszármazott művészek is, és sokan minden évben visszatérő vendégek lettek. A létszám 20-25 fő, de nyolc éve, amióta fotóművészeket is meghívnak, a tábor résztvevőinek száma jócskán megnőtt.
„Gyakorlatilag egész nyáron táborozók lakják az otthont, mivel a képzőművészeken kívül ide jönnek a nyelvőrzők, az Aranka György-vetélkedő résztvevői is” – mondja Essig Klára. A szállást úgy „fizetik meg” a művészek, hogy egy-egy alkotást adományoznak a Bethesda Gyermekotthonnak. Nyáron nagyüzem van a kalotaszegi faluban, de a szervezők most már arra gondolnak, hogy őszi, téli táborokat is szervezzenek. Már csak azért is, hogy az itt születő alkotásokon megjelenjenek más évszakok is. De nem kizárólag az évszakok ihletik meg a művészeket, hiszen itt még él a kalotaszegi népviselet, és viszonylag szűz a táj is. Az alkotótábor lakói nemcsak témát kapnak, hanem kultúrát visznek Kalotaszegre. Érdekesség, hogy a meglévő utakat gyakorlatilag a kalotaszegi nők „varrták” – meséli Essig Klára –, hiszen a kalákában készült kézimunkákért cserébe a németek segélyeket adtak, melyekből összegyűlt az építkezések ára.
A résztvevők közül Nagy Béla képzőművész mesélt lapunknak az alkotótáborban szerzett élményeiről. Elmondta, hogy három éve vesz részt az ottani munkában, de már 2007 óta rendszeres résztvevője volt a Kalotaszegi Bokréta Kulturális Egyesület égisze alatt, Gál Potyó István helybéli fafaragómester által szervezett és irányított fafaragó tábornak. Innen „csalta” át 2015-ben Essig József a „festőtáborba”, ahogy a helybeliek nevezik. Első évben továbbra is fával dolgozott, de a következő táborban, 2016-ban áttért a linómetszésre. „Azóta is ezt a technikát tanulom és gyakorolom.
– meséli Nagy Béla. Hozzáteszi, a tábor természetesen nemcsak az alkotói munkáról szól, hiszen a szervezők gondoskodnak arról is, hogy esténként, a számos ismert meghívottnak köszönhetően a művészetek más ágazataiba – irodalom, zene, fotó és film – is betekintést nyerjenek a tábor részvevői egy-egy előadás, könyvbemutató vagy vetítés erejéig. És persze van lehetőség a szakmai eszmecserék, egymás munkáinak a közös elbírálása mellett a vidámabb beszélgetésekre,
közös nótázásra és zenélésre, hosszabb-rövidebb kirándulásokra is. „Mégis, talán a legfontosabb hozadéka a tábornak, hogy a közös együttlét, együttmunkálkodás ideje alatt alkalom adódik újabb emberek megismerésére, barátságok kialakulására, illetve a már régebbi kapcsolatok elmélyítésére, melyeket, ha közvetlenül nem is mindig, de közvetve, köszönhetően a közösségi hálóknak, tovább ápoljuk, és életben tartjuk a táborzárás után is” – vélekedik az alkotó.
Az idei tábort három esemény határozta meg: a Szent László- emlékév, a reformáció 500 éves évfordulója és az Arany János-emlékév.
Mint minden évben, az idén is megemlékeztek Reményik Sándor életéről és költészetéről is. Konferenciák, előadások, zenés, verses műsorok, irodalmi estek mellett a tábor résztvevőinek lehetőségük nyílt Bánffyhunyadra, Kalotaszentkirályra, Farnasra és Sztánára látogatni. A falunap keretében kiállítás nyílt a táborozók munkáiból, melyen nem csak a zsobokiak, de az innen elszármazottak és a magyarországi testvértelepülések képviselői is jelen voltak. A kiállítást, mint a kezdetektől fogva majdnem minden alkalommal, Banner Zoltán, az Erdélyből elszármazott és jelenleg Magyarországon élő művészettörténész méltatta és nyitotta meg.
Az Essig házaspár nemcsak tábort szervez, de képzőművészeti galériát is működtet Kolozsváron. Praktikus okokból született a STARS, hiszen magánszemélyként nem pályázhattak a művésztábor életben tartására, így alapítványt hoztak létre, melynek része a pincegaléria is. A STARS-nak még véletlenül sincs köze a csillagokhoz, ahogyan azt első ránézésre gondolhatnánk, hanem a Studio Art Reményik Sándor rövidítése (rendes magyar nevén Reményik Sándor Művészstúdió Alapítvány). Nyilván így megoldódott az is, hogy a zsoboki táborban készült műveket hol állítsák ki a művészek. De az évek során a táborok terméséből kiállítottak már Budapesten, Debrecenben, Pécsett, Szegeden, Marosvásárhelyen, Nagyváradon, Zilahon, Szovátán, Marosvécsen és sok más helyen. Sok alkotás gyűlt fel az évek folyamán, Essig Klára öt-hatszáz darabban határozza meg számukat. Sajnos a Bánffyhunyadra tervezett alkotóház építésének terve füstbe ment, így a táborban készült művek tárolása komoly gondot okoz.
Az augusztus 15-én sorra került megnyitón Ferenczy Miklós református lelkész, Egyed Emese költő és Szabó Zsolt szerkesztő méltatták a magas színvonalú képzőművészeti tárlatot. A teltházas megnyitón közreműködtek: Szőcs Judit nyugalmazott tanárnő, aki Reményik verseket szavalt, valamint Nagy Csongor (gitár és ének), aki népdalokat és virágéneket adott elő.
Egy „mini nyugdíjjal” indult Balin, dán repülőjegy-lemondással folytatódott, és végül Ausztráliában kapott új irányt a sepsiszentgyörgyi fiatal házaspár története.
A március elején megszokott átlagokhoz képest néhány fokkal melegebb, enyhe, tavaszias idő várható az előttünk álló hét napban; csupán az éjszakai hőmérsékletek süllyednek fagypont alá.
Szabó Szilárd táncpedagógus-koreográfus feleségével, Németh Ildikó néptáncművész-oktatóval a Fejér vármegyei Tordason lakik. Az erdélyi táncok kiváló ismerőjeként és oktatójaként a házaspár gyakran megfordul Erdélyben is. Velük beszélgettünk.
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
A méhészetből származó jövedelmének jelentős részét szenvedélyére fordítja egy hármasfalusi gazda: több mint egy évtizede régiségeket gyűjt, és otthona egyik szárnyát valóságos kiállítótérré alakította.
Egy gombolyag fonal, csendes téli esték és nemzedékeken át öröklődő tudás – innen indult, mára pedig saját, szeretettel teli alkotói világgá formálódott. A horgolt figuráktól Szabó Anita beszélt az Erdélyi Naplónak.
Közel négy év elteltével is homály fedi, ki vagy kik perzseltek meg, majd dobtak ki levélszavazatokat Maros megyében, a 2022-es magyarországi választások előtt nem sokkal. A Maros megyei ügyészségtől megtudtuk, a tetteseket nem sikerült azonosítani.
Miközben az éjszakák még téliesen fagyosak maradnak, péntektől látványosan melegednek a nappalok, hétvégére akár 15 °C-os csúcshőmérséklet is várható. A tavasziasan meleg időjárás kitart a jövő hét első felében is.
Csapatmunkára és kommunikációra épülő, intenzív és figyelemlekötő játékra számíthatnak azok, akik a Szatmár Megyei Múzeumban járva „lemerészkednek” a pincébe is. Itt ugyanis Románia első, nemrég újranyílt szabadulószobája fogadja őket.
Folyamatos lehűlés, valamint esőben, havasesőben és hóban gazdag csapadék jellemzi az előttünk álló hetet. A télies hidegek elmúltával a jövő héttől számíthatunk enyhülésre.
szóljon hozzá!